Alföldy Géza 1935. június 6-án született Budapesten. Egyetemi tanulmányait az ELTE ókortörténeti és régészeti szakán végezte, 1958-ban diplomázott. Kezdetben néprajzi tanulmányokat is folytatott, idővel a római kori történelemre szakosodott. A hatvanas évek első felében kezdett el foglalkozni a római birodalom változó limeseinek (határainak) feltérképezésével, a római sírfeliratok töredékeinek rekonstrukciójával, a rövidítések megfejtésével és rendszerezésével, a birodalmi politika és művelődés történetével. Nevéhez 30 monográfia és 440 egyéb publikáció fűződik.
1957–60 között a Budapesti Történeti Múzeum, 1960–65 között az ELTE ókortörténeti tanszéke, 1965–68 között pedig a bonni Rheinisches Landesmuseum munkatársa, 1968-tól 1970-ig a Bonni Egyetem docense, 1970–75 között a Bochumi Egyetem tanszékvezető professzora, majd 2002-ig a Heidelbergi Egyetem ókortörténeti tanszékének tanszékvezető professzora. 2002-től professor emeritus.
1982–83-ben a princetoni Felsőfokú Tanulmányok Intézetének volt a tagja, 1986-ban a Római Egyetem, 1991-ben a párizsi École normale supérieure, 1992-ben a Poznani Egyetem, 1993-ban az ELTE, 1997–98-ban a Barcelonai Egyetem vendégprofesszora.
Az ókortudóst 1971-ben tagjává választotta a madridi Királyi Történeti Akadémia. 1978-ban a Heidelbergi Tudományos Akadémia, 1990-ben a Vatikáni Régészeti Akadémia, 1991-ben pedig az Európai Akadémia tagja lett. 1995-ben a Magyar Tudományos Akadémia választotta külső tagjává a tudóst, aki a Lengyel Tudományos Akadémia (1996), a Finn Tudományos Akadémia (1997) tagja is volt.
Számos egyetem fogadta díszdoktorává, köztük a Barcelonai Autonóm Egyetem (1988), a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem és az ELTE (1992), a Lyoni Egyetem (1996) és a Bolognai Egyetem (1996).
Az ókortörténész munkásságát egyebek közt Gottfried Wilhelm Leibniz-díjjal (1986), Max Planck-díjjal (1992), Katalóniai Nemzetközi Díjjal (1997), Nagy Imre-emlékplakettel (1997) ismerték el.
„Halála valamiképpen jelképesen is kifejezi a szakmájához hű tudós lényét: Korfuban 2011. november 9-én akarták az ottani egyetem díszdoktorává avatni. Az alkalmat athéni tanulmányúttal kötötte össze, és az Akropoliszon járt, amikor váratlanul összeesett, és meghalt. Temetéséről később intézkednek” – hangsúlyozta Alföldy Jenő.
