Létezik a mindennapi esélyegyenlőség?

Az MSZP európai parlamenti (EP-) képviselőcsoportjának a követező öt évben az lesz a küldetése, hogy elérje, a 2014-től esedékes uniós költségvetésben is szerepeljen olyan városrehabilitációs programra szánt célzott támogatás, amelyet a kisebb települések is igényelhetnek – mondta Göncz Kinga, a párt listavezetője egy józsefvárosi fórumon hétfőn.

Az MSZP listavezetője megjegyezte: ma Magyarországon jogilag minden feltétel adott ahhoz, hogy megteremtődjön az esélyegyenlőség, de a saját területén mindenkinek van mit tennie, ugyanis csak „szigetszerűen történnek dolgok az országban.” Göncz Kinga azt mondta, az EP-ben lesz az lesz az egyik fő feladatuk, hogy elérjék: a következő uniós költségvetést úgy tudják elfogadtatni, hogy a célzott támogatásokból a kistelepüléseken is lehessen rehabilitációs programokat indítani, így tovább folytatódhatna egy komplexebb telepprogram.

Komássy Ákos országgyűlési képviselőjelölt a „Létezik a mindennapi esélyegyenlőség?” című fórumon azt mondta: pártja hiszi, hogy a városrehabilitáció és az esélyegyenlőség megteremtése közösen haladhat, és a VIII. kerületi Magdolna-negyedben zajló programot példaként említve úgy fogalmazott: ehhez nem kell kiszorítani a szegényeket egy kerületből.

Furmann Imre, az Egyenlő Bánásmód Hatóság (EBH) elnökhelyettese azt mondta, ma Magyarországon van is és nincs is esélyegyenlőség, pedig annak megteremtése állami feladat. Felidézte, 2003-ban „uniós elvárás és belső kényszer miatt” született meg az egyenlő bánásmódról szóló törvény, míg az általa vezetett hivatal 2005-ben, Göncz Kinga, akkori esélyegyenlőségi miniszter irányítása alatt állt fel. Közölte, hogy az EBH Európa legnagyobb hatáskörű és legkisebb munkatársi gárdát alkalmazó hivatala lett, a hozzájuk érkezett panaszok száma tavaly elérte az ezret.

Furmann Imre azt mondta, az utóbbi években a legnagyobb eredményt az életkor miatti diszkrimináció és a szolgáltatások területén tapasztalható megkülönböztetésben érték el, sokszor milliós bírságok kiszabásával.

Az ország szegény vidékein és a főváros kerületeiben élő romák helyzetével kapcsolatban kijelentette: a roma kérdéssel 100 éve komoly szándékkal nem nézett szembe senki, különféle megfontolások miatt nem mertek komplex programokat indítani, pedig ezt már a rendszerváltozáskor fel kellett volna ismerni.

(MTI)