Az óraátállítással évente 120 gigawattóra villamos energia takarítható meg, ez a mennyiség egy városnyi háztartás éves fogyasztásának felel meg. Az egész Európában egységesen alkalmazott óraállítási módszer azon alapul, hogy március 21. és szeptember 21. – azaz a tavaszi és őszi napéjegyenlőség – között a nappalok hosszabbak, mint az éjszakák. Minél inkább egybeesik a lakosság szokásos ébrenléti ideje – a reggel 7 és este 10 óra közötti időszak – a természetes nappali világosság idejével, annál kevesebbet kell a lámpákat használni.
A MAVIR Magyar Villamosenergia-ipari Átviteli Rendszerirányító Zrt. csütörtökön azt közölte: az óraátállítások mintegy 6 milliárd forinttal csökkentik az ország áramszámláját. A hazai villamosenergia-rendszert irányító vállalat szakemberei évtizedek óta gyűjtik és elemzik a mindenkori fogyasztási adatokat, és ezekből az látszik, hogy a napéjegyenlőséghez közeli tavaszi óraállításkor látványosan változik az esti órák terhelése. Az átállítás előtti és utáni időszakot összehasonlítva naponta másfél-három százalékos fogyasztáscsökkenés tapasztalható. Ez a mennyiség akár egész évre elegendő lenne ezer háztartás számára.
Az őszi óraállítás nem hoz ilyen látványos változást: az emberek többsége sötétben kel, fekszik az óraállítás előtt és után is, a lámpák ugyanannyit égnek. Az elmúlt tíz év adataiból az látszik, hogy a nyári fogyasztás egyre jobban megközelíti a télit, a két csúcsérték különbsége harmadára csökkent. Az óraátállítás érinti a MÁV és a BKV menetrendjét is. Magyarország 1980 óta tér át minden évben a nyári időszámításra, 1996-ig ez szeptember végéig tartott, ekkor igazították egy kormányrendelettel a nyári-téli óraátállítást az Európai Unió tagállamaiban érvényes rendszerhez.
Mint azt megírtuk, Európában nem alkalmazzák mindenütt az óraátállítást. Fehéroroszország mellett már Ukrajna sem kér belőle. De meglepetésre nem a behozott nyárit törölte el keleti szomszédunk, hanem a korábban sötétedős télit – az eredetit. Régebben egynémely dél-amerikai országban (Brazília egyes részei és Chile), illetve az afrikai Namíbiában, Ausztrália déli csücskében és Új-Zélandon volt nyári „félév”, de különböző okokból lemondtak róla. A föld nagy részén – Ázsia túlnyomó részén és a déli félteke szinte teljes egészén – pedig sohasem használtak nyári időszámítást.
