Gyurcsány Ferenc nem először jelenik meg fiatalok gyakori előfordulási helyén. Érződik is, hogy sokkal jobban érzi magát, mert itt eleresztheti kib…ott jó elméleteit a modern magyar baloldalról, és palikoti imázsának is jobban áll, ha a közönségben többségben vannak a nyolcvankilences (születésű) demokraták. Persze a független képviselő néhány lazának szánt gesztusa ilyenkor körülbelül úgy sül el, mint amikor idősödő rokonok megkérdezik, hogy „na, mizu az isiben”, de a Trapézban meglehetősen kevés ilyen manírral ért.
Sőt: kezdetben kifejezetten visszafogott volt. Ezalatt nemcsak azt értem, hogy szokásos lendületes bevonulását ellehetetlenítették a kocsma sűrűn rakott székei, hanem az előadásmódjára gondolok. Amikor például a baloldaliságáról beszélt, akkor el-elhalkuló hangon mondta: ha nagyon őszinte akarna lenni, akkor történetek sokaságával kéne szolgálnia, de nagyjából belőtte magát olyan harmadik utasnak, aki nem taktikai kiegyezést köt a kapitalizmussal, hanem elfogadja azt, és a rendszerkritikáról így lemond. Vitapartnere Magyar Kornélia volt, aki rámutatott arra, hogy hazánkban azért nehéz a baloldal helyzete (is), mert alacsony adókat és magas állami szolgáltatásokat, juttatásokat várunk.
Kádár-cucc
És itt persze előjött a Kádár-korszak, amelynek kapcsán Gyurcsány idézett egy Kolosi-kutatást, miszerint empirikus kutatásra épülő számítás bizonyítja, hogy az új elit alapvetően nem a régiből mentődött át. Ugranunk kell egy kicsit, hiszen az egykori miniszterelnök később maga vallotta be a meggazdagodását kutatóknak, hogy ő is élt azokkal a privatizációs lehetőségekkel, amelyeket ösztönzött az MDF-kormány és amely procedúrát akkor hatalmas lelkesedés övezett. Reagált Gyurcsány a „Kádár-cuccra” is: aki olvasta Debreczeni József konzervatív DK-alelnök A miniszterelnök című – egyébként jó – könyvét, akkor annak semmi sem volt új a diagnózisból: nem kellett nagy árat fizetni a szabadságért, aztán a puha diktatúra után a szabadság teherként jelentkezett.
Innentől kezdett Gyurcsány belendülni és hozni a tépelődő értelmiségi helyett a vídiakeménységű reformer hevességét: egy unalmasan induló fejtegetésből indultunk, hogy az emancipatórikus mozgalmak miként válnak a status quo őrzőivé, és milyen az, amikor beállnak védekezni. Majd közölte, hogy a tax and pay szocdemre adott konzervatív visszabillentés párharca a posztposztmodernben már kiüresedett, és nincs alternatívája a progresszív baloldalnak. „Nincsen” – csengett a fülembe, és meg is rendültem, mert ez a „nincsen” szakasztott úgy hangzott, mint a 2006. május 26-i „nincsen”. Csak hát az előtt ez hangzott el: „Gyorsan eljött az igazság pillanata. Az isteni gondviselés, a világgazdaság pénzbősége, meg trükkök százai, amiről nyilvánvalóan nektek nem kell tudni, segítette, hogy ezt túléljük. Nincsen tovább. Nincsen.”
A progresszív csávó
Jöttek is ötletelgetés szintjén a reformkísérletek megint, hiszen „felbomlott az érték és érdek konzisztenciája”, ezért hagyományos módon Gyurcsány szerint már nem a régi utat, a pénzosztást kell választani, hanem az integrációt szolgáltatások útján kell megoldani. Magyar Kornéliának is eszébe jutott 2006, és mondott is egy merészet: akkor nem a progresszió győzött, nem azért szavaztak a baloldalra, mert jött egy progresszív csávó. A progresszív csávó itt hirtelen tollat ragadott, de csak annyit válaszolt – humorizálva, hogy volt egy jó kampány és „állati jó jelölt voltam”.
Szóba kerültek persze gombamód szaporodó közéleti alakulatok is. A két beszélgető egy-egy sommás mondatát citálnám ide. Politikai hontalanok hordái hömpölyögnek Budapest utcáin – így Magyar Kornélia. Olyanok vagyunk ezen a fragmentált baloldalon, mint az első bálozó lányok: nézzük egymást féltékenyen, hogy melyikünket szólít le helyesebb pasi – fogalmazott Gyurcsány. Egy európai kitekintés, egy Bajnai Gordon-dicséret és egy szélsőjobboldali fordulattal fenyegető brutális reálbércsökkenés-belengetés után jött a fragmentált baloldal összehangolásának haditerve, majd egy MLM-szakember hangsúlyozásával felvezetett kérdés: mi, emberek készen állunk-e arra, hogy nem lesz orvos, sem nővér, aki ellát minket? Őszödi hangfekvésén értékstruktúra-váltásról szónokolt, majd bedobta a liberálisok kedvenc két szavát: rá kell ébrednie az országnak húsz év után, hogy nincs ingyenebéd és nyolcvankilencezés nélkül el tudta mondani, hogy a rendszerváltás az nem az, hogy olcsóbban vehetünk a Mariahilferstrassén hűtőt. – At the end of the day az ország sorsa az önök kezében van – volt Gyurcsány nagyon up to date. – Ez programnak sem rossz, elnézést – tette hozzá.
rendőrkapitány
Kóros elmeállapotú nő akart bírót és rendőrkapitányt ölni
A hivatalokat is megfenyegette.
