Egyszerű és világos a helyzet: Magyarországot a külső körülmények kényszerítették arra, hogy újra tárgyalóasztalhoz üljön az IMF-fel. A hitelminősítők által jelentett fenyegetettség, illetve a forint elleni spekuláció rémképe egy irányba tolta az országot, mégpedig afelé, hogy megállapodást kössünk a Nemzetközi Valutaalappal – magyarázta az MNO-nak Boros Bánk Levente.
A politológus hozzátette, a kormány elmúlt másfél éves retorikája is hozzájárult ahhoz, hogy a pénzügyi rendszer megregulázza az országot. – Hogy milyen megállapodásra van esély? Véleményem szerint a készenléti hitelfelvétel lehetősége elenyésző, ugyanakkor a rugalmas hitelkeretre (Flexible Credit Line) sem látok sok esélyt, mert nem tudnánk teljesíteni annak feltételeit. A legvalószínűbb, hogy elővigyázatossági hitelkeretben állapodnak majd meg a felek. Erre azért van nagy szükség, mert ha esetlegesen negatív fordulat állna be, lenne hová nyúlnia az országnak. A megállapodásnak megvannak a maga veszélyei, de reménykedem benne, hogy nem kerül majd sor a keret felhasználására – tekintett a jövőbe Boros Bánk Levente.
Fricz Tamás portálunknak úgy fogalmazott: a kormány helyes irányba tartott az elmúlt másfél évben, hiszen gazdasági értelemben véve megteremtette a nemzeti függetlenséget. Most viszont a kabinetnek be kell ismernie, hogy a jégheggyel szemben már nem lehet győzelmet aratni, le kell ülni tárgyalni. „Ekkora gazdasági hatalmakkal szemben nem mindig sikerül célt érni, ehhez a harchoz egy ilyen kis állam, mint Magyarország, nem rendelkezik megfelelő erővel. Innentől kezdve a szent ravaszság eszközeivel kell élnünk, és muszáj lesz valamilyen megállapodást kötnünk az IMF-fel. A kormány elfogadta a realitást, hogy ezt a lépést meg kell tennie. Mostantól kezdve reálpolitikát kell majd folytatni, és elindulni a most megkezdett új úton” – mondta a politológus.
origo.hu
Kocsis Máté: Na hello, röfik!
