Grósz Károly 1988-ban még hallani sem akart Nagy Imréék rehabilitálásáról, de újratemetésüket lehetségesnek tartotta. Ezzel megtört a jég, ám további hosszú hónapokig tartott, amíg az MSZMP Politikai Bizottsága (PB) 1988. november 29-én ráfanyalodott, hogy határozatot hozzon „az ellenforradalmi események kapcsán politikai bűncselekmények miatt elítélt és kivégzett személyekkel kapcsolatos kegyeleti kérdések rendezéséről”. Politikai taktikájuk, némi szemforgatás kíséretében azt diktálta, hogy az újratemetés szűk körben, titokban megtartott családi események soraként valósuljon meg. A következő hónapokban azonban világossá vált, hogy erről már szó sem lehet, olyan elementáris a társadalmi igény a nyilvános tisztázásra.
A Történelmi Igazságtétel Bizottság (TIB) 1989. február 14-én arról egyezett meg az Igazságügyi Minisztérium illetékes tisztségviselőjével, hogy június 16-án sor kerülhet a családi eseményként megrendezett újratemetésekre. Az ellenzék és a TIB soraiban viszont egyre erősödött az az elképzelés, hogy tömegdemonstráció kísérje a fontos eseményt.
Az állampárton belül éles viták zajlottak arról, hogy betiltsák-e a demonstrációt, májusra azonban a közvélemény nyomására eldőlt, hogy ezt már nem tehetik meg. Ettől kezdve leginkább arra ügyeltek, miként tartsák kordában a tömeget, milyen óvintézkedéseket tegyen az állambiztonság. Utóbbit nem kellett különösebbképpen felkészíteni, tudta, és tette a dolgát. Továbbosztotta a feladatot beszervezett besúgóinak, hogy a közhangulat, a sajtó, továbbá a mérvadó külföldi körök „kedvező irányú” befolyásolásával járuljanak hozzá az esemény MSZMP-nek előnyös lezajlásához.
Számításaikat azonban elsöpörte a történelmi idő.
Nagy Imre és társai újratemetésének előkészítése a fellelhető állambiztonsági iratok szerint 1989 áprilisában kezdődött, melyre operatív bizottság alakult. A bizottság munkájában és a tervek kidolgozásában aktív szerepet vállalt Horváth József rendőr vezérőrnagy, III/III-as csoportfőnök, Földvári László rendőr ezredes, III/III-as csoportfőnök-helyettes, Dankó László rendőr ezredes, III/II-es csoportfőnök-helyettes, Stefán Géza rendőr ezredes, a BRFK ÁB (állambiztonsági) szervének helyettese, Kovács János rendőr hadnagy, III/III-3-as osztályvezető, Cirkos Tibor rendőr alezredes, III/III-as osztályvezető, Szűcs Gábor rendőr alezredes, III/1-7B alosztályvezető, Hajós Sándor rendőr őrnagy, III/III-7 osztályvezető-helyettes, Szekeres Péter rendőr százados, az operatív bizottság titkára, Kiss Tamás Benő rendőr ezredes, III/1-7 osztályvezető, Forgács Lajos rendőr alezredes, III/III-4 osztályvezető. Az operatív terv célul tűzte ki, hogy erősíteni kell a különböző alternatív csoportok között felmerülő ellentéteket, vitákat, viszályokat.
Az 1989. május 11-i megbeszélésen jelen volt Tari Ferenc bv-ezredes, a BRFK közbiztonsági helyettese, Pella László, Reszler Béla, a fővárosi tanács osztályvezető-helyettese, Balázsi Béla, a Fővárosi Temetkezési Vállalat igazgatója, a Történelmi Igazságtétel Bizottság (TIB) részéről Hegedűs B. András, Erdélyi Tibor (ezek után másfél sort kitöröltek a dokumentumból), valamint Regéczy-Nagy László is. Ekkor egyeztették a gyászszertartás lebonyolításának menetét. A felravatalozott öt (ekkor még ennyiről beszéltek) koporsó előtt pár perces beszédek hangzanának el; Vásárhelyi Miklós az elítélt társak, Rácz Sándor a munkástanácsok, Mécs Imre a halálraítéltek nevében beszélne, és bevonnák az emigráció valamelyik képviselőjét.
A május 25-i emlékeztetőből, ahol a TIB részéről jelen van Hegedűs B. András, Hegedűs László, Erdélyi Tibor, Regéczy-Nagy László és Dornbach Alajos, kiderül, hogy „a TIB részéről igény merült fel, ezt a miniszterelnökünknek is jelezték, hogy a Honvédelmi Minisztérium szükséges számú sorkatonát biztosítson a rendezéshez”. Az operatív jegyzőkönyvek szerint rendszeresen felmerül, hogy a hozzátartozók és a TIB elképzeléseivel ellentétben az SZDSZ, a Fidesz és a Republikánus Kör politikai demonstráció megszervezésére törekszik. Rendszeresen foglalkoznak az Inconnu csoporttal, amelynek tagjai a 301-es parcellába kopjafákat faragnak, nagy mennyiségű mozgósító röplap és plakát készítését is elkezdték.
Egy június 5-i ÁB operatív bizottsági ülés jegyzőkönyvéből kiderül, hogy a TIB aznap tart ülést, itt döntenek arról, hogy „hozzájárulnak-e a kormányfő és más hivatalos személyek részvételéhez; az előzetes adatok szerint válaszuk pozitív lesz”.
A bevont hálózati személyek és operatív kapcsolatok folyamatosan végzik feladatukat” – olvasható a ’89 júniusában két-három naponként ülésező bizottság jegyzőkönyveiben. Az emlékeztetőből kiderül, hogy június 12-re az ÁB operatív bizottsága már tudja, hogy a bécsi Kurírban június 16. előtt megjelenik a temetésről szóló cikk, s utasítást ad ki, hogy az MTI, a tévé és a rádió ismertesse.
„A terveknek megfelelően jelentek meg és jelennek meg a cikkek a hazai sajtóban: a kapitalista országok hazánkban akkreditált diplomatáinak, újságíróinak, kereskedelmi és gazdasági szakembereinek befolyásolása »baráti beszélgetések során«, annak érdekében, hogy saját lehetőségeik felhasználásával tegyenek lépéseket a temetés politikai demonstrációra való felhasználása ellen. Feladat tevékenységük szoros operatív ellenőrzésének megszervezése.”
„A tartó operatív tisztek legyenek jelen az MTI-ben, az MTV-ben és a rádióban. Soron kívül jelentsék a temetéssel összefüggő külföldi és belföldi, elsősorban az alternatív szervezetektől származó információkat. Jelentési kötelezettségük van június 16-án háromóránként az államtitkár elvtárs és a miniszterhelyettes elvtárs felé.”
A III/I-es és a III/II-es csoportfőnökség összeállította azoknak az emigránsoknak a listáját, akik pozitívan, de legalább nem elutasítóan fogadják a kormányzat megbékélést célzó politikáját. „Ezek a személyek képezhetik a jövőben az emigrációs politikánk bázisát.” Tudják azt is, hogy a Szabadságharcosok Világszövetsége a közelmúltban közgyűlést tartott Kölnben. A temetésről videofelvételt szeretnének készíteni, amelyet sokszorosítva terjesztenének; ha valóban elkészül, „a felvétel megszerzésére lehetőségünk van” – olvasható a jegyzőkönyvben. Király Béla, Krassó György és Kopácsi Sándor megérkeztek Magyarországra, az ellenőrzésüket szervezik. „A hivatalos rendezvényeket követően esetleg előforduló váratlan eseményeknél a rendőri állománynak intézkedni, közbelépni kizárólag a minisztérium vezetésének engedélyével lehet. Ezt azonban célszerű elkerülni, és árnyalt operatív módszereket kell alkalmazni.”
Horváth József vezérőrnagy a következőket hangoztatja a június 12-i operatív bizottsági ülésen: „A folyamat a kívánt irányba halad, a helyzet az általunk elképzeltek szerint alakul. A temetést megelőző időszakra tervezett operatív intézkedések és célkitűzések realizáltnak tekinthetők. Az operatív munkában előtérbe kell helyezni az információszerzést, a befolyásolást és a kívánt irányú hatás gyakorlását. A különböző alternatív csoportok között felmerülő ellentéteket, vitákat, viszályokat saját eszközeinkkel erősíteni kell. Sugalmazni kell, hogy a hatalmi és alternatív oldal érdeke egybeesik. Hogy a jelenleg folyó kibontakozásnak nem a konfrontáció, hanem a társadalmi konszenzus, a cselekvés irányába kell haladnia.”
Krassó György is szeretne beszédet mondani, de ennek megakadályozására felvették a kapcsolatot az Egyesült Államok nagykövetével. Krassó visszatartására, lebeszélésére három hálózati személy kapott eligazítást. Krassó egy politikai demonstráció szervezésébe kezdett, állítása szerint „igazi megemlékezés” megtartására vonatkozó ötleteit, tervét ismertette Fónay Jenővel, aki elvetette őket. Tevékenységét a TIB vezetői is megismerték, Hegedűs B. András és Király Béla is beszélgetést folytatott vele, de igyekeztek lebeszélni tervéről. A temetés előestéjén jelentés érkezett a III/III-as osztályra a Jurta Színházban Fórum ’56 címmel tartott megbeszélésről. „A helyszínen tartózkodó Krassó György bejelentette, hogy amennyiben nem kap lehetőséget a TIB-től beszédének elmondására a ravatalok előtt, amit a tévé is közvetít, úgy 13.30-kor politikai demonstrációt szervez a Hősök terén. Ugyanakkor azt is elmondta, hogy délelőtt Mark Palmer amerikai nagykövet, aki tud a szándékáról, magához rendelte, és le akarta beszélni tervéről. Krassó június 15-én 24 óráig adott haladékot.” Mark Palmernek annyit sikerült elérnie, hogy Krassó elmondhassa tervezett beszédét június 16-án este a tévében.
A Fidesz továbbra is fontolgatja a TIB által elutasított utcai tüntetés és fáklyás felvonulás szervezését. A III/III-as csoportfőnökség 2-es osztályának a feladata folyamatosan, naprakészen figyelemmel kísérni technikai és hálózati úton a Fidesz álláspontjának alakulását.
Mint a későbbi jegyzőkönyvekből kiderül, a fiatal demokraták radikális szárnya június 16-án 21 és 22 óra között a szovjet követség előtt tüntet, követeli a szovjet csapatok kivonulását. A demonstráción a következő jelszavak hangzanak el: „Lejárt a vízum!”, „Ruszkik, haza!”, „Lengyel–magyar szolidaritás”, „Nagy Imre!”, „Vendégszeretetünk nem határtalan!”, „Semleges Magyarországot!” Elhangzanak olyan követelések, hogy nap mint nap vonuljanak az utcára, követeljék a szovjet csapatok kivonulását, április 4. ne legyen állami ünnep, és lépjünk ki a Varsói Szerződésből.
A helyszínekről alapvetően a III/II-es osztály jelent, operatív tisztek minimális létszámban lehetnek jelen a jóváhagyott tervek szerint. „A tartó operatív tisztek legyenek jelen az MTI-ben, az MTV-ben és a rádióban.” A rendezvény operatív biztosításához igénybe vették az állambiztonsági szerv teljes szt-tiszti (szigorúan titkos tiszti) állományát. Feladatuk mindenben megegyezett a titkos munkatársakéval, csak fokozatosabban számítottak munkájukra. Lakó- és munkahelyi környezetükben folyamatosan figyeljék a temetés előkészületeit, a civil szervezőket, aktivitásuk mértékét. Június 16-án csaknem kétszáz ügynökkel tartják a kapcsolatot az szt-tisztek, akik továbbítják a jelentéseket az operatív tiszteknek. Ügynökök hada nyüzsgött a Hősök terén és az Új köztemetőben. Feladatuk volt, hogy a helyszínen figyeljék a tömeg hangulatát, a mozgásirány esetleges változásait. Kiemelten figyelték azokat a személyeket, csoportosulásokat, akiknek vagy amelyeknek úgymond szélsőséges a magatartásuk, akik meghatározták az újabb helyszíneket és demonstrációs időpontokat. A Hősök terének környékén több tucat nyilvános telefonfülkét lehallgattak.
A több száz oldalas operatív irathalmaz, a számtalan megbeszélés és egyeztetés hiábavalónak bizonyult. A szabadság szelleme kiszabadult a palackból. A Csurka István és a TIB között kirobbant vita csak gyorsította a kifejletet. Az ellentétes politikai érdekek, indulatok és igazságkereső szenvedélyek kavargásában a kizökkent történelmi idő helyreállításáért mozgásba lendült akarat mindenféle taktikát maga alá gyűrt. Orbán Viktor ilyen körülmények közt mondta el történelmi beszédét, amellyel egy ország azonosult.
Laczik Erika
Húsz év telt el Nagy Imre és társai újratemetése óta. A jelenlegi törvények szerint a temetésen megfigyeléssel megbízott ügynökök csak abban az esetben azonosíthatók, ha van hatos kartonjuk, munkadossziéjuk, kézzel írt jelentésük, és bizonyíték van arra, hogy munkájukért díjazást kaptak. Az alábbi cikkünkben szereplő fedőnevek feloldásához tehát a hatos kartonok szolgáltak alapul. Ők azok, akik húsz évvel ezelőtt állambiztonsági megbízással vettek részt a történelmi eseményen.
A teljes ügynöklistát itt olvashatja el.
