Marxizmuson keresztül eljutni a paradicsomba

Aktuálisak-e ma is Adam Smith gondolatai? Mivel a szabad piac hívének alapműve újra kapható, erre mindenki hamar megkaphatja a választ.

Az idézet egyébként a moderátortól, Farkas Zoltán újságírótól származik, aki elsőként Magas István közgazdásznak adta meg a szót, aki maga is elismerte, a valamikori első olvasáskor maga is a marxizmus felől szemlélte a piac feltétlen híveként számon tartott Adam Smith téziseit. Felsorolta ugyanakkor, hogy mik voltak a protoközgazdász azon meglátásai, amelyek még ma is működnek, méghozzá úgy, hogy Smith annak idején nem kormányról írt, hanem az uralkodóról. Magas ilyennek tartotta azt a tételt, miszerint „az államnak mértéktartónak kell lennie, adósságot csak akkor halmozhat fel, ha háborúba lép, és azt azonnal vissza kell fizetnie”. Hihetetlen nagy meglátásnak nevezte azt a felismerést, hogy az oktatásban versenynek kell lennie, és pozitívan emlegették a tandíjpártiságát is.

Földes György, a Politikatörténeti Intézet vezetője is bevallotta, hogy Karl Marx tanulmányozása után ismerkedett meg a vaskos alapmű szerzőjével, ma pedig állítja: hatalmas mulasztást követ el minden közgazdász, hogyha nem sétál be ebbe a paradicsomba, amit a könyv kínál. Szerinte a könyv tulajdonképpen a közgazdaságtan születése, amely lehet, hogy sokszorosan meghaladott gondolat, de hatása olyan, mint Homéroszé a görög, az antik és az európai kultúrára. Nem felejtkezett el azonban arról, hogy Smith könyve bizony politikai közgazdaságtan is, a társadalmi működés bemutatásával együtt. Fontosnak nevezte azt is, hogy a könyv folyamatosan megerősíti olvasóját abban, hogy aki a tudományban előre akar haladni, annak le kell jönnie a megszokott útról, és föl kell menni más hegyekre, ahonnan minden más megvilágításba kerül.

Felcsuti Péter korábbi bankszövetségelnök is méltatta Smith-t amiatt, hogy felsorolta: az önérdek, az önzés mellett számos érzelmi mechanizmus fontos még a piaci tevékenység során, ilyen például a nagylelkűség, az empátia, a humanitás. Felvetette azt az állandó dilemmát, miszerint megengedhető-e az az absztrakció, hogy ha kilépünk a piacra, akkor otthon hagyjuk a szocializációnkat, és képesek vagyunk-e racionálisan dönteni saját érdekeinkről? Smith már akkor nemmel válaszolt erre a kérdésre.