A testüket is „átprogramozzák”, csak hogy győzzenek

Az athéni olimpián szégyenfolt esett a magyarok becsületén, ezt azonban mára kemény munkával sikerült lemosni. Dr. Tiszeker Ágnes, a Magyar Antidopping Csoport ügyvezető igazgatója viszont olyan „technikai újításról” beszél, mely a sport mellett az emberi testre nézve is beláthatatlan következményekkel járhat. Megállítható-e a folyamat?

– Mióta zajlik rendszerszerű doppingellenőrzés Magyarországon? Itt is rendszerváltáshoz köthető évszámról beszélhetünk?
– Komoly munkáról a szöuli olimpia – 1988 – óta beszélhetünk. Nem tudom, emlékszik-e, a magyar súlyemelők közül ketten is „bajba kerültek” az olimpián. 1988 után a magyar állam, pontosabban az OTSH (Országos Testnevelési és Sporthivatal) alá került a munka, itt már doppingellenőrök dolgoztak. Ezt követően a Magyar Sporttudományi Társaság felelt a „tisztaságért”, 2007-ben pedig új pályázatot írtak ki. A tendert a Magyar Antidopping Csoport (MACS) anyaga nyerte, így jelenleg mi végezzük az ellenőrzéseket.

– Azért furcsa, hogy pont egy ilyen nagy horderejű, a nyilvánosság figyelmére is igényt tartó területet nem egy állami cég felügyel. Vagy rosszul látom?
– Ez egy teljesen korrekt rendszer. Uniós pályázatot kell benyújtani, ami annyit jelent, hogy bármely országból indulhatnak szervezetek. Mi több ezer oldalas beadványt nyújtottunk be a minisztériumhoz, szóval a szakmai előmenetellel nem lehet gond. A doppingellenőrzést azért nem egy állandó megbízott szervezet végzi, mert a WADA (Doppingellenes Világszervezet) feltételül szabta, hogy független csoport végezze a munkát.

– A Nefmi a korábbinál 35 százalékkal több forrást biztosít idén a doppingellenőrzésekre. Mire lesz elég a többlet?
– Jóval nagyobb költségvetéssel dolgozhatunk, de feladatból is sokkal több lett. A korábban előírt 900-hoz képest immár 1100 mintát kell teljesítenünk, így az analízis is sok erőnket emészti fel. Több olyan részfeladat, melyet eddig az állam töltött be, most már a MACS alá tartozik, szóval van tennivalónk bőven.

– Az antidopping csoportról legtöbbször csak akkor lehet hallani, ha már lebukott valaki az ellenőrzésen. A megelőzésben is szerepet játszanak, vagy mindig csak a végeredményt nézik?
– Kevés szó esik róla, de a prevencióra is sok energiát fordítunk. Minden évben tartunk egy kétnapos konferenciát, ahol reggeltől estig tartó képzésen vehetnek részt a vendégek – teljesen ingyen. A napot vizsgával zárjuk. Emellett általános és középiskolákban tartunk előadásokat a doppingról, illetve az egészséges életmódról. A különböző válogatottaknál is igen sűrűn megfordulunk, a hírlevelünkre pedig 3-4 ezer fő iratkozott fel már eddig. Természetesen a hobbysportolókhoz is jó lenne minél többször eljutni, ez már nagyobb kihívás.

– Évente nagyjából hány regisztrált doppingesetről tudunk Magyarországon?
– Nagyon pontos statisztikát vezetünk ezzel kapcsolatban, ez alapján pedig 6-10 pozitív mintáról számolhatok be évente. Ahhoz képest, hogy több mint ezer mintát veszünk, nagyon kevesen akadnak fenn. Ez egy igen nagy probléma, hiszen hatalmas összeget költünk ellenőrzésre.

– Érdekes, amit mond. Évekkel ezelőtt az amerikai atlétaválogatott egyik edzője tálalt ki a doppingolás módszereiről. Marion Jonestól elvették az összes olimpiai aranyát, sokan hosszú eltiltást kaptak. Később egy doppingdílert is elkaptak, aki arról számolt be: nincs olyan sportág, mely versenyzőjének ne szállított volna valamit. Valóban ilyen szörnyű a helyzet?
– Sajnos igen. Ha egy sportolónak elkezdjük követni a karrierjét, az évek során elképesztő változásoknak lehetünk a tanúi. Az eredményei hihetetlen magasságokba emelkedhetnek, de a teste is szemmel láthatóan átalakul. A biológiai útlevélnek (vérparaméterek, szteroidszint, hormonszint és vérteszt) ezért óriási a jelentősége. Követni lehet vele a versenyzőt. Egy baleset vagy betegség következtében megváltozhatnak a testi paraméterek, de egyéb esetben nincs normális magyarázat erre. Nemrég egy tengerentúli lapban jelent meg cikk egy neves amerikai szakértő tollából, melyben azt írja, az olimpiai résztvevők 30-40 százaléka él tiltott szerekkel. Ehhez képest nálunk a sportolók 1,5 százaléka produkál pozitív mintát. Ez rettentő kevés.

– Elképesztő technikákról lehet hallani. Nemrég egy kerékpáros otthon kívánt teljes vércserét végrehajtani magán, majdnem bele is halt. De ott van a testbe varrt zacskó, előre „gyártott” vizelettel, vagy a géndopping. Tudják tartani a lépést?
– Igyekszünk, de olykor hihetetlen módszerekkel szembesülünk. A doppingolók sajnos egy lépéssel mindig az ellenőr előtt járnak. 2003-ban Marion Jones és a fél amerikai válogatott lebukott a THG-val (tetrahydrogestrinon). Akkor elhangzott, hogy a versenyzők körülbelül tíz éve szedték a szert, a doppingellenőröknek pedig sejtelmük sem volt erről. A tudományos kutatás fejlődésének köszönhetően ma már nem járnak ennyire előttünk a sportolók, és a laborokban is egyre inkább megpróbálnak a doppingolók fejével gondolkodni. A géntechnika megjelenése óta viszont a határ a csillagos ég. A módszer szerencsére még nem általános, de terjed, és nem lehet vele mit kezdeni.

– Miért, hogyan zajlik pontosan a géndopping?
– Vannak olyan anyagok, melyeket kívülről is be lehet vinni a szervezetbe, de a test genetikusan maga is termeli azokat bizonyos mennyiségben. A nevesebbek közül ilyen az EPO vagy az IGF. Sokáig az volt az általános módszer, hogy ezeket a szereket kívülről, szintetikus úton vitték be a szervezetbe, mára azonban megváltozott a helyzet. Genetikai manipuláció során az anyagokat beviszik az emberi testbe, és „átprogramozzák” a sejteket, melynek következtében a szervezet maga kezdi el termelni azokat. Innentől kezdve a doppingolás többé nem kimutatható, hiszen nem kívülről adják be folyamatosan a szereket. Ugyanaz a helyzet, mint a génmódosított kukoricával. Az viszont, hogy az emberi testbe ilyen szinten beavatkoztak, beláthatatlan következményekkel járhat.

– Korábbi sportolók elmondása alapján már a kezdetekkor felteszik a kérdést az öltözőben: ki akarja megcélozni a komolyabb eredményeket? Aki igennel válaszol, annak hozzá kell szoktatnia a szervezetét a doppingszerekhez. Igaz ez?
– Ilyen hírek hozzánk is eljutnak, olykor visszavonult sportolóktól értesülünk róluk. El tudom képzelni, hogy így mennek a dolgok, azonban ez elkeserítő. Felnőttként az ember tudja már vállalni a felelősséget a döntéseiért, no de gyerekként? Az ember mindig utólag hallja ezeket a történeteket, de amikor nekiszegezi a kérdéseket az illetékeseknek, falba ütközik. A sportolók ilyenkor összezárnak.

– Nagy valószínűség szerint tehát már az utánpótláskorú sportolók sem versenyeznek „tisztán”. Tudják ellenőrizni a fiatalokat, egyáltalán van erre lehetőségük?
– Sajnos a nemrég véget ért szingapúri ifjúsági olimpián is akadt pozitív eset. A fiatalok az interneten keresztül is könnyedén hozzájutnak egy-egy szerhez. Hazai szinten természetesen megpróbálunk minél több utánpótlás versenyen is ott lenni. Itt elsősorban a nehézatléták vannak veszélyeztetettebb helyzetben. A vizsgálatok esetén nincs alsó korhatár, de a szülőkkel mindig egyeztetnünk kell. A vérvétel elvégzéséhez feltétlenül ragaszkodunk a szülői beleegyezéshez, hiszen az egy invazív beavatkozás, a vizeletminta adása viszont nem jár fájdalommal, úgyhogy itt nincs kibúvó.

– Elegendő számú doppingellenőr dolgozik Magyarországon?
– Pillanatnyilag igen. Sőt amikor felvételt hirdettünk, több körön kellett túljutniuk a pályázóknak, rengetegen jelentkeztek. Utánpótlásból tehát jelenleg nincs hiány.

– Mi a véleménye, a doppingolás szempontjából javult, vagy romlott a helyzet Magyarországon illetve globálisan?
– A doppingellenes küzdelmet tekintve javult a helyzet, sikerült lemosni az athéni szégyenfoltot. A 2004-es olimpia mérföldkőnek számított hazánk szempontjából, akkor sokan úgy néztek a versenyzőinkre, mint potenciális doppingosokra. Azóta a WADA teljesen akkreditálta a magyar antidopping szervezetet, szóval hoztuk a nemzetközi szintet. Magát a doppingolást nézve nem sok különbséget látok Magyarország és a többi állam között. Ne legyenek illúzióink. A mi sportolóink ugyanúgy hozzájutnak minden olyan tiltott szerhez, mint a nemzetközi mezőny tagjai, a különbséget csupán a pénz jelenti. Az ugyanis, hogy egy-egy szer mennyire tiszta, csupán pénz, laboratórium kérdése. A csatát most már a laborok is megvívják egymással: az egyikben a dopping készül, a másikban azt próbálják kikísérletezni, hogyan tudnák azt kimutatni. Az Egyesült Államok és Kína kiemelkedik a „mezőnyből”, Magyarország valahol középtájon helyezkedik el.