Tavaly tavasszal több hétre lakat került az Aranynektár mézfeldolgozó üzem kapujára. Az agrártárca államtitkára, Süth Miklós által felügyelt élelmiszer-biztonsági hivatal azt állította, a céget mézhamisításon kapták, s rendőrségi feljelentést is tettek. Mennyire voltak megalapozottak ezek a vádak?
– A vádak megalapozottságát jól mutatja, hogy a rendőrség azóta bizonyítékok hiányában megszüntette a nyomozást. Ugyanakkor az ügyészség nyomozást rendelt el a hivatal ellen, mert cégünk bizonyítékokkal alátámasztott feljelentést tett, mivel az élelmiszer-biztonsági hivatalon belül valaki vagy valakik kicserélték a tőlünk vett mézmintákat.
– Miután az Országos Magyar Méhészeti Egyesület (OMME) több egymást követő évben is kimutatta, hogy a belföldi kereskedelmi forgalomban lévő mézek jó része hamisítvány, tavaly lapunk is több üveg mézet vásárolt a multinacionális láncok polcairól, s az uniós szinten elismert brémai laboratórium alátámasztotta, hogy ezek tekintélyes része hamisítvány. Ettől függetlenül az önökéhez hasonló esetről nem hallhattunk. Véleménye szerint mi lehet ennek az oka?
– Magam is csak találgatni tudok, már csak azért is, mert a méhészegyesület és a sajtó vizsgálatai egyszer sem mutatták ki termékeinkről, hogy hamisítványok lennének, vagy bármiben eltérnének az előírásoktól. A tények viszont azt mutatják, hogy az elmúlt időszakban a mézszakmában lezajlott hatósági eljárások nem lehettek elfogulatlanok. Az Aranynektár termékei esetében például 2007 és 2009 első negyedéve között mintegy 450 vizsgálatot végeztek. Süth Miklós bevallása szerint ennyi vizsgálatot országos szinten évente nem végeznek. Ez is jól mutatja, milyen nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy mindenáron kimutassák mézeinkről, hogy nem felelnek meg a törvényi előírásoknak. Ugyanakkor ezen nagy igyekezet ellenére is csak e rengeteg vizsgálat alig egy százaléka esetében tudtak kifogással élni. Ezekben az esetekben pedig mi bizonyítani tudjuk, hogy kicserélték a mintákat.
– Tehát azt állítja, hogy az élelmiszerbiztonsági hatóságnál kicserélhették a mintát annak érdekében, hogy önöket mindenképpen rossz színben tüntethessék fel?
– Igen, ezt határozottan állítom. S bizonyítani is tudom. Nem véletlen, hogy az ügyben tett feljelentésünket az ügyészség megalapozottnak találta, s elrendelte a nyomozást.
– Mégis ön szerint miért éppen az Aranynektárt pécézte volna ki Süth Miklós hivatala?
– Nem csak az Aranynektárt érte támadás. A magyar tulajdonú exportcégeket vizsgálták és büntették. A fő célpont ettől még az Aranynektár volt, miközben a magyar tulajdonú cégek százmillió forintos nagyságrendű büntetéseket kaptak, az ezertonnás mennyiségekben exportáló külföldi tőkével működő cégek teljesen kimaradtak az úgynevezett átfogó vizsgálatokból.
– Ön azt állítja, hogy bizonyos külföldi cégek piaci érdekeit szem előtt tartva szemelhették ki a magyar tulajdonú üzemeket? Alá tudja ezt támasztani?
– Látni kell a tényeket. Ezek pedig a következők: sem a tavaly tavaszi vizsgálatok során, amelyeket a nyilvánosság előtt úgy állítottak be, hogy lecsaptak a mézes cégekre és ellenőriztek minden jelentős vállalkozást, sem a később levezényelt vizsgálatok során nem kerültek a hatóságok látókörébe azok a külföldi tőkével működtetett mézcsomagoló üzemek, amelyek minimum gyanút kellett volna keltsenek. Ha másért nem, legalább forgalmuk miatt illett volna megvizsgálni őket. A magyar tulajdonban lévő mézexportáló cégeknél viszont minden alkalommal megszállás jellegű ellenőrzéseket végeztek, s a kákán is csomót keresve, százmilliós nagyságrendű büntetéseket osztogattak.
– Honnan tudja, hogy a külföldi pénzből finanszírozott cégek kimaradtak ezen vizsgálatokból?
– Miután már a tavaszi vizsgálatok során érezhettük a velünk szembeni elfogultságot, meghallgatást kértünk az agrártárca államtitkárától, Gőgös Zoltántól. A tavaly nyáron lezajlott találkozón, amikor rákérdeztünk, hogy például az évi ezertonnás exportot lebonyolító Alfred L. Wolff Hungary Kft. cég szerepelt-e valamely ellenőrzésben, vagy a hasonló méretű, s ugyancsak külföldi tőkével működtetett Pannon Honig bekerült-e a hatóságok látókörébe, nemleges választ kaptunk. Egyébként ezen még maga az államtitkár is meglepődött, legalábbis látványos volt, hogy erről nincs tudomása, mert az összes elé rakott vizsgálati eredményt átlapozgatva kereste az említett cégek nevét. Persze hiába.
– Ön szerint mi lehetett ezzel a magyar hatóságok célja?
– Nem minősíteném a dolgot, hanem ismét felhívnám a figyelmet arra, hogy csak a magyar cégeket büntették több száz millió forintos összegekkel, mégpedig a mézben természetesen előforduló citromsav- és C-vitamin-tartalom miatt. Mindeközben a belföldi piacon egészen egyszerű hamisítványok tömegesen fordultak elő, az érintettek viszont, ha egyáltalán, akkor is legfeljebb elhanyagolható büntetéseket kaptak. Tehát ez az eljárás piszokul jól jön annak a körnek, amely egyébként ebből az üzletből lassan-lassan elkezdett kiszorulni, tehát folyamatos piacvesztése volt, s ezek az említett külföldi tulajdonú cégek.
– Vagyis ön szerint a hatóság egy piaci harcba avatkozott be?
– Egy kőkemény piaci harc zajlik, amiben véleményem szerint a három vezető, magyar tulajdonban lévő és exportban érdekelt mézcsomagoló cég rovására, a hatósági vizsgálatoknak köszönhetően, teret tudtak nyerni azok a cégek, amelyek ilyen vizsgálatokat nem szenvedtek el.
– Mely cégek azok, amelyekről azt feltételezi, hogy a háttérben igyekeznek ellehetetleníteni a magyar tulajdonú üzemeket?
– Ilyen például a már említett Wolff nevű cég, amelyről biztosan tudjuk, hogy a tavaly tavaszi és az azt követő nyári átfogó vizsgálatokból kimaradt, pedig e társaság ezertonnás mennyiségben exportálja a mézet. Ugyanígy a Pannon Honig is kimaradt az átfogónak nevezett vizsgálatból, pedig e külföldi tulajdonú társaság is több ezer tonna mézet exportál. A Wolff ráadásul az amerikai nyomozószerveknek is szemet szúrt. Az Egyesült Államok igazságügyi minisztériumának honlapja tavaly tavasszal tette közzé, hogy a társaság helyi vezetőit letartóztatták, mert hamisított papírokkal, kotyvasztott kínai mézet vittek be az államokba. Az ottani letartóztatott emberek vallomásukban elmondták, hogy ez a Wolff cég felső vezetésének tudtával és akaratával történt. Tehát ez egy nagyon komoly ügy, hiszen sok tízezer tonnás hamis eredetű mézről van szó. Nos, ez a cég a magyar hatóság számára olyannyira nem volt gyanús, hogy rá sem néztek.
– És mit lehet tudni a másik említett társaságról, a Pannon Honigról?
– A Pannon Honig Kft. vezetői korábban, a kilencvenes években a piacvezető Melifera nevű társaság különböző szintű vezetői voltak. A Meliferát a kilencvenes évek elején körülbelül ezer méztermelő ötvenmillió forintos hozzájárulásával hozta létre. A társaság mindaddig piacvezető volt, amíg 2000 környékén ki nem derült róla, hogy fiktív számlákat fogadott be, s az adóhatóság által emiatt kiszabott büntetés lényegében a teljes vagyonát felemésztette. Ekkorra azonban a termelőket már kizárták a cég ellenőrzési lehetőségéből, vagyis az ügymenetre már nem volt rálátásuk. Egyébként éppen ezen események következtében lett piacvezető az Aranynektár.
– Úgy gondolja, hogy az önök térnyerése is szúrhatta az említett cégek vezetőinek szemét?
– Nyilván, mert a hazai méztermelés 35-40 százalékát mi vettük meg, s gyakorlatilag olyan tőkehelyzetbe kerültünk – részben a hitelképességünknél fogva –, aminek köszönhetően meg tudtuk akadályozni, hogy a magyar mézet gyarmatáruként vásárolják fel, mint teszik ezt más agrártermékek esetében. Sőt, cégünk már odáig jutott, hogy a magyar mézet nem hordóban, hanem jelentős mértékben fogyasztói csomagolásban teríti az uniós piacon. Ha ez általánossá válhatott volna, akkor versenytársainknak nem maradt volna játékterük. Másrészt látni kell, hogy például az akácméz igen divatos, nagyon jó a piaca, s jelenleg a fogyasztói árának megközelítőleg egyharmada jut a termelőnek. Tehát arról is szól a harc, hogy abból a pénzből, amit a vásárló a termékért kifizet, milyen arányban részesül majd a magyar termelő, illetve exportőr, s mekkora részt hasítanak maguknak a külföldi tulajdonú cégek. Vagyis itt vannak a törésvonalak. És úgy érzem, azért kaptuk mi a fő támadást, mert amikor a külföldi exportcégek egyébként többször, egyöntetűen leálltak a hazai méz felvásárlásával, az Aranynektár nagyarányú felvásárlásba kezdett. Vagyis nem engedte el a termelők kezét, s nem hagyta elszabadulni a pánikot, hogy nem kell a magyar méz, s ennek következtében nem süllyedtek drasztikusan az árak.
– Végső soron mégis milyen következtetést vonna le a hatóság magatartásából?
– A következtetést vonja le ön vagy akár az olvasó. Én arra a tényre mutattam rá, hogy valamilyen oknál fogva a hatósági támadások célpontja vagyunk, s arra, hogy az úgymond mindenkire kiterjedő és általános vizsgálat nem volt az, továbbá, hogy ez nagymértékben használt a felsorolt külföldi tulajdonosok által finanszírozott cégeknek. A piacot a javukra rendezte át, igaz, nem a reményeiknek megfelelő mértékben. Ám a harc még nem dőlt el.
– Egyébként mekkora piacról van szó?
– A nagy pénz igazából az exportban van. A Magyarországon kereskedelmi forgalomba kerülő méz kilencven százaléka külpiacokra kerül. Maga az export megközelítőleg 15 milliárd forintot jelent, ennek negyven százalékát a mi cégünk produkálta úgy, hogy állta az egyenlőtlen versenyt az uniós társakkal. Mindeközben sajnos azt kell tapasztaljuk, hogy minket Magyarország, tehát saját hazánk, nemhogy védene, hanem gyakorlatilag ellenünk dolgozik.
– A beszélgetés előtt bemutatták az üzemet, s látványos, hogy minden gyártási folyamat automatizált, a legfejlettebb technológiát alkalmazva ellenőrzik és csomagolják a mézet. Ehhez, mint a bejáratnál láttam, uniós pályázati forrásokat is kaptak. Vagyis lényegében a legfejlettebb technológiát alkalmazzák, amire közpénzt is felhasználtak, s mégis a magyar államigazgatásra gyanakszik, hogy támadja önöket?
– Én nem a magyar államigazgatást támadom. A szakhatóság előtt meg tudom emelni a kalapom, mert dolgozóik is tízszer annyi munkát kénytelenek elvégezni, mint az unióba lépésünk előtt, miközben létszámuk csökkent. Az is szomorú, hogy a hazavihető jövedelmük attól is függ, milyen mértékű büntetéseket szabnak ki. Róluk csak tisztelettel tudok nyilatkozni, mert végig érezhető volt a rájuk nehezedő, felülről érkező nyomás, és az, hogy nem szívesen akadályozzák indokolatlanul hónapokon keresztül a munkánkat. Ez azoknak a tisztességes embereknek sem tetszett, akik az államigazgatásban dolgoznak. Az agrártárca szakmai, tehát nem politikai szintjeiről még biztatást is kaptunk.
– Mire biztatták önöket?
– Arra, hogy tartsunk ki.
– Miért?
– Mert szerintük is koncepciós eljárás zajlik ellenünk. És sok sikert kívántak a küzdelemhez.
– És kitartanak?
– Természetesen. Az üzembezárás és vizsgálódás miatt három hónapig nem tudtunk vásárolni mézet a termelőktől. Ugyanakkor az év végére mégis hoztuk a szokásos tízezer tonnás forgalmat. A tavalyi megszállásszerű állami vizsgálódás körülbelül félmilliárd forintos kárt okozott. Mindazonáltal – bár történelmünk első veszteséges évét zártuk – ez mindössze százmillió forintos veszteséget jelentett, mivel a hatósági fellépés okozta bevételkiesést végül le tudtuk dolgozni. Ez az egész történet végül a termelők szimpátiáját és a dolgozók összefogását eredményezte. Az idei évre a tavalyi hitelkeret kétszeresét kaptuk meg a finanszírozó bankoktól. Vagyis azt üzenhetem az ellenfeleinknek, hogy erős játékosok vagyunk, s kitartunk. Sőt a közeljövőben egy egészen új értékesítési módszert fogunk bevezetni. Jelenleg csak a csomagolóüzem nevét tüntetik fel egy-egy üveg mézen. Ez nem ad lehetőséget a vásárlónak arra, hogy beazonosíthassa a méztermelőt. Márpedig a magyar méz nem egy arctalan termék. A közeljövőben a termékeinket választók pontosan tudni fogják, hogy a kezükben tartott mézet mely termelő és milyen évben készítette. Ez többletköltséget jelent, viszont komolyan javíthatja a magyar méz elismertségét.
rendőrkapitány
Kóros elmeállapotú nő akart bírót és rendőrkapitányt ölni
A hivatalokat is megfenyegette.
