A szociológus a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Encsencsen csütörtökön megtartott, a Fidesz-KDNP „Merre tovább, Magyarország?” című lakossági fórumán kifejtette: a rendszerváltás óta csak rosszabbodott ez a helyzet, hiszen a 90-es évek elején a társadalom mindössze harmada élt tartós szegénységben.
Míg környező országok nagy része elkezdett a váltás okozta válságból jól-rosszul kilábalni, addig az elmúlt hat év „visszalökte” a magyar társadalmat a rendszerváltás előtti krízisnél is sokkal rosszabb szintre. Ma a lakosságának kétharmada tartozik a vagy teljesen leszakadóban lévő társadalmi réteg, vagy a mélyszegénységben élők közé – hangsúlyozta a szociológus a helyi óvoda ebédlőjében, mintegy ötven encsencsi lakos előtt. Előbbi réteg számára biztosít 2009 óta a Minden Gyerek Lakjon Jól! Alapítvány alapvető élelmiszereket, s küzd a gyermekszegénység ellen.
Hegedűs Zsuzsa kifejtette: 2008-ban körülbelül 460 ezer gyermek élt olyan családban, ahol az egy főre jutó jövedelem nem érte el a mindenkori nyugdíjminimumot. Rámutatott: az éhező gyerekek száma tavaly közel 650 ezerre növekedett, s a probléma a statisztikák szerint a 18 éven aluli gyermekek nagyjából kétharmadát érinti. Ők azok, akik teljes, száz százalékos támogatásra jogosultak az iskolai, vagy óvodai étkeztetésben, s akiknek szülei közül egyiknek sincs keresete, így jobbára csak segélyből élnek. Emellett minden éhes gyermekszáj mögött van két éhes felnőtt is – jelezte. Elmondta: a leszakadó régiókban a mélyszegénység és a mélynyomor feszül egymásnak, s ezekben térségekben az elkeseredés miatt erős a Jobbik – vélte Hegedűs Zsuzsa. „Az országban nem roma, hanem nyomorprobléma van” – folytatta –, „ha ezt kezelni tudjuk, akkor utána a romakérdés könnyebb problémává válik, mintha a kettőt összekevernénk”.
Nézete szerint a kétharmad „bekapcsolása” a versenyképes világba két ok miatt nehéz: a leszakadó térségekbe nem ér el a nyugati tőke, aki pedig kiesett a egyszer munkából, az már nem tud „csak úgy” visszalépni. Vélekedése szerint erre a problémára több megoldás kínálkozik: ezek egyike, hogy a munkanélküli „apukának és anyukának” lakóhelyén kell munkahelyet teremteni, vagyis „dolgozzanak a konyhán, vagy a háztáji gazdaságokban”, a megtermelt javakat pedig értékesítsék. Ezt csak helyben lehet kitalálni, a megvalósulást pedig uniós források biztosítanák – tette hozzá.
Az új parlament első ülésszakán el kell fogadni azokat a javaslatokat, amelyek lehetővé teszik, hogy például lakóhelyétől a termelő lakóhelye harminc kilométeres körzetén belül – mindenféle kötöttség nélkül – eladhassa saját terményét – szögezte le a szociológus. Ez nemcsak a gazdáknak jelent megélhetést, hanem az iskolák és óvodák is helyben tudják felvásárolni az étkeztetéshez szükséges nyersanyagot. Mindez piacot és munkahelyeket teremt – mutatott rá Hegedűs Zsuzsa, aki szerint ehhez nem „felülről indukált fejlődési modell”, hanem az alulról szerveződő, helyi összefogás szükséges.
(MTI)
