Az olcsó sör és a kutyapisi nem segít rajtunk

Egy óra alatt előkerült a Budapest–Bukarest-tengely az I. Országimázs konferencián. Sőt: szó esett még Hruscsov elvtársról is.

Vannak beidegződések, amiket el kéne felejteni – Alföldi Zoltán moderátor nyitányában szerepelt a mondat, és már ebből is könnyen kitalálhatta, aki csütörtök délelőtt a Budapesti Corvinus Egyetem (BCE) aulájában ténfergett, hogy itt bizony az országimázsról lesz szó. A felsőoktatási intézmény Antall József Politika- és Társadalomtudományi Tudásközpontja ugyanis a témában rendezett egy kimerítő konferenciát: öt óra, húsz megszólaló. A Made In Hungary mottóval futó rendezvény megnyitói közül Tózsa István egy idézett anekdotája világított rá, hogy erre miért is van szükség, illetve hogy miért nem meddő értelmiségi köldöknézegetés az ilyesmi, hanem nagyon is húsba vágó téma.

A BCE gazdasági földrajz tanszékvezetőjének feltehetőleg városi legendának számító sztorija pedig így festett: Steven Spielberg egyszer kapatosan felképelt egy ázsiait, mondván, a japánok ölték meg a nagyapját a második világháborúban. Az úr kikérte magának, már csak azért is, merthogy ő kínai. „Chinese, japanese, all the same” – jött a rendező állítólagos válasza. Erre jött a saller a sértettől, mondván: a filmes felelős a Titanic katasztrófájáért. „It was an iceberg, I’m Spielberg” – volt a válasz, amire már gondolom sejtjük a poént: iceberg, Spielberg, all the same”. Vagyis alig telt el egy óra a konferenciából, máris előjött a turisták fejében élő Budapest–Bukarest-tengely.

Organikus és mégis épített

A fontosságát jelezte a témának az a gondolat is, amit Kovács Zoltán kommunikációért felelős államtitkár fejtett ki: mindannyian felelünk az országimázsért, a legkisebb falu lakójától a köztársasági elnökig, pontosan ezért a rendezvény címadó témája organikusan fejlődik. Ellenben az országmárkával, amit tudatosan kell építeni. Ennek részeként Kovács szerint kardinális kérdés, hogy megkapja a maga kereteit a magyar identitás részét képző kreativitás. Bánki Erik az idő tényezőjére fókuszált: kezdve azzal, hogy a válság után – amely 2008-ban a turizmust csapta meg a legjobban – idén érhetjük utol magunkat, és 2012-ben már olyan számokat tud produkálni az ágazat, mint 2007-ben. A gyorsaság kapcsán pedig azt jegyezte meg, hogy a tiszai ciánszennyezés kapcsán kulcskérdés volt azonnal intézkedni: így egy évvel helyre lehetett tenni azokat a károkat, amelyek elijesztették a lehetséges idelátogatókat.

Horváth Gergely pedig az egységes arculatra fókuszált: követendő példákat sorolt fel Szlovéniától (I Feel Slovenia egységesen méregzöld környezetben mindenhol délnyugati szomszédunknál),Törökországig (a Türkiye logó elkíséri az utasokat a reptértől a baklavaárusig). De ezeknél is fontosabbnak tartja a Magyar Turizmus Zrt. vezérigazgatója a web 3-at: hiszen a potenciális ideutazó katalógusok szép képei helyett ma már inkább a hazánkból visszatért honfitársai kommentjeit nézi: és nem lehetetlen, hogy annak inkább hisz.

Bájos Bp

Valamint olvasnak újságot is: erre Káel Csaba hívja fel a figyelmet, akinek igen nehéz volt a Művészetek Palotája igazgatójaként tető alá hozni egy nemzetközi konferenciát, ugyanis a résztvevők elhitték azokat a demokráciasirató cikkeket amelyek tavaly borzolták a kedélyeinket. Aztán úgy mentek haza, hogy bájosnak nevezték a fővárosunkat. Amelyet Zoób Kati divattervező is szeretne, ha nem csorogna annyi kutyapisi az utcáin, és úgy egyáltalán tiszta lenne. Mert azzal már jön az elegancia és az egészséges, pozitív gondolkodás is. Kincses Márk pedig ennek a részének tartja a három p (puszta, paprika, piroschka) világát, ha először is garantáljuk annak magas szolgálatát, és nem hagyunk kétséget afelől, hogy az erre vágyó turista csak egy szolgáltatást vesz igénybe. A Magyar Turizmus Zrt. marketingstratégiai igazgatója Thaiföldet hozta példának: ott sem elefánton közlekednek munkába az emberek, mégis minden odautazó ki akarja próbálni, mert része a thai élménynek.

A sztereotípiák ellen szólalt fel Lobenwein Norbert is, mondván, hogy az általa igazgatott Sziget már rég nem arra utazik, hogy az „egy sör egy euró” jelszavával csábítsa ide a külföldieket, ma már Budapest maga is benne van a csomagban. És ha már csomag: Káel jelezte, hogy már a Müpa is csomagba rakatta magát, mert ha csak egymagában kampányol, az kevés. Illusztrációnak megint Bécs bukkant fel: egy angol portál az ausztriai fővárosból 86 programot ajánlott adott időszakra, fővárosunkból viszont csak hetet. Ezért az összefogást hangsúlyozta az igazgató, hiszen maga is úgy látja, hogy a Zoób Kati által említett kutyapisi simán elronthatja az ő intézményének legjobb koncertjeit. Kincses itt a piac öntisztító szerepét emelte ki, a web3 szerinte itt is gyorsít, Alföldi szerint viszont nem eléggé.

Hruscsov csirkéje

Az úgynevezett gasztroblokk erre rá is erősített. Vinkó József számaival mutatunk erre rá: 56 ezer helyen adnak ma Magyarországon meleg ételt, ebből 50 „10 pontos” étterem van. A Magyar Konyha főszerkesztője ezen túl rávilágított arra is hogy mitől világhírű a magyar konyha: az MSZMP Központi Bizottságának egy 1958-as határozatától: abban az évben ugyanis világkiállítás volt Brüsszelben, ahol Hruscsov háromszor is evett a paprikás csirkéből. Ezért aztán pártérdek lett magyar éttermeket nyitni Nyugat-szerte, ahol kőbe vésett receptek alapján készültek az agyonzsírozott és túlpaprikázott ételek. Ennek az lett az eredménye, hogy ma már Bíró Lajos, a Bock Bisztró vezetője úgy nyitott éttermet Koppenhágában, hogy leszögezte: ott nem lehet töltött káposzta, hortobágyi palacsinta meg gulyás. Mert ezeket az ételeket lejáratták, de úgy, hogy közben ezzel azonosították a magyar ízeket, miközben minden kreativitást és az élelmiszer-alapanyagok gazdaságát egyszerűen szanálták.

Így az derült ki, hogy – kis túlzással – hiába van nekünk már kettő Michelin-csillagos éttermünk, ha azok nem tudnak magyar alapanyagból főzni. Pedig a jelenlévők elmondták szelíden és indulatosan is, hogy ez lenne minden vágyuk, és nem jó kedvükből vágnak neki hajnal háromkor az osztrák piacoknak. Molnár B. Tamás, a Magyar Nemzetben publikáló gasztronómus is elmondta: ez lenne az alapfeltétel a kreativitás mellé ahhoz, hogy tényleg beinduljon valami a színtéren, francia megoldást is javasolt, a gazdák összefogásából létrejött Label Rouge minőség-ellenőrzési szisztémát, amely annak idején a mezőgazdaság eliparosodásakor szavatolta a kézműves minőséget. V. Németh Zsolt, a Vidékfejlesztési Minisztérium államtitkára jelezte, hogy ők tennének is ezért, például egy olyan, kifejezetten kistermelőknek szánt pályázattal, amely pont az ebben a cipőben járó csúcskonyhákhoz segítené elő a beszállítást, de szorgalmazzák azoknak a kis vágóhidaknak a visszatérését, amelyek szinte nyom nélkül tűntek el és tették lehetetlenné kistermelők százait.

A borblokkban már jóval optimistább hangot ütöttek meg a felszólalók, és ez nem csak a felszolgált nedűknek volt köszönhető. Jó borunk már van a minőségi magyar élelmiszer-alapanyaggal ellentétben, csak a marketingje nem elég jó, a spanyol nyelvterület olcsó eresztésével pedig nem kéne versenyeznünk. Röviden összefoglalva ez volt a kerekasztal-beszélgetés lényege, amelyet azért kiegészített egy-egy magvas gondolat. Szepsy István fogalmazta meg a konferencia tárgyául szolgáló gondolatokat a legfrappánsabban, ráadásul úgy, hogy az országimázs szóösszetételt ki sem ejtette a száját: helyben kell eladni azt az életérzést, amelyet egy palack jó bor közvetít, mert ennek a sikernek így van a legnagyobb esélye.