Tours, Zeltweg, Fairford – néhány légibázis, ahol nagyszabású nemzetközi légi parádékat, repülőnapokat tartanak az idén, amelyeken a Honvédelmi Minisztérium (HM) döntése szerint a kecskeméti vadászrepülőknek is bemutatót kell tartaniuk, hirdetve a honvédség repülő erőinek magas szintű professzionalizmusát. „Ha nem veszünk részt, nem várhatjuk, hogy a következő kecskeméti repülőnapon eljöjjenek hozzánk a külföldiek” – foglalta össze az intenzív idei program mögötti logikát egy repülőtiszt, azt kérve, hogy ne írjuk le a nevét. A vendégszereplés nem olcsó mulatság, még ha a költségek nagy része nem is közvetlenül jelenik meg, hanem hosszú távon – viszont így is, úgy is szűkös adóforintokról és erőforrásokról van szó. Egy jellemző adat: a Gripenek egyetlen repült órára eső fajlagos programköltségét 10 és 20 millió forint közé teszik. A bemutatók biztonsága érdekében hazai gyakorlásokra is szükség van, általában egy-két pilótát jelölnek ki erre a feladatra; a látványos műrepülés tíz perce ráadásul rendkívüli mértékben igénybe veszi a gépeket, amely hosszú távon szerkezeti meghibásodásokhoz (repedésekhez) vezethet. Ezek javítása százmilliós, milliárdos tétel is lehet, és gépek eshetnek ki az alapfeladat ellátásából hosszú időre. Ugyanez a politika jelentős mértékben hozzájárult a MiG–29-esek gyors amortizációjához: az 1993-ben beszerzett 28 orosz vadászgépből mára jó, ha három üzemképes egyszerre.
A honvédség légvédelmi erőinek se pénzből, se gépből, se emberből nem jut elég mostanában. Amikor a szociálliberális kormányzat 2003-ban módosította az Orbán-kormány Gripen-programját, korszerűbb, többfeladatú gépeket rendelt ugyan, de a tízéves lízing időtartamára meghatározott 20 800 repült órát 16 800 órára csökkentette. Éves szinten azonban a 14 gépes magyar Gripen-flotta messze nem repül arányosan 16 800 órát. Hiába vállalt ennek logisztikai támogatására garanciát a svéd partner, ha a magyarok nem tudnak élni a lehetőséggel, például nem biztosítanak elegendő földi személyzetet, mert a HM nem tudja elejét venni a kiképzett szakemberek elvándorlásának. Torlódnak a gépek az időszakos karbantartásokon, mert nincs, aki elvégezze azokat. A pontos repültóra-érték – azaz a magyar Gripen-program hatékonyságának legfontosabb mutatója – ismeretlen, a HM és a honvédség illetékesei többszöri kérésünk ellenére sem hozták nyilvánosságra az adatokat, amelyek a szintén Gripenen repülő cseh és az F–16-osokon repülő lengyel légierő esetében bárki által hozzáférhetők. Úgy tudjuk: egy magyar Gripen-pilóta ötven és száz óra között repül évente, ami komoly elmaradás a NATO-normákhoz képest, különös tekintettel arra, hogy a honvédelmi vezetés nem változtatott ambícióján, és rendkívül összetett tudást igénylő expedíciós missziókra szánja a gépeket, távlatokban például afganisztáni közvetlen légi támogatásra, azaz bombázásra.
A realitás ezzel szemben kiábrándító. Hiába költ Magyarország mintegy 20-30 milliárd forintot évente a Gripen-program egészére (utalás Svédországnak, illetve helyi költségek), az illetékesek nemrég súlyos lépésre kényszerültek: felére csökkentették a hazai légteret védő fegyveres készültségi szolgálat erőit. Míg a NATO-csatlakozásunk óta mindig egy géppár és két pilótája állt 24 órás készenlétben, addig néhány hónapja már csak egy. Márpedig egy magányos gép és magányos pilótája mindig kiszolgáltatottabb; azt szokták mondani, hogy „egy gép a géppár felénél kevesebbet ér”.
A jelenleg 16 főből álló gripenes pilótaközösség ráadásul még mindig nem kizárólagosan viseli a készültségadás terhét, hanem felváltva a néhány pilótára zsugorodott MiG–29-es kollektívával. A rendszer annak ellenére működik így, hogy az elmúlt évben információink szerint több olyan felterjesztés is született, amely az alacsony repülési idők miatt felhívta a figyelmet a MiG–29-esek magas repülésbiztonsági kockázatára. Ezt egy tömegkatasztrófával fenyegető, gépvesztéssel járó baleset is alátámasztotta Kecskeméten. Idén tavasszal egy repüléstudományi konferencián elhangzott: a HM megvétóz minden olyan kezdeményezést, amely jogszabályilag minimális repülési időt határozna meg a pilóták számára, azaz ennek nem teljesítése automatikusan szakszolgálati engedélyük érvényességének elvesztését eredményezné. Bennfentesek szerint ha létezne ilyen törvény, a MiG-ek évek óta a földre lennének kényszerítve, mert pilótáik veszélyesen keveset repülnek. Mindez nem meglepő, hiszen szemben a Gripenekkel, a HM a MiG-ek esetében nincs rákényszerítve egy hosszú távú szerződés által, hogy alkatrészeket szerezzen be. Amit vásárolnak, csak vegetáláshoz elég. Forrásaink szerint hosszú évek óta az orosz vadászgépekre éves szinten a tizedét költötték, mint most a Gripenre.
Míg Magyarországon küszködik a program, Csehországban sikeres: a cseh légteret állandóan két gép őrzi, májustól augusztusig négy gép NATO-kötelékben ellátja ezt a feladatot a vadászgépekkel nem rendelkező balti országok felett is. Emellett bemutatókra is futja részükről külföldi repülőnapokon.
origo.hu
Századvég: Az egészségügyi dolgozók elégedettek a bérezésükkel, és Magyarországon képzelik el a jövőt
