Egy vadászgép a légvédelem

Százmilliós összeget költ az idén a honvédelmi tárca külföldi légi parádékon történő szereplésre, miközben felére csökkentették a Fegyveres Légtérvédelmi Készültségi Szolgálat (FLKSZ) erőit, s a korábbi két vadászgép helyett már csak egyetlenegy védi Magyarország légterét – értesült a Magyar Nemzet.

Magyar Nemzet
2009. 07. 17. 4:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Tours, Zeltweg, Fairford – néhány légibázis, ahol nagyszabású nemzetközi légi parádékat, repülőnapokat tartanak az idén, amelyeken a Honvédelmi Minisztérium (HM) döntése szerint a kecskeméti vadászrepülőknek is bemutatót kell tartaniuk, hirdetve a honvédség repülő erőinek magas szintű professzionalizmusát. „Ha nem veszünk részt, nem várhatjuk, hogy a következő kecskeméti repülőnapon eljöjjenek hozzánk a külföldiek” – foglalta össze az intenzív idei program mögötti logikát egy repülőtiszt, azt kérve, hogy ne írjuk le a nevét. A vendégszereplés nem olcsó mulatság, még ha a költségek nagy része nem is közvetlenül jelenik meg, hanem hosszú távon – viszont így is, úgy is szűkös adóforintokról és erőforrásokról van szó. Egy jellemző adat: a Gripenek egyetlen repült órára eső fajlagos programköltségét 10 és 20 millió forint közé teszik. A bemutatók biztonsága érdekében hazai gyakorlásokra is szükség van, általában egy-két pilótát jelölnek ki erre a feladatra; a látványos műrepülés tíz perce ráadásul rendkívüli mértékben igénybe veszi a gépeket, amely hosszú távon szerkezeti meghibásodásokhoz (repedésekhez) vezethet. Ezek javítása százmilliós, milliárdos tétel is lehet, és gépek eshetnek ki az alapfeladat ellátásából hosszú időre. Ugyanez a politika jelentős mértékben hozzájárult a MiG–29-esek gyors amortizációjához: az 1993-ben beszerzett 28 orosz vadászgépből mára jó, ha három üzemképes egyszerre.

A honvédség légvédelmi erőinek se pénzből, se gépből, se emberből nem jut elég mostanában. Amikor a szociálliberális kormányzat 2003-ban módosította az Orbán-kormány Gripen-programját, korszerűbb, többfeladatú gépeket rendelt ugyan, de a tízéves lízing időtartamára meghatározott 20 800 repült órát 16 800 órára csökkentette. Éves szinten azonban a 14 gépes magyar Gripen-flotta messze nem repül arányosan 16 800 órát. Hiába vállalt ennek logisztikai támogatására garanciát a svéd partner, ha a magyarok nem tudnak élni a lehetőséggel, például nem biztosítanak elegendő földi személyzetet, mert a HM nem tudja elejét venni a kiképzett szakemberek elvándorlásának. Torlódnak a gépek az időszakos karbantartásokon, mert nincs, aki elvégezze azokat. A pontos repültóra-érték – azaz a magyar Gripen-program hatékonyságának legfontosabb mutatója – ismeretlen, a HM és a honvédség illetékesei többszöri kérésünk ellenére sem hozták nyilvánosságra az adatokat, amelyek a szintén Gripenen repülő cseh és az F–16-osokon repülő lengyel légierő esetében bárki által hozzáférhetők. Úgy tudjuk: egy magyar Gripen-pilóta ötven és száz óra között repül évente, ami komoly elmaradás a NATO-normákhoz képest, különös tekintettel arra, hogy a honvédelmi vezetés nem változtatott ambícióján, és rendkívül összetett tudást igénylő expedíciós missziókra szánja a gépeket, távlatokban például afganisztáni közvetlen légi támogatásra, azaz bombázásra.

A realitás ezzel szemben kiábrándító. Hiába költ Magyarország mintegy 20-30 milliárd forintot évente a Gripen-program egészére (utalás Svédországnak, illetve helyi költségek), az illetékesek nemrég súlyos lépésre kényszerültek: felére csökkentették a hazai légteret védő fegyveres készültségi szolgálat erőit. Míg a NATO-csatlakozásunk óta mindig egy géppár és két pilótája állt 24 órás készenlétben, addig néhány hónapja már csak egy. Márpedig egy magányos gép és magányos pilótája mindig kiszolgáltatottabb; azt szokták mondani, hogy „egy gép a géppár felénél kevesebbet ér”.

A jelenleg 16 főből álló gripenes pilótaközösség ráadásul még mindig nem kizárólagosan viseli a készültségadás terhét, hanem felváltva a néhány pilótára zsugorodott MiG–29-es kollektívával. A rendszer annak ellenére működik így, hogy az elmúlt évben információink szerint több olyan felterjesztés is született, amely az alacsony repülési idők miatt felhívta a figyelmet a MiG–29-esek magas repülésbiztonsági kockázatára. Ezt egy tömegkatasztrófával fenyegető, gépvesztéssel járó baleset is alátámasztotta Kecskeméten. Idén tavasszal egy repüléstudományi konferencián elhangzott: a HM megvétóz minden olyan kezdeményezést, amely jogszabályilag minimális repülési időt határozna meg a pilóták számára, azaz ennek nem teljesítése automatikusan szakszolgálati engedélyük érvényességének elvesztését eredményezné. Bennfentesek szerint ha létezne ilyen törvény, a MiG-ek évek óta a földre lennének kényszerítve, mert pilótáik veszélyesen keveset repülnek. Mindez nem meglepő, hiszen szemben a Gripenekkel, a HM a MiG-ek esetében nincs rákényszerítve egy hosszú távú szerződés által, hogy alkatrészeket szerezzen be. Amit vásárolnak, csak vegetáláshoz elég. Forrásaink szerint hosszú évek óta az orosz vadászgépekre éves szinten a tizedét költötték, mint most a Gripenre.

Míg Magyarországon küszködik a program, Csehországban sikeres: a cseh légteret állandóan két gép őrzi, májustól augusztusig négy gép NATO-kötelékben ellátja ezt a feladatot a vadászgépekkel nem rendelkező balti országok felett is. Emellett bemutatókra is futja részükről külföldi repülőnapokon.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.