Máté jól van, és már csak az infúziói kötik az ágyhoz. A többi csövet már eltávolították a kis testéből – közölte az MNO kérdésére Illés Tibor, a múlt hét közepén szívátültetésen átesett hatéves szegedi kisfiú édesapja. Hozzátette: Máté már felülhet az ágyában, a laptopját is használhatja, amelyen a virtuális farmját gondozgatja. (A kisfiú a 264. napos műszíves kezelése alatt a legtöbb időt ezzel töltötte – a szerk.) – Kicsit többet kellene innia-ennie, és ingadozik a hangulata is, de a körülményekhez képest jól van. Egyelőre körülbelül két hétig a 4. emeleti intenzív terápiás részlegen tartják megfigyelés alatt, utána kerülhet vissza a 3. emeletre, ahol a műszíves kezelés alatt is feküdt. Jelenleg a kezelőorvosain és a nővéreken kívül csak mi látogathatjuk, de mi is csak sterilbe öltözve, maszkban, sapkában és gumikesztyűben. Csak olyan játékot vihetünk be neki, amelyet előzőleg fertőtleníteni tudnak.
Várjuk, hogy visszakerülhessen a harmadikra, ahol már szájon keresztül kaphatja majd a gyógyszereit, és fürödhet is – közölte Illés Tibor, aki szerint Máté az elmúlt hónapokban közösségformáló és -összetartó beteg lett. Mind az orvosok, mind a nővérek elképesztően ragaszkodnak hozzá. – Mivel korábban mind a két emeleten hosszabb időt töltött, nagyon megszerették. Előfordult, hogy birkóztak vele, vagy havat vittek fel neki a kórterembe, amiből hóembert építhetett, és amivel hógolyózhatott. Most, hogy a beavatkozás után ismét a 4. emeleten van, a másik szint orvosai, ápolói járnak fel hozzá. Egy papírra szívecskéket rajzoltak neki, és azt írták rá: „Gyógyuljál! Mindenkinek hiányzol! Szeretünk: 3. emelet.” Be azonban nem mehetnek hozzá, így az ajtajára függesztették ki a biztató üzenetet. A Mátét körülvevő szeretet hatalmas erőt ad a fiunknak – jegyezte meg Illés Tibor.
A férfi kitért arra is, hogy óriási köszönettel tartoznak azoknak a számukra ismeretlen szülőknek – éljenek akár az országhatáron belül, akár kívül –, akik úgy döntöttek, hogy felajánlják gyermekük szerveit. – Átérezzük a fájdalmukat, már csak azért is, mert pontosan tudjuk, min mennek keresztül, 2000-ben ugyanis mi is elvesztettük az akkor hétéves kisfiunkat – mutatott rá Illés Tibor, aki kifejezte háláját a kórház dolgozóinak is. Mint elmondta, az intézmény személyzete elképesztő munkát végzett, és végez folyamatosan. – Bíztunk bennük eddig is, és ez így lesz ezután is – tette hozzá Máté édesapja. Illés Tibor rámutatott arra is, hogy bár gyermekük hozzájutott a számára létfontosságú szervhez, továbbra is szívügyüknek tekintik, hogy Magyarország minél hamarabb csatlakozzon valamelyik nemzetközi szervcsereszervezethez, vagy kössön kétoldalú megállapodásokat ebben az ügyben. A férfi úgy véli, hogy ha ez megtörténik, akkor másoknak talán nem kell hosszú hónapokat kétségbeesetten donorra várniuk.
Máté édesapja röviden beszélt a csaknem egy héttel ezelőtti szívátültetés körülményeiről is. – Kedden este öt óra tájban hívott a feleségem, aki a kórházi kezelése alatt szinte éjjel-nappal Máté mellett volt, hogy megvan a donorszerv. Azonnal felutaztam Szegedről a fővárosba, hogy én is Máté mellett lehessek a műtét idején. Mire fölértem a kórházba, Máté a körülötte zajló eseményekből már kikövetkeztette, hogy új szívet fog kapni. Ennek ellenére kifejezetten jó hangulatban volt, persze mi is igyekeztünk elterelni a figyelmét a beavatkozás előtt azzal, hogy nagyot játszottunk vele, és hagytuk egy kicsit rendetlenkedni – emlékezett vissza a szívátültetés előtti órákra Illés Tibor. A beavatkozás elől fél tízkor hárult el az utolsó akadály, ekkor érkezett meg a vérvizsgálatok eredménye. Ezután jöhetett a fertőtlenítő fürdő, majd Máté bevette a nyugtatóját, és végül 21.45-kor betolták az operációra.
Az első hír éjjel egy óra körül érkezett a műtőből. Az altatóorvos kijött, és közölte, hogy Mátét felkészítették az új szív fogadására. A szerv nem sokkal később, két óra előtt néhány perccel érkezett meg mentővel, ezután végrehajthatták a beavatkozást. Az új szív három óra körül kezdett dobogni Mátéban, hat órakor pedig már ki is tolták a műtőből – fogalmazott Máté édesapja. A kisfiú azóta hihetetlen ütemben gyógyul. Bár mások három-négy napig lélegeztető gépen vannak, ő már aznap este saját maga lélegzett. A következő nap pedig már érthető jelét adta a gyógyulásnak: mozogni és játszani akart, de kifejezésre juttatta azt is, hogy szomjas és éhes. Hosszú út áll előtte a teljes felépülésig, de a legnehezebb és legfontosabb lépéseket talán már megtette.
origo.hu
Hogyan lett az energiából fegyver a nagyhatalmak kezében?
