Politikailag korrekt varázsigék – „Elfoglalták a magyar nyelvet”

Ma Böszméék úgy védik a demokrácia szót, mint a kommunisták a békét – mondta Czakó Gábor író a Magyar Katolikus Újságírók Szövetségének tavaszi tanulmánynapján, ahol a diktatúra éveinek és a rendszerváltozást követő időszak sajtószabadságáról volt szó. Előadást tartott még Horkay Hörcher Ferenc újságíró, egyetemi tanár is, aki a mai sajtót béklyózó cenzúrákról beszélt.

Czakó felelevenítette: ilyen volt a béke, a haladás és a szabadság, aki pedig nem értett egyet a kommunistákkal, az mindjárt reakciós, népellenség vagy egyenesen fasiszta lett. Azokat a fogalmakat – így Czakó –, amelyekkel a rezsim „nem tudott mit kezdeni” – haza, nemzet, család, kereszténység –, csak „fosztogatóképzővel” ellátva lehetett kimondani. Így kerültek be a köznyelvbe az olyan értelmetlen fogalmak, mint a békeharc, a szocialista erkölcs, a haladó hagyomány, a népi demokrácia vagy a békepap. Ennek köszönhetően pedig a szocializmusban semmi sem az lett, aminek hívták, vagy aminek látszott: a parlament nem úgy működött, mint ahogy egy országgyűlés szokott, a pénz nem volt más, mint „jancsibankó”, és a a hús is megszűnt húsnak lenni – sorolta Czakó. A nyelv fontosságát az író a forradalom szóval érzékeltette: Nagy Imrének ez a szó jelentette a végzetét, és a „nyelvi rendszerváltás” is Pozsgay Imre azon kijelentésével vette kezdetét, amellyel a történész kimondta, hogy 1956-ban nem ellenforradalom történt.

A rendszerváltás azonban csak átalakította a nyelvi megszállást, véget nem vetett neki: a haladóból európai lett, a reakciósokat Tamás Gáspár Miklós után mucsainak nevezték, a szakértelmet pedig ugyanúgy igyekszik kisajátítani magának a „Döbrögi-kormány”, mint a kommunisták a béke szót, amelyet ugyanúgy védtek, mint ma „Böszméék a demokráciát”. Czakó szerint így létrejönnek „Eufémia vitathatatlanná tett varázsigéi”, amelyeket nem lehet bírálni és nevén nevezni, hiszen aki ezt teszi, arra rásütik, hogy a piac, a haladás és a fejlődés „útjában áll”. „Ez vezetett egy olyan politikai korrektséghez, amely szinte észrevétlen kettős mércét vezetett be, és Pilátussal kérdőjelezi meg, hogy mi a szép, és mi a jó.” Czakó Gábor ezért „magyar–magyar szótárt” írt, amelyben a politikailag korrekt címszó alatt ez szerepel nála: beszédetek ne legyen se igen, se nem.