Ilyet még nem láttam – mondja Balogh László örkényi plébános. – A rokonság zöme teljes csendben, egy helyben állta végig a szertartást, holott a cigány temetések általában ovációval, hangos sírás-rívással zajlanak. Ám a gyász pillanatai hamarosan politikai és médiaeseménnyé váltak. A sírtól negyven-ötven méterre néhány tucat ember attrakciót rendezett kiabálással, fogadkozással, hogy „megvédjük magunkat, a külföldhöz fogunk folyamodni”. Odacsődültek a sajtó munkatársai is. Balogh László a tömeg és a médiajelenlét kiküszöbölése végett, a család kifejezett kérésére a temetés utáni második napra tette a gyászmise időpontját. A 168 Óra munkatársa már a temetésen arról kérdezgette az embereket, nem érzik-e kirekesztőnek, hogy nem vehetnek részt a szentmisén. Később a liberális hetilap, valamint a Népszava és a Népszabadság is kritizálta a plébánost ezért.
Kollektív bűnösség?
A plébános szokásához híven imádságot mondott az elhunyt örök boldogságáért. Aztán derült ki, hogy Iványi Gábor is szólni kíván. Az evangéliumi testvérközösség alelnöke, a korábbról SZDSZ-es képviselőként ismert lelkész prédikációja egyházi jellegű beszédként indult, de politikai nyilatkozat lett belőle. „Ők, akik eleve az Örökkévaló bocsánatában részesültek, és megállhattak a mindenható és örökkévaló Isten színe előtt, vajon megbocsátanak-e nekünk? – kérdezte. – Mi vagyunk azok, akiknek vigyázni kellett volna rájuk. Mi vagyunk azok, akik ahelyett, hogy ezt tettük volna, fenyegettünk, ijesztgettünk, és nem álltuk útját azoknak a gonosz alakulatoknak, amelyek ebben a faluban is végigmasíroztak. Mi tűrjük azt, hogy Magyarországon ez történjék, gyáván hallgatunk vagy félreállunk. Ne őket akarjuk rábeszélni arra, hogy próbáljanak beilleszkedni, hanem mi akarjuk őket magunkhoz ölelni – és ez nem történt meg az elmúlt fél évezred alatt. […] Bocsánat azokért az iskolákért, amelyekbe nem léphetnek be cigány gyerekek, akik nem tanulhatnak ugyanolyan körülmények között, mint a többségi társadalom gyermekei.” Balogh László ez utóbbi kijelentést különösen felháborítónak tartja; főként – mint mondja – egy olyan faluban, ahol inkább az a jellemző, hogy a kisebbséghez tartozó gyerekek verik a magyar diákokat. Úgy véli, a beszédben sok volt a csúsztatás, s kiderült belőle, hogy Iványi nem ismeri a cigányság múltját és jelenét sem.
Természetesen Iványi Gábortól is megkérdeztük, rendelkezik-e konkrét információval arról, hogy a brutális kettős gyilkosság etnikai okokból történt? Kíváncsiak voltunk, tájékozódott-e a beszéd elmondása előtt a tatárszentgyörgyi iskolában az integrációs célokat és a békés együttélést segítő programokról, így például a zenei képzésről? Érdeklődtünk, valóban úgy gondolta-e, hogy a cigányságnak semmit sem kell tennie a beilleszkedésért? Iványi Gábor enynyit válaszolt: „Mintegy ötven nappal az események után írt érdeklődését tendenciózusnak, hiteltelennek és komolytalannak tartom. Nem kívánok vele foglalkozni.”
A helyi iskolaigazgató, Petrányiné Kocsis Márta viszont elmondta lapunknak: a pedagógusok minden tőlük telhetőt megtesznek a felzárkóztatásért, de ez egyre inkább szélmalomharcnak tűnik, hiszen – néhány kivételtől eltekintve – a roma szülők nem tekintik értéknek a tanulást és a tudást. Diákjaik negyven–negyvenöt százaléka cigány, közülük többen három-négy év alatt végeznek el egy osztályt a sok hiányzás miatt. Az általános iskola után a gyermekek elenyésző hányada tanul tovább. Az oktatáshoz szükséges fegyelem fenntartása is nagyon nehéz, főként a felső tagozatban.
– Korábban járt ide Budapestről két roma származású pedagógus, akik a cigány népismeretet oktatták, de pár hónap után feladták – teszi hozzá az igazgatónő, aki már kénytelen volt följelenteni néhány szülőt a jegyzőnél, mivel többszöri felszólítás után sem voltak hajlandók iskolába járatni a gyermeküket.
A rendőrök hallgatnak
A következő kérdéseket tettük fel a Nemzeti Nyomozóiroda (NNYI) szóvivőjének, Bartha Lászlónak:
– Fedeztek-e fel ellentmondásokat a hozzátartozók elmondásaiban, ellenőrizték-e ezeket, illetve alávetik-e poligráfos vizsgálatnak az illetőket?
– Indult-e eljárás bárki ellen a hatóság megtévesztése miatt?
– Vizsgálták-e, miért telhetett el csaknem fél óra a támadás feltételezett időpontja és a hatóságok riasztása között?
– Bizonyítható-e, hogy valóban Molotov-koktéllal gyújtották fel az épületet, illetve sikerült-e tisztázni, mit keresett a közelben egy benzineskanna?
– Kijelenthető-e, hogy ugyanaz az elkövető lőtte le Csorba Róbertet és kisfiát, aki felgyújtotta házukat?
– Vizsgálják-e a Tatárszentgyörgyön folyó szervezett bűnözés és a február 23-i kettős gyilkosság közötti lehetséges összefüggéseket?
– Kizárható-e, hogy a Cs. család egyes tagjaihoz köthető korábbi bűncselekmények – amelyekről a Pest Megyei Bíróság és Ügyészség is tud – összefüggésbe hozhatók az ellenük elkövetett támadással?
– Sikerült-e tisztázni, milyen szerepe volt az áldozatnak a faluban folyó illegális tevékenységekben, illetve keletkezett-e emiatt konfliktusa bárkivel?
– Teljes mértékben helyt adnak-e azoknak a vádaknak, amelyek szerint súlyos mulasztásokat követtek el az elsőként a helyszínre érkezett hatóságok?
A szóvivő a nyomozás érdekeire való hivatkozással nem kívánt nyilatkozni. Vagyis az NNYI két hónapja hallgat.
Felkerestük Németh Zsolt kriminológust, hogy az utóbbi időszak tanulságairól beszéljünk. Szerinte érthető a hatósági taktikázás a tömegtájékoztatás terén, ám úgy véli, a rendőrségnek jobban szem előtt kellene tartania, hogy a nyomozók és az újságírók közös érdeke az ügy megoldása. A rendőrség vagy nem érti, vagy nincs abban a helyzetben, hogy megérthesse a kommunikáció fontosságát, s mivel a sajtó is bírálja a hatóságot, a rendőrök gyakran ellenfélként gondolnak az újságírókra.
Ha a sajtó nem kap semmilyen segítséget, Németh Zsolt szerint megkezdődnek a találgatások. Ezek hatása pedig nem kedvező, főleg, amikor nagyok a társadalmi feszültségek.
– A tatárszentgyörgyi ügyet átitatta a politika. A politikusok sikert akarnak elkönyvelni az ügy felgöngyölítése révén, így aztán nyomást gyakorolhatnak azokra, akik a nyomozást végzik. Az embereket foglalkoztatják az ilyen ügyek, s a közvélemény most elégedetlen, hiszen a bűnözéstől való félelmük alapvetően meghatározza a közérzetüket is. A rendőrség viszont képtelen csodát tenni.
Németh Zsolt szerint jól megszervezett támadás történt, a feltehetően egyedül gyilkoló tettes képzett fegyveres lehetett nagy lélekjelenléttel. Úgy véli, a közelben rá váró sofőr segíthette. A kriminológus nekünk azt állította: arról, hogy mi lehetett a motiváció, nincs elképzelése. Ugyanakkor a tragédiát követően a köztelevízió Az este című műsorában arra utalt, elképzelhető, hogy vadászok vagy erdészek voltak a tettesek, akik megunták a falopásokat. Forrást nem jelölt meg, csupán annyit közölt, hogy hallotta ezt a feltételezést. Az MTI-nek nyilatkozva azonban azt mondta, az elkövető „olyan öntörvényű ember, aki nem bízik a jogállami normákban, s akiben a cigányságra »kihegyezett« előítéletek élnek”.
Retorikai hadjárat
A politikai vezetés és a roma elit minden jel szerint az első pillanattól kész koncepcióval és kommunikációs stratégiával rendelkezett. A kormány villámgyorsan kiadott nyilatkozata szerint szakmai és eljárási hibákat követtek el egyes, a tatárszentgyörgyi bűncselekmény kivizsgálásában közreműködő rendőrök, egészségügyi dolgozók, illetve tűzoltók. A gyilkosság napján a köztelevízióban az egyik hozzátartozó közölte: attól a pillanattól kezdve, hogy megtalálták az áldozatokat, egyértelmű volt számukra, hogy gyilkosság történt, de ezt senki sem akarta nekik elhinni.
Mohácsi Viktória liberális európai parlamenti képviselő február 24-én kiadott közleményében így fogalmaz: „Azzal kellett szembesülnöm, hogy a cselekményt kezdetben balesetnek kívánták beállítani, a helybéliektől el sem fogadták az egyértelműen szándékos emberölésre utaló bizonyítékokat, söréteket, a meggyilkolt gyermek véres, átlyuggatott ruházatát.” Mohácsi hozzátette: a tatárszentgyörgyi ügy a romák elleni támadássorozat része. Azt állította, hogy ha a rendőrség kellő alapossággal vizsgálja a 2008-ban általa megfogalmazott indítékokat, elkerülhetők lettek volna a halálesetek.
Az SZDSZ részéről Léderer András, az Új Generáció vezetője a rendőrök felelősségéről beszélt az MTI-nek, Fodor Gábor pártelnök pedig szót emelt „a cigánysággal szembeni intolerancia” miatt. Az SZDSZ vezetője néhány nappal később azt nyilatkozta az OrientPress Hírügynökségnek: az áldozatok esetében helyes jelezni az etnikai hovatartozást, de az elkövetők esetében nem. A Roma Polgárjogi Alapítvány szerint „eddig nem volt ennyire nyilvánvaló, hogy egyes magyar hatóságok számára a falu végi cigány ember életének nincs akkora értéke, hogy becsületesen és szakszerűen tegyék a dolgukat”. Horváth Aladár, az alapítvány elnöke közölte: „A cigány emberek, amennyire csak lehet, próbálják megőrizni a türelmüket, és hogyha Magyarországon nem kapunk védelmet, nemzetközi szervezetek segítségét kell hogy kérjük.”
Kállai Ernő kisebbségi ombudsman február 24-én kijelentette a parlamentben: „Véget kell vetni a képmutató és kétértelmű politikai nyilatkozatoknak, az elhallgatásoknak, a gyűlöletbeszédet tulajdonképpen védelmébe vevő, a szólásszabadságra hivatkozó elméleti jogászkodásnak. … A romák és a bűnözés állítólagos kapcsolatának folyamatos hangsúlyozása és az előítéletes gondolkozásra építő felelőtlen politizálás következtében alapvető erkölcsi gátak omlanak le, és ez nyilvánvaló táptalaja az erőszakos cselekményeknek.”
Az eset másnapján így tudósított a Hírszerző az MTI nyomán: „Múlt évben 16 alkalommal követtek el romák sérelmére különféle, többek között kézigránátos, lőfegyveres és Molotov-koktélos támadásokat. Ezek sorába csatlakozott be a hétfői tatárszentgyörgyi tragédia is: menekülés közben agyonlőtték azt az ötéves fiút és az édesapját, akiknek holttestét egy lakástűz során találták meg hétfőre virradóra. Mohácsi Viktóriát eközben életveszélyesen megfenyegették, rendőri védelmet kért.”
„Az uszító, cigányellenes médiumok és a politika tehető felelőssé a tatárszentgyörgyi tragédiáért – jelentette ki Kolompár Orbán, az Országos Cigány Önkormányzat (OCÖ) elnöke. Hozzátette: a felelőtlen, a tettük súlyát nem érző megnyilvánulások vezettek odáig, hogy most már kisgyermeket is kivégeznek szélsőséges nézeteket valló emberek. Ezért aztán „a romák élethelyzetének javítását célzó azonnali intézkedésekre van szükség. Nem engedhető meg, hogy mondvacsinált indokokkal tovább halogassák ezt az ügyet.”
Ártatlan emberek, köztük egy gyermek életét követelte a feszültség és a társadalmi türelmetlenség – jelentette ki Lévai Katalin, az EP szocialista frakciójának roma ügyi szóvivője a tatárszentgyörgyi gyilkosság kapcsán. A gyilkosság másnapján jelent meg az Európai Tanács rasszizmus- és intoleranciaellenes bizottságának soros jelentése, amely szerint Magyarországon az utóbbi években „jelentősen fokozódott a közbeszédben tapasztalható rasszizmus”. „Jobboldali gyűlölethadjárat” folyik a magyar roma kisebbség ellen – közölte terjedelmes beszámolójában a The Sunday Times. A vezető konzervatív vasárnapi brit lap bécsi keltezésű tudósítása hatalmas betűkkel szedett főcímében is azt írta, hogy a bűncselekmény áldozatául esett kisfiút „a magyar cigányok ellen folyó gyűlöletháborúban gyilkolták meg”.
Krekó Péter, a Political Capital szociálpszichológusa megállapítja elemzésében: fontos körülmény, hogy a gyilkosság abban a faluban történt, ahol elsők között masírozott 2007-ben a Magyar Gárda, a helyszín ezért szimbolikussá vált. A szociálpszichológus szerint a gyűlöletbeszéd és az erőszakos tettek közé nem lehet egyértelmű határvonalat húzni. A faji erőszak minden példája azt bizonyítja a történelemben, hogy a tettleges agresszió kibontakozását éppen a „retorikai hadjárat” teszi lehetővé.
A Gyurcsány Ferenc kezdeményezésére létrejött Magyar Demokratikus Charta honlapján többek között ez olvasható György Péter esztéta tollából: „A miskolci rendőrkapitány nyilatkozata, leváltása, visszahelyezése, a veszprémi étteremben késő éjszaka történt gyilkosság, végül a – Magyar Gárda által már egy alkalommal felkeresett – Tatárszentgyörgyön előre megfontolt szándékkal végrehajtott kettős kivégzés után a magyar társadalom többé nincs ugyanabban az állapotban, amiben előtte volt. […] Az egyházi vezetők meg sem szólalnak, azaz a romákkal együtt magukra hagyták azokat az áldozatkész papokat, akik éveken át dolgoztak lehetetlen körülmények között. A romák továbbra is idegenek, ezek az emberek: a félelmetessé tett mások, akik maguk is félnek, s okkal, s nagyon félnek. […] Ha nem csalódom: ami az elmúlt hetekben történt, az a rasszizmus kultúrájának korszakát vetítheti mindannyiunk elé.”
Barát József megállapítja a 168 Órában a tatárszentgyörgyi tragédiáról: „Valami azóta másképpen van. Choli Daróczi József költő, író szerdán egy virrasztáson azt mondta: már nem ketyeg az etnikai bomba. Felrobbant.”
A Népszava publicistája, Andrasew Iván így írt blogjában a tragédiáról: „Ez van. Ég a ház. Ha nem a zsidók, akkor a cigány bűnözés van a háttérben. Hogy nincs olyan, az nem érdekes. Naponta kimondjuk: tehát van.”
Révész Sándor publicisztikája a Népszabadságban: „Minden hiteles tudósítás tüntetésről, gárdavonulásról, minden internetes tapasztalat megegyezik abban, hogy ahol cigányoznak, ott zsidóznak is. A Kurucinfón a »zsidó bűnözés« példatárára éppúgy rá lehet klikkelni, mint a »cigány bűnözésére«. A cigányság köztes célpont. A rajta áthaladó lőszernek az a végső rendeltetése, hogy a »beteg eszmék képviselőit«, az »idegenszívű« szellemi és politikai tábort találja el. Kedves olvasóink többségét. Tudjanak róla.”
A kettős gyilkosság lehetséges motivációiról, az állítólagos terepjárókról, a valószínűsíthető biztosítási csalásokról, a rendőrségi vizsgálatról nyilatkozatot ígért számunkra a riportsorozatban rendszeresen említett Mohácsi Viktória. Az élet azonban úgy hozta, hogy el kellett halasztanunk a megbeszélést. Csütörtök reggel érkezett a hír: Tiszalökön lelőttek egy roma férfit a település szélén lévő utcában, a vizsgálatot az NNYI folytatja. A képviselő asszony is a helyszínre indult, a Magazin lapzártája idején még nem tudni, mi is történt pontosan.
Vége
Balavány György, György Zsombor
