A Club Tomaj halála

A magyar nép által végre megértett Szabad Demokraták Szövetségének kedvezve idézzük a kezdeti időkről a The New York Timest, amelynek 1990. május 20-i, vasárnapi magazinja terjedelmes riportban számol be az SZDSZ kampányáról. A politika a Club Tomajban című cikket az a Fred Martin írta, aki Albert Gore szenátor elnöki kampányát vezette 1988-ban, majd Magyarországon az SZDSZ-nek segített a választások előtt.

Magyar Nemzet
2009. 07. 21. 11:05
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Martin így emlékezik meg arról, hogy Vidos Tibor, a párt kampánymenedzsere mennyire aggódott még a választások előtt. A kampánymenedzser „döbbenetesen hasonlít Franz Kafkára: fekete, mélyen ülő szem, átható tekintet, rövid, fekete haj és csaknem madárszerű arc. A baj az, mondta, hogy ezek gyűlölnek bennünket. Gyűlölnek bennünket, mert zsidók vagyunk. Amerikában talán ki lehet kerülni ezt a problémát. Naponta kétszer meg lehet borotválkozni. De Magyarországon ezek tudják, hogy zsidók vagyunk, és nem bocsátanak meg nekünk érte.”

Noha a következő mondatnak nincs sok köze a történethez, azért érdekességképpen idézzük első részét, hogy lássuk, a lapot manapság egy német bíróság holokausztrelativizálásért felelősségre vonná: „Mintegy 200 000 magyar zsidó pusztult el a II. világháborúban…” A lényeg azonban, mint már a tudósítás megjelenése előtt (1990. március 25. és április 8.) kiderült, „ezek” 21,39 százalékban szavaztak a „rendszerváltó” pártra. Az „ezek” létszáma 1 050 799 fő volt. Hogy az SZDSZ vezetői mennyire voltak rendszerváltók, az értelmezés kérdése. A kommunista világrendszer ugyanis Reagan elnök kíméletlen hadászati és költekezési versenyének eredményeként omlott össze, amelyet a „gonosz birodalma” ellen folytatott.

Az SZDSZ vezetői statiszták voltak. Azt, hogy milyen statiszták, soha nem fogjuk megtudni, mert az Antall-kormány elfelejtette rátenni a kezét az aktákra, és azokat feldolgozni. Azt tudjuk, hogy Konrád sógora beárulása után világútlevéllel utazgatott. Demszky, Kőszeg és társai New Yorkban és Münchenben sétálgattak akkor, amikor a kemény antikommunisták nem hagyhatták el az országot, illetve oda nem léphettek be.

Göncz Árpádról és Mécs Imréről Wittner Máriának – mint volt szíves közölni két hete e sorok fogalmazójával – vannak érdekes iratai. Pető Iván a csütörtöki Magyar Narancsban volt pártja vezetőjét leantiszemitázta. Retkes Attila magyar sorskérdésekkel és a vidékkel akar foglalkozni. Az SZDSZ-t elérte méltó végzete: „ezek” átvették e pártot is. Marad a bőrönd. Mármint annak emlegetése.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.