Borókai Gábor a konferencia Rendszerváltás a médiában című fórumán kifejtette, a médiát jellemző zűrzavart az is jól mutatja, hogy amikor a sajtóorgánumok reprezentánsai összejönnek azzal, hogy együtt készítsenek egy újságírói kódexet, még azt is nehezen tudják tisztázni, hogy mi is az a sajtó, s ki is az az újságíró. Álláspontja szerint viszont nem a politika a főbűnös abban, hogy a hír és vélemény egyre kevésbé különül el, hanem a gazdasági szereplőkre hívta fel a figyelmet.
Módos Márton (InfoRádió) úgy látta, az egész konferencia egyik legfontosabb kérdése: ki fog a hírért fizetni? Az, hogy a minőségi tartalomért ma hogyan lehet bevételhez jutni, hiszen egyre gyengébb a kapcsolat a hírelőállító és fogyasztó között, s ennek a leginkább az internet az oka.
Az egész világ keresi a választ
Csermely Péter (Magyar Nemzet) szerint az a kérdés, hogy ki fog fizetni az interneten keresztül szabadon terjedő hírekért, egy olyan alapkérdés, amelyre ma még az egész világ keresi a választ, és „elég reménytelennek tűnik a helyzet”. Álláspontja szerint abban lehet bízni, hogy az idő múlásával talán kedvezőbbre fordulnak a viszonyok. Példaként említette, hogy húsz évvel ezelőtt „hülyének nézték”, aki számítógépes szoftverért fizetett, és nem másolta azt. Ebben az ügyben azóta gyökeres változás állt be, mert a szoftvergyártók megtalálták a megfelelő ösztönzőket. Persze az még kérdés, hogy az internettel kapcsolatban milyen ösztönzőkről lehetne szó – tette hozzá.
Németh Marika (RTL Klub) úgy látja, nincs realitása, hogy a fogyasztók fizessenek a hírekért, s bármilyen tartalmakért. Ha mégis akadna fizetőképes piaci kereslet, az csak a gazdasági hírek iránt lenne – vélekedett. Csermely Péter is osztotta a véleményt, hogy Magyarországon nem fizetnek az internetes hírért, tartalomért. Az első, aki megteszi, hogy fizetőssé teszi a szolgáltatásait, az alulmarad a versenyben, az pedig, hogy egyszerre lépjen mindenki, elképzelhetetlen – fejtette ki. Németh Marika szólt arról is, hogy a fiatalok jellemzően az internetről és a közösségi portálokról szerzik az információkat, ugyanakkor az idősebb korosztály továbbra is szeret televízióban híradót nézni, mert ott kap egyfajta szűrést a napi híráradatból, így nem neki kell szelektálnia. Mint mondta: ez a helyzet tartósan így marad.
Gíró-Szász András (Századvég) jelentősnek nevezte azt a változást, hogy ma már a bulvárt, az üzleti vagy politikai hírt nem annak alapján osztályozzák, jó vagy rossz, hanem annak alapján, hogy belefér-e abba a képbe, amit az adott cég, politikai erő vagy személy képvisel.
Erősödik az államkapitalizmus
Borókai Gábor szerint a konferencia mottója – az, hogy a pénz beszél – a piaci médiavilágra igaz. A globális kapitalizmussal szemben ugyanis egyre inkább erősödik az államkapitalizmus. Nemcsak Kínára kell gondolni – fejtette ki –, hanem Európára is, arra, hogy miként erősödnek meg a nemzetállamok, s hogyan próbálják meg a médiát és a közszolgálati médiát is befolyásolni. „Úgy látom, hogy ez a konferencia csak a kereskedelmi média feladatáról meg jelentőségéről kíván beszélni, és nem akar beszélni a közszolgálatról, miközben annak is nagyon fontos szerepe kell, hogy legyen a jövőben” – tette hozzá.
Csermely Péter szerint jelenleg a többség által nézhetetlennek tartott vagy elérhetetlen csatornák visznek el olyan sportmérkőzéseket, amelyek az egész országot érdeklik. Könnyen lehet, hogy az unió is ki fogja mondani, hogy ezeken a területeken is a piaci verseny elvének kell érvényesülnie – fejtette ki.
A tartalom rovására mehet
Módos Márton szerint hosszú távon komoly kérdésként vetődik fel, hogy a hirdetők ki tudják-e kerülni a tartalmat. Jelenleg minden ország médiapiacát javarészt a hirdetők tartják el, ezért veszélyes tendenciának nevezte, hogy a tartalom nem is szükséges már a hirdetőknek ahhoz, hogy a hirdetésük eljusson a fogyasztókhoz. „Ez a tartalom rovására mehet, ami főleg a kisebb nemzeteknél fog nagyon nagy problémát okozni” – véleményezte. Álláspontja szerint hosszú távon odáig jutunk, hogy a komoly, minőségi tartalmakra kizárólag az államok fognak pénz áldozni. Kérdésesnek nevezte, hogy lehet-e olyan szabályozást alkotni, amely megakadályozza, hogy pénzt vegyenek ki a hirdetési piacról minőségi tartalom közbeiktatása nélkül. Borókai Gábor szerint sokkal veszélyesebb, hogy a hirdetők nem megkerülik a tartalmat, hanem tartalmat vásárolnak, s ezzel torzítják a közvetített információk hitelességét.
(MTI)
Magyar Péter
Magyar Péter egyetlen szótól úgy berezelt, hogy kidobatta a kérdezőt
