Egy őstermelő szervezte a végzetes bulit

A karbantartó karjai között halt meg az egyik áldozat a január 15-i buliban.

Cs. József élettársa csütörtökön reggel elmondta, párja ugyan nehezen ért bizonyos dolgokat írott szövegekből, de arra korábban nem szorult rá, hogy más olvasson fel neki. Úgy tudta, Cs. Józsefet bevonták a január 15-i rendezvény szervezésébe, mégpedig K. Tamás. Utóbbi viszont úgy reagált a tanú vallomására, hogy őneki soha senki nem mutatta be Cs. Józsefet. A bírónő végül felvetette: ha a tanú önként jelentkezett, hogy vallomást tegyen, miért nem tartotta fontosnak korábban ugyanezeket elmondani a rendőrségen? A tanú annyit mondott, nem érezte úgy, hogy erre szükség lett volna. Sz. Győző észrevételei megtételekor vette magának a bátorságot, hogy tegezze a vádlott élettársát, ez hiba volt. A bírónő verbális buzogánya újra lesújtott, és a padra kényszerítette a West-Balkán ügyvezetőjét.

A harmadrendű vádlott testvére eleinte ódzkodott a szóbeli vallomás megtételétől, végül azonban kibökte: Cs. József eredetileg nem rendezvényszervező, hanem őstermelő. A bírónő értetlenkedve kérdezte meg, hogyan sikerült a rendezvényszervező–őstermelő „szakpárt” összehozni, a tanú erre nem tudott felelni. Arra sem tudott válaszolni, testvérének hogyan sikerült levelezőn elvégeznie a kommunikáció szakot, amikor diszlexiával küzd. Szinessyné dr. Bardocz Krisztina bírónő megjegyezte, véleménye szerint levelező tagozaton még nehezebb lehet diplomát szerezni, így nehéz elképzelni, hogy a vádlott a január 15-i rendezvényre megkötött szerződés részleteit nem érthette meg.

Nem hallotta, hogy késelést kiáltottak volna

A bírónő ezt követően a tragikus estén a Balkánban bulizó fiatalok sokaságát szólította a tárgyalóterembe. Egyikük elmondta: kint is és bent is hatalmas tömeg volt. – A ruhatárhoz már egyszerűen képtelenség volt eljutni – vallotta a tanú, és hozzátette: nagyjából négy ember fért el egymás mellett a lépcsőn, így amikor a kabátjukat lerakták, szinte már mozdulni sem lehetett a tömegben. A lányokat, akikkel érkezett, már fölfelé elvesztette. A meneküléskor voltak, akik botladoztak, elestek. Kiderült, ő volt az, aki egy rosszul lett lányt kivitt a West-Balkán elé. – Sokféleképpen hallottam már a sztorit, de el kell mondanom, én nem hallottam a lépcsőházban olyan kiáltást, hogy valakit megkéseltek volna. A lány oldalán viszont egy jókora sebet láttam – válaszolt az ügyész kérdésére.

„Meg fogok halni, meg fogok halni”

A karomon tapostak, a térdem nagyon fájt – vallotta egy másik, tanúként beidézett fiatal lány. Azt mondta, egy mellette álló fiú azt üvöltötte: meg fogok halni. Sokan kiabálták, hogy nem kapnak levegőt.

Volt olyan tanú, aki nem is jutott tovább a második emeleten lévő ruhatárnál; az első emeleten bulizott, és onnan kilépve érzékelte az iszonyatos tömeget. Hátulról elkezdték nyomni lefelé az embereket, a tömeg előre-hátra hullámzott, valahonnan valaki azt kiáltotta: na most nyomjuk meg. Elsőként ért az utcára, és látta, ahogy a biztonsági őrök lökdösik ki az utca felé az embereket. Késelésről már csak az utcán hallott. Úgy vélte, a szűk lépcső okozhatta a tragédiát, és a ruhatár volt az a hely, ahol összetorlódtak az emberek. Arra ő sem emlékezett, hogy a tragédia idején biztonsági őrök lettek volna a folyosón. Nem tudta megmondani, ki szervezte a január 15-i bulit, a Facebookon értesült a rendezvényről.

Villanykörték, vizesblokk

A villanykörték cseréje, a vizesblokkok ellenőrzése – többnyire ezeket a feladatokat kellett elvégeznie a West-Balkán karbantartójának. Közvetlen főnökeként Sz. Győzőt és A. Gábort nevezte meg. Ő maga is részt vett azon a helyszíni bejáráson, amely a végzetes este előtt történt. Fogalma sem volt, miről beszélgettek az ott részt vevők, neki konkrét szerepe itt nem volt. Arra emlékezett, hogy Cs. József január 15-én reggel ott volt a West-Balkánban, és irányította a berendezést kipakolók munkáját. K. Tamást akkor nem vélte felfedezni.

Nem tudta felidézni, hogy pánik lett volna a lépcsőn, úgy fogalmazott, „nem rohangáltak az emberek fel-alá”. „Ön szerint ennek nem az lehetett az oka, hogy tömeg volt?” – vetette fel teljes joggal a bírónő. A válasz mély hallgatás volt, de végül kibökte: két lány azért kezdett el felmászni a földszinti korláton, mert a lépcsőn tömeg volt. Ezután már csak azt látta, hogy egy lány a földön fekszik. Őt egyik kollégájával felemelték és kivitték az épületből. R. István és a biztonsági őrök munkájával kapcsolatban ügyvédi kérdésre úgy felelt: „szervezett társaságnak” ismerte őket. A tragikus eseményeket megelőzően egyébként ő volt az, aki Sz. Győző kérésére leállíttatta a zenét és felkapcsolta a villanyt.

A tanú könnyes szemmel emlékezett vissza arra a pillanatra, amikor felismerte: a lány, akit kivitt a kávézóba, nem eszméletét vesztette, hanem meghalt. Kiemelte: a korábbi west-balkános bulikon ugyan lassabban engedték be az embereket a bejáratnál, mégsem volt akkora tumultus.

A West-Balkán-per következő tárgyalási napjára november 17-én kerül sor.