Pár évtizeden belül eltűnik a határon túli keleti kisebbség?

A keleti lengyel kisebbség eltűnését és a többségbe való beolvadását jósolták a téma szakértői a „Lengyel keleti politika” című könyv hétfő esti bemutatóján a Lengyel Intézetben. Véleményük szerint a keleti lengyel társadalmak elveszítették elitjüket és a szláv nyelvi közeg miatt is sokkal gyorsabban olvadnak a többségbe, mint az a határon túli magyarság esetében történik.

A könyvet olvasva hasonló benyomásaim támadtak, mint a határon túli magyarok esetében – mondta Zahorán Csaba, az MTA Történettudományi Intézetének tagja. Több esetben visszaköszön a magyarság és a határon túli nemzettestvérek viszonya a lengyelek és az ő kisebbségük esetében is – tette hozzá. „Mintha Lengyelország keleti területei hasonlatosak lennének a Kárpát-medence keleti végeihez.” Zahorán beszélt arról is, hogy ebben a térségben ugyanúgy megvoltak a népességcserék, mint a magyarok esetében, míg itt is vannak vitatott identitású városok (Vilnius), mint például Kolozsvár a román–magyar viszonyban. A történész szerint mindezen hasonlóságok ellenére a konkrét helyzetek nagyon is különböznek a magyar kisebbség helyzetétől.

Lenézik a keleti lengyeleket

„A keleti lengyelek harca elveszett a felvidéki magyar kisebbség helyzetéhez képest” – hangsúlyozta Hamberger Judit, a Magyar Külügyi Intézet munkatársa. Szerinte a szláv nyelvi környezet miatt sokkal nehezebb lengyelnek megmaradni abban a régióban, mint a Kárpát-medencében magyarnak. A keleti lengyelek sorsát nehezítette, hogy még az 1950-es években is sor került jelentős áttelepítésekre a Szovjetunión belül – tette hozzá. Hamberger arról is szólt, hogy a lengyelek nagy része a magyarokhoz hasonlóan lesajnálóan tekint a határon túliakra és „ruszkiknak” tartja őket, míg nálunk sokan románoknak és tótoknak.

Nincsenek kompakt társadalmak

A lengyel a történelmükből élő nemzet, sokkal jobban érvényesül ez, mint Magyarországon – mondta el Lagzi Gábor, a könyv szerzője, a Debreceni Egyetem oktatója. Fontos különbség a keleti lengyelség és a magyar kisebbség közt, hogy a lengyelek esetében nem beszélhetünk kompakt társadalmakról – tette hozzá. Lagzi érdekességként említette, hogy Lengyelország és Litvánia kapcsolatában a jó viszony előrébb való, mint a kisebbségek helyzetének a rendezése.

Az egyetemi tanár szintén kiemelte, hogy Lengyelország állami érdeke, hogy a belorusz, litván és ukrán identitás létrejöttét támogassa, ami legerőteljesebben Fehéroroszország esetében figyelhető meg. Ukrajna esetében két egyenrangú államról beszélhetünk és többek között a stratégiai partnerség sincsen konkrétan meghatározva, hogy mit is jelent valójában – mutatott rá Lagzi. A könyv írója úgy látja, hogy Ukrajnában, de a többi országban is rohamosan olvad be a lengyel kisebbség a többségi társadalomba, és könnyen elképzelhető, hogy már a mi életünkben eltűnnek ezek a nemzetiségi entitások.

Nyelv nélkül nincs nemzet

„Ezek a közösségek nem tekintik magukat a lengyel nemzet részének, a magyarral ellentétben, így asszimilációjuk is sokkal gyorsabb.” Lagzi rámutatott arra is, hogy a korábbi évtizedekben a legmagasabb státuszú emberek távoztak ezekből a közösségekből, így a mentalitásuk sokkal közelebb áll a szovjet rendszer elvárásaihoz, mint amit Lengyelországban gondolnak róluk. Véleménye szerint nem lehet fenntartani a nyelv megőrzése nélkül a nemzeti identitást, így felmerül az a kérdés, hogy a lengyel államnak érdemes-e támogatni ezeket a közösségeket.

A történész szólt arról is, hogy Lengyelország esetében miért nem érvényesült a Trianon-trauma és miért tudtak beletörődni véglegesen a keleti területek elvesztésébe. Lagzi rámutatott, hogy 1918-ban óriási sikert élt meg a lengyel társadalom azzal, hogy ismét önálló országuk lett és ráadásul még a korábbinál nagyobb területeket szereztek meg. A második világháborúban bár óriási veszteségeket szenvedtek, de a keleti területek elvesztését nyugaton kárpótolták a győztes nagyhatalmak – tette hozzá.

Lagzi szólt arról is, hogy Ukrajnában és Fehéroroszországban nincsenek lengyel etnikai pártok, így itt nem is tud kifejteni aktív szerepet az anyaország. Litvánia esetében létezik lengyel párt, de az közvetlen támogatást nem kap a Visztula partjáról – hangsúlyozta a szakértő. A könyv szerzője végezetül elmondta, hogy a lengyel pártok között nincsenek viták a kisebbségek támogatásáról, így a lengyeligazolványról szóló jogszabályokat nagy többséggel fogadták el.