Szocialista érdekszövetség hálózza be Csepelt

A csepeli kettős gyilkosság utáni napokban már több érintett is előállt a lehetséges „megoldással”: vagyis azzal, hogy a szocialista körökhöz köthető iskola igazgatójának azért kellett meghalnia, mert nyomára bukkant egy négy-öt millió forintos sikkasztásnak. Mégis kevesen tartják valószínűnek, hogy egy néhány millió forintos sikkasztás elegendő indítékul szolgálna egy ilyen szörnyű gaztetthez; a sajtóban szocialista maffiáról és leszámolásról is megjelentek hírek. Ezt természetesen minden érintett tagadja, és cikkünk sem állít ilyesmit. Az azonban biztos, hogy Csepelen a szocializmusból átmentett kapcsolati és pénztőke segítségével egy olyan hálózat jött létre, amely a kerület oktatási és sportéletét teljes felügyelete alá vonta, természetesen az ágazatokhoz tartozó többmilliárdos vagyonnal együtt. Írásunkban megkíséreljük feltárni a Csepelt átszövő szocialista érdekszövetségeket.

Bűzlő pénzügyek

Kosik György fentebb említett Csertszak Kft.-jének gazdálkodásában az első néhány évben folyamatosak voltak a pénzügyi zavarok. A vállalkozó vezetési és ügyviteli módszereivel szemben pedig mind több panasz érkezett üzlettársaitól: a cégbíróságon fellelhető dokumentumok szerint partnerei törvényességi felügyeleti eljárást is kezdeményeztek vele szemben, mert többször is meglehetősen tágan értelmezte ügyvezetői jogait. Úgy vett fel például kölcsönöket, hogy üzlettársait csak utólag értesítette, és a cég könyvelésébe is számos hiba került. A szakoktatásra specializálódott Csertszak Kft. több mint 99 százalékos tulajdonosa kezdetben a Csepeli Erőmű Rt. volt, majd az évek során Kosiké lett a legnagyobb, 43 százalékos üzletrész. A Csertszak Kft. indulását az is segítette, hogy a születőben lévő cég a Szakképzési Alaptól tíz évre (!) kapott kamatmentes (!) hitelt. A Csertszak Kft. mellett a csepeli szakképzés szintén fontos szereplője az ADU Csepel Oktatási és Szakképzési Szolgáltató Kft., amely egyébként 1994-ben néhány hónapig résztulajdonosa is volt a Csertszaknak. Az ADU ugyancsak a szocialista ipari céghez köthető: alapítóinak egyike 1991-ben a Csepel Művek Oktatási Vállalat volt.
Mint említettük, a Csertszak, valamint vezetője a kezdetektől fogva kitűnő kapcsolatokkal rendelkezett, de az üzlet ennek ellenére – ha hinni lehet a cégről fellelhető bírósági és cégbírósági adatoknak – nem ment túl jól. Pedig az évek folyamán, köszönhetően a szocialista vezetésű önkormányzat döntéseinek is, a csepeli szakképzés jelentős része a cég kezébe került. Az üzleti modell egyik ismérve az volt, hogy a cég szakmunkásokat képez, amiért az államtól járó fejpénzt felveszi a tanulók után. Minthogy azonban tankönyvből nem lehet szakemberré válni, gyakorlati képzésre is szükség van. Ezért a Csertszak különböző munkákat vállalt, amelyeket a diákokkal végeztetett el. A megrendelők a Csertszaknak fizettek, a diákok viszont mindebből legfeljebb jelképes összeghez jutottak. A fennmaradó rész a cég kasszáját gyarapította. Gondot jelenthetett azonban a cégnek, hogy a Csertszaknak nem volt saját, önálló, megfelelő felszerelésű iskolaépülete, így a képzés költségeit sokkal nehezebb volt alacsony szinten tartani.

Iskolaépület havi ötvenezerért

A Csertszak Kft. alapítása után tíz évvel, 2002-ben radikálisan megváltozott a helyzet. Ekkor született meg a Csepel-sziget Humánerőforrás Fejlesztő és Foglalkoztatást Támogató Alapítvány. Az alapítványnak kezdetektől fogva kurátora, majd 2003. április 9-től elnöke volt a nemrégiben agyonlőtt Takács István. Ő korábban a kerület alpolgármestereként is tevékenykedett. Az önkormányzat pedig az egyik, több ezer négyzetméter hasznos területű iskolakomplexumát havi ötvenezer (!) forintért bocsátotta az alapítvány rendelkezésére. Vagyis az önkormányzat egy olyan alapítványnak juttatott vagyont, amelynek kurátora maga a korábbi alpolgármester volt. Az alapítvány tehát rendelkezett egy lényegében ingyen használható épülettel, ami kapóra jött a Csertszaknak, valamint az ADU oktatási kft.-nek is. Az alapítvány kuratóriumában ugyanis helyet foglalt a Csertszak-vezető Kosik, felügyelő bizottságában pedig az a Tóth Tiborné is, aki később (2005-ben) az ADU ügyvezetőjévé vált. Az alapítvány telephelyeként pedig az ADU székhelyét jelölték meg.

Az alapítvány felügyelőbizottságának a 2002-es alapítástól 2006. október 4-ig felügyelőbizottsági tagja volt Weszelovszky Károly, aki ekkor váltotta a kuratóriumi tisztségből Takács Józsefet. Takács innentől kezdve az alapítványi iskola igazgatójaként tevékenykedett, Weszelovszky felügyelőbizottsági helyét pedig Deme Gábor, a gyilkosság kapcsán őrizetbe vett tanár vette át az alapítványnál. A másik áldozat, Papp László Weszelovszky nevelt fia volt. Weszelovszky a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara XXI. kerületi szervezetének alelnöke. E ponton pedig azt szükséges kiemelni: az anyagi gondokkal küzdő Csertszak Kft. tulajdonosainak korábban azt ígérgette Kosik, hogy a kamarával történő együttműködés majd kedvezőbb helyzetet teremt a cégnek. Takács halála óta az iskolát Kosik György vállalkozó vezeti.
A kerület ellenzéki oldala hiába tiltakozott az ellen, hogy az önkormányzati vagyon egyik sok száz milliós eleme havi ötvenezer forintért egy nyíltan szocialista kötődésű alapítványhoz kerüljön; a csepeli vezetés keresztülvitte elképzeléseit.

A fenti szereplők mindegyike tagadja azokat a más médiumokban megjelent találgatásokat, hogy az előbb említett vagyonmozgások akár illegális pártfinanszírozást is szolgálhatnak. A fentiekből ugyanakkor világosan kitűnik, hogy a rendszerváltáskori „elit” hatalom- és vagyonátmentési technikái nyomán a csepeli gazdasági, oktatási és sportélet jelentős része egy szűk, legfeljebb talán tucatnyi személyből álló, kiváló kapcsolatokkal rendelkező szervezet kezébe került. Az itt leírt, csupán vázlatos áttekintés arra is rámutat, hogy az említett szereplők önkormányzati hátszéllel működtetett cégeken és alapítványokon keresztül mozgatják vagyonukat. Azon vagyonukat, amelynek jelentős része korábban még köztulajdonban állt, vagy legalább a működése a közösség által ellenőrizhető volt – most viszont már csak egy szűk szocialista érdekkör számára látható.

Mint már idéztük, a hálózat tagjai korábban többször is kijelentették, hogy az iskola igazgatóját azért ölték meg, mert nyomára bukkant egy négy-öt millió forintos sikkasztásnak. Hogy így volt-e vagy sem, azt a nyomozás fogja kideríteni – talán. Az viszont valószínű, hogy a megölt Takács József és Papp László nagyságrendekkel több „piszkos” pénz mozgására is ráláthatott.

Bodacz Balázs-Laczik Erika