Nézőpont: az egyharmad felé törekednének a szocialisták

Az MSZP eddig három egymástól eltérő karakterű miniszterelnök-jelölttel nyert választást, győzelmét ugyanazzal a politikussal megismételni azonban egyszer sem tudta. A Gyurcsány Ferenc lemondása óta eltelt időben többször is napirendre került, a július 4-i kongresszusnak pedig minden bizonnyal kulcskérdésévé válik, hogy ki lesz a szocialisták jelöltje a következő országgyűlési választásokon.

Az MSZP-ről köztudott, hogy a párton belül több egymással versengő erőcsoport dinamikus egyensúlyára épülő szervezet. Ezért eddig csak az a vezető volt hosszú távon is sikeres a szocialisták élén, aki egyszerre tudott e platformok többségének érdekeit szem előtt tartva lavírozni úgy, hogy közben a párt hagyományos szavazóit sem idegenítette el. Horn Gyula 1994 és 1998 között arra a stratégiára építette kormányzását, hogy az idősebb választókat mindvégig megtartsa az MSZP támogatói között.

A Horn-paradigma lényege az volt, hogy az ideológiától mentes („szakértői”) kormányzás és a megszorítások politikája ne távolítsa el az MSZP-től a 60 év feletti korosztályt. Az MSZP tradicionális szavazóit is érzékenyen érintő Bokros-csomagot Horn úgy vészelte át, hogy a szocialisták 1998-ban a szavazatok egyharmadát tudták megszerezni, hasonlóan 1994-es eredményükhöz.

Az MSZP július 4-i kongresszusán megválasztandó miniszterelnök-jelölt személye két feltételnek kell, hogy megfeleljen. Az első, hogy tükrözze a párt belső erőviszonyait, vagyis képes legyen fenntartani az egységet. Enélkül nehezen teljesíthető a második feltétel, a párt által kitűzött egyharmados választói támogatás elérése, visszaszerzése. Ez a két kritérium érvényesülhet úgy is, hogy fennmarad a Gyurcsány Ferenc lemondását követően kialakított és jórészt az idősebb generáció által dominált vezetőség („áprilisi konszenzus”), valamint egy bizalmi szavazás után megújított, a fiatalabbakat kulcspozícióba emelő konstrukció révén is.

További részletek a Nézőpont Intézet honlapján.