Erről a magyar tragédiáról nem szabad elfeledkezni

Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a Magyar Nemzet

A nemzeti erőforrás miniszter szerint megdöbbentően kevesen tudnak, és megdöbbentően keveset tudunk a rendszerváltás után több mint húsz évvel a XX. századi történelmünk nagy tragédiájáról, a kitelepítésekről.

WL
2012. 01. 31. 16:41

Réthelyi Miklós beszélt arról is, hogy akiket nem tudtak bíróság elé állítani, mert nem találtak rá semmiféle okot, azokat osztályellenségnek kiáltották ki, és ez már elég is volt a deportálásra, a kitelepítésre. Az embertelen rendszernek a kitelepítettek vagyonára is fájt a foga – mutatott rá, kiemelve: még inkább zavarta a hatalmat, hogy ezeknek a földjüktől, vagyonuktól megfosztott embereknek még mindig nagy volt a környezetükre gyakorolt hatása.

Ismeretek nélkül nőnek fel

Eötvös Péter, a munkacsoport vezetője arról beszélt, hogy a magyar lakosság vajmi keveset tud a Rákosi-korszak, a 40-50-es évek nyílt terrorjáról. Hangsúlyozta: ma már úgy nő fel több generáció, hogy újkori történelmünk legelemibb összefüggéseit, tényeit meg sem ismeri.

Bármilyen formában történik is az ártatlanok elhurcolása, az emberiesség elleni bűntett, ami nem évül el – mutatott rá, és egyben szólt arról, hogy a kutatás nehézségeire jellemző, hogy az MSZP „házi archívuma”, a Politikatörténeti Intézet tárolja az 56-os anyagok jelentős részét.

Tovább kell adni a történeteket

Hans Kaiser volt miniszter, a KAS magyarországi irodájának vezetője a történteket a megvalósított embertelenségnek, az egyes emberek méltósága sárba tiprásának nevezte. Ennek nem szabad még egyszer megismétlődnie – mondta, és felszólított mindenkit: újból és újból mondják el ezeket a történeteket, adják tovább, hogy a fiatalok is megismerhessék azokat.

A közigazgatási és nemzeti erőforrás miniszter december végén országgyűlési határozati javaslatot nyújtott be a parlamentnek a kommunista diktatúrában kitelepítettek és az őket befogadók emlékének megörökítése érdekében. Eszerint az Országgyűlés a Rákosi-rendszer által elkövetett tömeges kitelepítések és deportálások 60. évfordulója alkalmából hozna határozatot, kimondva, hogy szükségesnek tartja a méltó megemlékezést a kommunista önkény áldozatairól, és felhívni a figyelmet a totális diktatúrák embertelenségére. Kimondaná, hogy a parlament megemlékezik az 1950-es évek elején jogtalanul, tömegesen deportált és kitelepített családokról, továbbá tisztelettel adózik a vidéki települések azon lakói előtt, akik befogadták a diktatúra által meghurcoltakat és kitelepítetteket. Továbbá az Országgyűlés támogatja és szorgalmazza olyan emlékművek felállítását, megemlékezések szervezését és oktatási anyagok készítését, amelyek a kitelepítések áldozataira, az őket befogadó családokra emlékezik.

Az első és talán az összes közül a legnagyobb tömegű magyarországi népességet érintő kitelepítés 1950. június 22-ről 23-ra virradó éjjel vette kezdetét, amikor a déli határsávból elszállították a vezetés számára „osztályidegennek„ számító embereket. A deportálások célpontja a hortobágyi puszta volt. Ezzel egy időben Budapesten is megindultak a tisztogatások, melyek néhány hónap alatt, 1951 nyarán zajlottak le. A fővárosból kitelepített családokat vidéken, összezsúfolva, kulákok házaiban helyezték el.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.