Budaházy Györgynek abban az ügyében született szerdán jogerős részítélet a Kúrián, amelynek során 2003. április 1-jén a Szabad Magyarországért Mozgalom irodájában házkutatást tartottak, és lefoglaltak mintegy kilencezer plakátot, amelyek Magyarország EU-s csatlakozása ellen készültek az erről tartott népszavazásra, majd az elsőrendű felperest két társával együtt megbilincselték.
A Kúria bírói tanácsának ismertetése szerint Budaházy Györgyék keresetükben annak megállapítását kérték, hogy a rendőrség indokolatlan előállításukkal korlátozta őket személyes szabadságukban, megalapozatlanul kezdeményezett velük szemben büntetőeljárást, megsértette emberi méltóságukat, illetve a személyes szabadság védelméhez és a választójog gyakorlásához fűződő személyiségi jogaikat.
Mészáros Mátyás, a bírói tanács elnöke elmondta: a BRFK felülvizsgálati kérelmében egyebek mellett a rendőrségi törvényre hivatkozva azt állította, hogy a rendőrség alkalmazottai Budaházyék előállítása és megbilincselése során jogszerűen jártak el, kényszerítő intézkedéseik alkalmazása „helyes, okszerű mérlegelés eredménye volt”.
A bíró felhívta a figyelmet arra: a rendőrségi törvény által meghatározott intézkedési kötelezettség „nem jelent általános felhatalmazást a gyanúsítottal szembeni kényszerítő eszközök azonnali, mérlegelés nélküli alkalmazására”.
A rendőrség kérelmében azt állította, hogy bűncselekmény gyanúja miatt állította elő a felpereseket, az alperes azonban semmit nem bizonyított arra vonatkozóan, hogy miért kellett a tárgyi eszközök lefoglalásán túl kényszerítő intézkedéseket is alkalmazni, illetve miért kellett Budaházyékat nyomban előállítani – jegyezte meg.
Mint mondta, semmi nem indokolta, hogy a rendőrség ne a normál ügymenetben idézze be a gyanúsítottakat, az azonnali előállítás szükségességét pedig az alperes nem igazolta. A rendőrség intézkedését kirívóan okszerűtlen magatartásnak nevezte, amely jogellenes, és sérti a személyhez fűződő jogot, egyben megalapozza a kártérítésre való felelősséget is.
A Kúria nem osztotta az alperes azon védekezését sem, miszerint az első-, a másod- és a harmadrendű felperesekkel szemben a bilincselés jogszerű volt, mert az ítélet szerint a rendőrségi törvény a bilincselésre vonatkozóan preventív, mérlegelés nélküli intézkedésre nem ad lehetőséget.
Mészáros Mátyás hangsúlyozta: a rendőrnek minden egyes intézkedés során mérlegelve kell döntenie arról, hogy alkalmazza-e a bilincselést. A rendőrség egyik felperes esetében sem adott elő semmi olyan konkrét tényt, amely alapján értékelhető lenne, hogy a rendőr mérlegelése a megbilincseléskor okszerű volt-e – állapította meg. Úgy fogalmazott: az alperes semmilyen, mérlegelés alapjául szolgáló tényt – a bűncselekmény gyanúját felvető intézkedési kötelezettség beálltán túlmenően – nem adott elő, így nem hivatkozhat arra, hogy az általános gyakorlatnak megfelelő eljárása vétlen volt.
Mészáros Mátyás közölte: a Kúria a BRFK-t kötelezi arra, hogy fizessen Budaházy Györgynek és a többi felperesnek mint egyetemleges jogosultaknak 35 ezer forint felülvizsgálati eljárási költséget; a le nem rótt 93 ezer forintos felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. A Kúria jogerős részítélete ellen jogorvoslatnak nincs helye – tette hozzá.
Az alperes jogi képviselőjének megítélése szerint Budaházy Györgyöt és társait jogszerűen állították elő, a rendőrség nem cselekedett törvényellenesen. Megjegyezte: a rendőr mérlegelése nem volt jogellenes, amit bizonyít az, hogy az elsőfokú bíróság Budaházy és társai bűnösségét megállapította, és a másodfokú bíróság is megállapította „a bűncselekmény tényállásszerűségét”. Hivatkozott arra is, hogy az ügyészség vádat emelt, és a rendőrséget nem marasztalta el a büntetőeljárás kezdeményezése miatt.
Budaházy György ügyvédje kiemelte: amikor Budaházy Györgyöt és társait megfosztották személyes szabadságuktól, megalázták őket, ami szerinte indokolatlan volt, ugyanis Budaházy részéről „semmiféle ellenszegülés nem volt megállapítható”.
Emlékeztetett arra, hogy az elsőfokú ítélet is kifejtette: nem volt szükség a hatóság ilyen jellegű intézkedésére, mert nem állt fenn a szökés és az ellenszegülés veszélye. Utalt arra, hogy több felperest tanúként hívtak be, majd gyanúsítottak lettek belőlük a nyomozás során, és hét óra fogva tartás után engedték őket szabadon, ami sértette az alkotmányban védett, személyhez fűződő jogokat.
Budaházy György a tárgyalás után a teremből kifelé jövet úgy értékelte az ítéletet társainak, hogy „kis győzelem, de győzelem”.
