A kitelepítettek emlékművének felállítását szorgalmazza Lezsák

A kitelepítések megkezdésének 60. évfordulóján, jövőre fel kell állítani az 1950-es évek kitelepítettjeinek emlékművét – jelentette ki Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke szombaton a Jász-Nagykun-Szolnok megyei Tiszafüred-Kócsújfaluban. Erre annál is inkább lehetőség nyílhat, mert „felerősödött a remény, hogy a népben, nemzetben gondolkodó cselekvő politikai erőtér képes lesz az igazságtételre” – közölte Lezsák.

Ugyanis a történelmi múltat ápolni, gondozni kell, mert nemzeti ügy, hogy méltó emléket állítsunk a hortobágyi gulágnak – hangsúlyozta a parlamenti alelnök, aki a Nemzeti Fórum elnöke is egyben. Lezsák szerint a helyi közösségek ma emberfeletti erőfeszítéseket tesznek annak érdekében, hogy a hiteles emlékek megmaradjanak. Rendkívüli teljesítmény ez az erőfeszítés, „mert mindez olyan kormányzati időszakban történik, amikor a múltat végképp el akarják törölni” – szögezte le.

A továbbiakban az 59 évvel ezelőtt történteket felidézve elmondta: 1950. június 23-án kezdte meg a kommunista rezsim a deportálásokat. Elsősorban a nyugati és a jugoszláv határszélről, illetve a nagyobb városokból, 451 településről deportálták az embereket a Hortobágyon felállított 12 táborba rabszolgamunkára. Összesen 7282 embert hurcoltak el vádemelés, tárgyalás és ítélet nélkül, akik közül 300-an a táborokban belehaltak a nélkülözésekbe. Ugyanakkor a többiek sem kapták vissza vagyonukat, amelyet a rendszer képviselői vettek használatba. Sőt egészen 1989-ig figyelték az egykori kitelepítetteket, végigkísérte életüket a kitelepítés bélyege a rendőrségi nyilvántartásokban és a munkahelyi kartonokon. A táborokat végül Sztálin halála után Nagy Imre miniszterelnök számolta fel – mondta a politikus.

Mindennek kapcsán arról is szólt, hogy a kommunista, szocialista diktatúrák világszerte 100 millió embert gyilkoltak meg. A gulághoz vagy a tarkólövéshez elegendő volt, ha valakit származása, neveltetése vagy iskolázottsága alapján megbízhatatlannak ítéltek. Ezért is szükséges, hogy a hortobágyi gulág a megfelelő helyen szerepeljen a nemzet történetében – figyelmeztetett. Ennek kapcsán felelevenítette, hogy 1993-ban maga helyezte el Kócsújfaluban az Emlékezés kápolnájának alapkövét, ám annak felépítésére máig nem nyílt lehetőség. Egyben kifejezte reményét, hogy a jövőben a történelmi emlékezet újraélesztésével együtt a kápolna is megvalósulhat.

A mintegy 100 egykori kitelepített, illetve leszármazottaik részvételével megtartott találkozón Bölcskei Gusztáv tiszántúli református püspök, a Magyarországi Református Egyház zsinatának lelkészi elnöke tartott istentiszteletet. Ugyanakkor szabadon bocsátottak 2524 galambot annak a 2524 családnak az emlékére, akik 1953-ban megszabadultak a hortobágyi gulágról.

(MTI)