Fegyverropogás közepette építkeznek a magyarok + Videó + Kép

Az afganisztáni magyar missziónak a harc mellett az újjáépítésben és a lakosság felvilágosításában is kulcsszerep jut. A cél 2014-re a teljes lefegyverzés.

Sokadik alkalommal szerveztek szakmai konferenciát az afganisztáni helyzettel kapcsolatban, ami nem is meglepő, hiszen az országban 2001 óta állomásoznak nemzetközi csapatok. Hóvári János, a Külügyminisztérium globális ügyekért felelős helyettes államtitkára a Külügyi Intézetben fontosnak tartotta kiemelni, hogy a rengeteg kormányzati feladat mellett számos nemkormányzati teendővel is szembesül az ország. Amellett, hogy a nagyvilágban folyamatosan zajlanak a konferenciák, egyeztetések, kormányzati szintű tárgyalások Afganisztán kérdésében, Magyarország is érdekelt a polgárháborús konfliktus mielőbbi megoldásában, hiszen katonai kontingenst is küldött a térségbe.
Sztáray Péter, a Külügyminisztérium biztonságpolitikáért felelős helyettes államtitkára elsősorban azt hangsúlyozta, hogy fontos NATO-megállapodás született néhány nappal ezelőtt. A brüsszeli tanácskozáson a tagállamok megegyeztek a 2014-ig zajló rendezés egyes állomásaiban. Kiemelt célként fogalmazták meg, hogy az ország több mint 70 százalékát rövid időn belül a kormánycsapatok ellenőrizzék, ne az ellenzéki tálib erők. „A magyar kontingens helyzete nem rossz, de természetesen továbbra is óvatosnak kell lennünk” – figyelmeztetett a a helyettes államtitkár.

A májusi chicagói NATO-tárgyalás menetrendje nagyjából elkészült: itt folytatják majd azon tervek kidolgozását, melyek előkészítik az afganisztáni nemzetközi haderő (ISAF) 2014-ig tartó kivonását az országból. Sztáray visszautalt a Hóvári János által is érintett megoldandó kérdésekre, mint az oktatás, a lakosság élelmiszerellátása és a mezőgazdaság.

A szovjetek nem követeltek csapatokat

„Magyarországra az elmúlt 15 évben nem volt jellemző, hogy katonai erőket küldött volna más országokba, Afganisztánba viszont útra kelt egy magyar kontingens.” Kelemen Tas, a Honvédelmi Minisztérium védelempolitikai főosztályának vezetője érdekesnek, egyben ironikusnak nevezte, hogy amíg a Varsói Szerződés tagjai voltunk, az Afganisztánnal háborúzó Szovjetunió nem követelte tőlünk a csapatok küldését. A NATO-tagság természetesen más jellegű kötelezettségekkel jár, tette hozzá.

Hazánk jelenleg 340 katonát állomásoztat Afganisztánban az ISAF részeként. Kelemen leszögezte: a magyar csapatoknak nem a tálibok elleni küzdelem a legfőbb feladatuk. A cél, hogy olyan fejlesztéseket végezzenek el, olyan infrastruktúrát hagyjanak maguk mögött, mellyel komolyan javíthatják az afgánok életfeltételeit a NATO-csapatok kivonulását követően.

Leszögezte, miután az ISAF-on belül nemzetenként megoszlik, ki milyen jellegű kiképzésben részesült, a logisztikai hálózat kiépítése is komoly kihívás elé állítja a csapatokat. Megjegyezte, az áldozatok kezelése a másik rendkívül nehéz probléma, ezzel eddig sem a katonaság, sem a média nem szembesült korábban, így még tanulni kell.

A Külügyminisztérium bagláni tartományban dolgozó fejlesztési tanácsadója négy lépésben foglalta össze a koordinációproblémáktól a szolgáltatások kiépítésének nehézségéig terjedő feladatokat, melyekkel a magyar csapatnak szembesülnie kellett az elmúlt években. Papp László elmondta, a nemkormányzati szervek, melyeket az utóbbi időszakban kiképzett fiatal afgánok irányítanak, most már komolyabb segítséget képesek nyújtani a rendezésben.

Most már értik, hogy az ő érdekük

Megjegyezte, az afgán–magyar–amerikai fejlesztési munkacsoport 34 millió dollárból gazdálkodhat. A magasan képzett csapatnak öt magyar Europol-tiszt is tagja, akik a kiképzésért és az infrastruktúra kiépítéséért felelnek. A fejlesztési tanácsadó örömtelinek nevezte, hogy az afgán kormányzati erők és a helyi kormányzat egyre több területen növeli aktivitását, egyre nagyobb számú feladatot képes átvenni az ISAF-tól és a fejlesztési csoportoktól. „Pozitív dolog, hogy az afgánok egyre inkább megértik: leginkább az ő érdekük, hogy mielőbb teljesen átvegyék majd a koordinációt a NATO-tól.”

Mafred Knopp német védelmi attasé az északi régióban való együttműködésről beszélt némiképp bővebben. Általánosságban véve elmondta, a világon jelenleg hétezer német katona vesz részt különböző missziókban. A német irányítás alatt álló, Mazar el-Sarif-i központú északi régióban összesen 11 ezer NATO-katona állomásozik, alájuk tartozik a magyar újjáépítési csoport is. A tartományban előforduló incidensek több mint 70 százaléka a délnyugati és a keleti térségre esik. Majd 200 ezer háztartást találunk Afganisztánban, mely a német segítségnek köszönhetően áramhoz, vízhez jutott, így megállapítható, hogy az északi kontingens valóban az integráció és a infrastruktúra kiépítése felé tesz komoly lépéseket.

Ladányi Éva, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium szakmai tanácsadója a katonai–civil együttműködés iskolapéldáját mutatta be. A tárca oktatásért felelős államtitkársága az Afganisztánnal megkötött megállapodással összhangban 2011 tavaszán látogatott el a háború sújtotta országba. A civil missziót vezető hölgy kollégájával gyakorlatilag felvételit tartott az afgán fiatalok számára, akik közül heten tanulhatnak tovább magyarországi felsőoktatási intézményben az együttműködésnek köszönhetően, ezenfelül egy fő doktori iskolát végezhet hazánkban. A Nefmi magyar egyetemi kiadványokat is küldött a bagláni felsőoktatási intézmények számára.

Harc, építkezés, kommunikáció

„Egy ilyen jellegű misszióban szolgáló katona ma már nem elégedhet meg a harci kiképzéssel, értenie kell a koordinációhoz, az újjáépítéshez is, sőt, még a helyi lakosokkal is szót kell tudnia érteni.” A pénteki konferencia záróelőadásában Molnár Ferenc, a Stratégiai és Védelmi Kutatóintézet megbízott igazgatója a biztonságpolitika változó aspektusait taglalta, különös tekintettel Afganisztánra. „A kilencvenes években senki sem gondolta volna, hogy Magyarország speciális katonai erőket küld majd egy háborús országba” – utalt a magyar hadsereg felkészültségére és a NATO-tagság előírta kötelezettségre.

„Hogy miben lépett előre Afganisztán 2001, vagyis a háború kezdete óta? – tette fel a kérdést Molnár Ferenc. – Többek között az oktatás és az infrastruktúra terén. 800 százalékkal nőtt az iskolák és az iskolába járó diákok száma, az aszfaltozott utak mennyisége pedig 6500-szorosa a tizenegy évvel ezelőttinek.” Az igazgató mindazonáltal hangsúlyozta: ahhoz, hogy a megvalósított fejlesztések fennmaradjanak, egy erős, a helyzetet ténylegesen kezelni képes központi kormányzatra lesz szükség.