A testüket is „átprogramozzák”, csak hogy győzzenek

Az athéni olimpián szégyenfolt esett a magyarok becsületén, ezt azonban mára kemény munkával sikerült lemosni. Dr. Tiszeker Ágnes, a Magyar Antidopping Csoport ügyvezető igazgatója viszont olyan „technikai újításról” beszél, mely a sport mellett az emberi testre nézve is beláthatatlan következményekkel járhat. Megállítható-e a folyamat?

Gabay Balázs
2011. 09. 25. 5:30
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

– Mióta zajlik rendszerszerű doppingellenőrzés Magyarországon? Itt is rendszerváltáshoz köthető évszámról beszélhetünk?
– Komoly munkáról a szöuli olimpia – 1988 – óta beszélhetünk. Nem tudom, emlékszik-e, a magyar súlyemelők közül ketten is „bajba kerültek” az olimpián. 1988 után a magyar állam, pontosabban az OTSH (Országos Testnevelési és Sporthivatal) alá került a munka, itt már doppingellenőrök dolgoztak. Ezt követően a Magyar Sporttudományi Társaság felelt a „tisztaságért”, 2007-ben pedig új pályázatot írtak ki. A tendert a Magyar Antidopping Csoport (MACS) anyaga nyerte, így jelenleg mi végezzük az ellenőrzéseket.

– Azért furcsa, hogy pont egy ilyen nagy horderejű, a nyilvánosság figyelmére is igényt tartó területet nem egy állami cég felügyel. Vagy rosszul látom?
– Ez egy teljesen korrekt rendszer. Uniós pályázatot kell benyújtani, ami annyit jelent, hogy bármely országból indulhatnak szervezetek. Mi több ezer oldalas beadványt nyújtottunk be a minisztériumhoz, szóval a szakmai előmenetellel nem lehet gond. A doppingellenőrzést azért nem egy állandó megbízott szervezet végzi, mert a WADA (Doppingellenes Világszervezet) feltételül szabta, hogy független csoport végezze a munkát.

– A Nefmi a korábbinál 35 százalékkal több forrást biztosít idén a doppingellenőrzésekre. Mire lesz elég a többlet?
– Jóval nagyobb költségvetéssel dolgozhatunk, de feladatból is sokkal több lett. A korábban előírt 900-hoz képest immár 1100 mintát kell teljesítenünk, így az analízis is sok erőnket emészti fel. Több olyan részfeladat, melyet eddig az állam töltött be, most már a MACS alá tartozik, szóval van tennivalónk bőven.

– Az antidopping csoportról legtöbbször csak akkor lehet hallani, ha már lebukott valaki az ellenőrzésen. A megelőzésben is szerepet játszanak, vagy mindig csak a végeredményt nézik?
– Kevés szó esik róla, de a prevencióra is sok energiát fordítunk. Minden évben tartunk egy kétnapos konferenciát, ahol reggeltől estig tartó képzésen vehetnek részt a vendégek – teljesen ingyen. A napot vizsgával zárjuk. Emellett általános és középiskolákban tartunk előadásokat a doppingról, illetve az egészséges életmódról. A különböző válogatottaknál is igen sűrűn megfordulunk, a hírlevelünkre pedig 3-4 ezer fő iratkozott fel már eddig. Természetesen a hobbysportolókhoz is jó lenne minél többször eljutni, ez már nagyobb kihívás.

– Évente nagyjából hány regisztrált doppingesetről tudunk Magyarországon?
– Nagyon pontos statisztikát vezetünk ezzel kapcsolatban, ez alapján pedig 6-10 pozitív mintáról számolhatok be évente. Ahhoz képest, hogy több mint ezer mintát veszünk, nagyon kevesen akadnak fenn. Ez egy igen nagy probléma, hiszen hatalmas összeget költünk ellenőrzésre.

– Érdekes, amit mond. Évekkel ezelőtt az amerikai atlétaválogatott egyik edzője tálalt ki a doppingolás módszereiről. Marion Jonestól elvették az összes olimpiai aranyát, sokan hosszú eltiltást kaptak. Később egy doppingdílert is elkaptak, aki arról számolt be: nincs olyan sportág, mely versenyzőjének ne szállított volna valamit. Valóban ilyen szörnyű a helyzet?
– Sajnos igen. Ha egy sportolónak elkezdjük követni a karrierjét, az évek során elképesztő változásoknak lehetünk a tanúi. Az eredményei hihetetlen magasságokba emelkedhetnek, de a teste is szemmel láthatóan átalakul. A biológiai útlevélnek (vérparaméterek, szteroidszint, hormonszint és vérteszt) ezért óriási a jelentősége. Követni lehet vele a versenyzőt. Egy baleset vagy betegség következtében megváltozhatnak a testi paraméterek, de egyéb esetben nincs normális magyarázat erre. Nemrég egy tengerentúli lapban jelent meg cikk egy neves amerikai szakértő tollából, melyben azt írja, az olimpiai résztvevők 30-40 százaléka él tiltott szerekkel. Ehhez képest nálunk a sportolók 1,5 százaléka produkál pozitív mintát. Ez rettentő kevés.

– Elképesztő technikákról lehet hallani. Nemrég egy kerékpáros otthon kívánt teljes vércserét végrehajtani magán, majdnem bele is halt. De ott van a testbe varrt zacskó, előre „gyártott” vizelettel, vagy a géndopping. Tudják tartani a lépést?
– Igyekszünk, de olykor hihetetlen módszerekkel szembesülünk. A doppingolók sajnos egy lépéssel mindig az ellenőr előtt járnak. 2003-ban Marion Jones és a fél amerikai válogatott lebukott a THG-val (tetrahydrogestrinon). Akkor elhangzott, hogy a versenyzők körülbelül tíz éve szedték a szert, a doppingellenőröknek pedig sejtelmük sem volt erről. A tudományos kutatás fejlődésének köszönhetően ma már nem járnak ennyire előttünk a sportolók, és a laborokban is egyre inkább megpróbálnak a doppingolók fejével gondolkodni. A géntechnika megjelenése óta viszont a határ a csillagos ég. A módszer szerencsére még nem általános, de terjed, és nem lehet vele mit kezdeni.

– Miért, hogyan zajlik pontosan a géndopping?
– Vannak olyan anyagok, melyeket kívülről is be lehet vinni a szervezetbe, de a test genetikusan maga is termeli azokat bizonyos mennyiségben. A nevesebbek közül ilyen az EPO vagy az IGF. Sokáig az volt az általános módszer, hogy ezeket a szereket kívülről, szintetikus úton vitték be a szervezetbe, mára azonban megváltozott a helyzet. Genetikai manipuláció során az anyagokat beviszik az emberi testbe, és „átprogramozzák” a sejteket, melynek következtében a szervezet maga kezdi el termelni azokat. Innentől kezdve a doppingolás többé nem kimutatható, hiszen nem kívülről adják be folyamatosan a szereket. Ugyanaz a helyzet, mint a génmódosított kukoricával. Az viszont, hogy az emberi testbe ilyen szinten beavatkoztak, beláthatatlan következményekkel járhat.

– Korábbi sportolók elmondása alapján már a kezdetekkor felteszik a kérdést az öltözőben: ki akarja megcélozni a komolyabb eredményeket? Aki igennel válaszol, annak hozzá kell szoktatnia a szervezetét a doppingszerekhez. Igaz ez?
– Ilyen hírek hozzánk is eljutnak, olykor visszavonult sportolóktól értesülünk róluk. El tudom képzelni, hogy így mennek a dolgok, azonban ez elkeserítő. Felnőttként az ember tudja már vállalni a felelősséget a döntéseiért, no de gyerekként? Az ember mindig utólag hallja ezeket a történeteket, de amikor nekiszegezi a kérdéseket az illetékeseknek, falba ütközik. A sportolók ilyenkor összezárnak.

– Nagy valószínűség szerint tehát már az utánpótláskorú sportolók sem versenyeznek „tisztán”. Tudják ellenőrizni a fiatalokat, egyáltalán van erre lehetőségük?
– Sajnos a nemrég véget ért szingapúri ifjúsági olimpián is akadt pozitív eset. A fiatalok az interneten keresztül is könnyedén hozzájutnak egy-egy szerhez. Hazai szinten természetesen megpróbálunk minél több utánpótlás versenyen is ott lenni. Itt elsősorban a nehézatléták vannak veszélyeztetettebb helyzetben. A vizsgálatok esetén nincs alsó korhatár, de a szülőkkel mindig egyeztetnünk kell. A vérvétel elvégzéséhez feltétlenül ragaszkodunk a szülői beleegyezéshez, hiszen az egy invazív beavatkozás, a vizeletminta adása viszont nem jár fájdalommal, úgyhogy itt nincs kibúvó.

– Elegendő számú doppingellenőr dolgozik Magyarországon?
– Pillanatnyilag igen. Sőt amikor felvételt hirdettünk, több körön kellett túljutniuk a pályázóknak, rengetegen jelentkeztek. Utánpótlásból tehát jelenleg nincs hiány.

– Mi a véleménye, a doppingolás szempontjából javult, vagy romlott a helyzet Magyarországon illetve globálisan?
– A doppingellenes küzdelmet tekintve javult a helyzet, sikerült lemosni az athéni szégyenfoltot. A 2004-es olimpia mérföldkőnek számított hazánk szempontjából, akkor sokan úgy néztek a versenyzőinkre, mint potenciális doppingosokra. Azóta a WADA teljesen akkreditálta a magyar antidopping szervezetet, szóval hoztuk a nemzetközi szintet. Magát a doppingolást nézve nem sok különbséget látok Magyarország és a többi állam között. Ne legyenek illúzióink. A mi sportolóink ugyanúgy hozzájutnak minden olyan tiltott szerhez, mint a nemzetközi mezőny tagjai, a különbséget csupán a pénz jelenti. Az ugyanis, hogy egy-egy szer mennyire tiszta, csupán pénz, laboratórium kérdése. A csatát most már a laborok is megvívják egymással: az egyikben a dopping készül, a másikban azt próbálják kikísérletezni, hogyan tudnák azt kimutatni. Az Egyesült Államok és Kína kiemelkedik a „mezőnyből”, Magyarország valahol középtájon helyezkedik el.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.