A politikus az áprilisi közgyűlésen hozott döntéssel kapcsolatban felidézte: 1239 tavaszán a Magyarország területére beköltözött jászokat és kunokat IV. Béla király koronabirtokokra telepítette. A befogadottak a vendég népeket megillető jogokat kaptak, amelyekért cserébe hadi szolgálatot vállaltak. A két nép autonómiája a 14. századtól azonos módon fejlődött. Közjogi összekapcsolódásuk, az új hazához fűződő jogi és erkölcsi kötelékeik megszilárdultak, és a 17. századra beolvadtak a magyarságba.
Sorsukban kedvezőtlen változás 1702-ben történt, amikor I. Lipót császár eladta a jászok és kunok lakta területeket a Német Lovagrendnek. Ebbe azonban az ott élők nem nyugodtak bele, és 1745-ben saját pénzükön visszavásárolták szabadságukat és régi kiváltságaikat. Összefogásuk és áldozatvállalásuk eredményét az 1745. május 6-án kiadott oklevél kodifikálta. Ezt követően 1876-ig jogszolgáltatási, igazgatási és gazdálkodási autonómiát élveztek. Akkor a Jászkun Kerület autonómiája megszűnt, a lakosság azonban az új közigazgatási keretek között is őrizte hagyományait és történelmi identitását.
A történelmi Jászkun Kerület 25 településének határából alakult 32 kiskunsági, 9 nagykunsági és 18 jászsági helységben, valamint a Délvidékre elszármazott nagykunságiak és jászságiak körében elevenen él a hagyományok tisztelete. Ennek jegyében jött létre a Kun Összefogás Konzorcium, a Nagykun Hagyományőrző Társulás, a Kunszövetség és a Kiskun Önkormányzatok Szövetsége, valamint a Jászok Egyesülete, amelyek koordinálják a háromévenként megrendezendő kunok világtalálkozóját és a jászok évenkénti világtalálkozóját.
rendőrkapitány
Kóros elmeállapotú nő akart bírót és rendőrkapitányt ölni
A hivatalokat is megfenyegette.
