Jókai Anna szerint az elismeréseket nem szabad úgy felfogni, mint „valaminek a lezárását”, ugyanakkor fontosnak nevezte, hogy a díjak segítenek a kitüntetetteknek „a jóakaratú emberek” felkarolásában, mivel növekszik társadalmi megbecsültségük.
Az író utalt arra, hogy a VII. kerületi és a kispesti díszpolgársága után idén „szülőkerületétől”, Józsefvárostól is megkapta a díszpolgárságot, amit a Budapest díszpolgára cím követett. Másik, nagyon kedves díjának nevezte az idei évből az Árpád-pajzsot, a Szörényi Levente által vezetett Holdvilágárok Alapítvány elismerését. Ezt, ahogy az egykori Illés zenekar tagja fogalmazott, „a magyarság érdekében végzett feltűnés nélküli munkájáért” kapta – jegyezte meg. Mint mondta, boldognak érzi magát, mert a hétfői állami kitüntetés mögött is minden bizonnyal „a szeretet és a különleges megbecsülés áll”.
Elítél mindenféle kettős mércét
Jókai Anna munkássága feladatának nevezte, hogy az emberek „legfájdalmasabb és legégetőbb pontjaira próbáljon valamilyen fényt hozni az esztétika eszközeivel”, sajátos, egyéni megfogalmazásban. Alkotói pályájának alapjaként említette az élet transzcendens értékeinek megjelenítését, ami véleménye szerint a művészet ősi, eredeti feladata annak érdekében, hogy „ne csak a matéria szemszögéből nézzünk mindent”. Elmondta, regényeiben, novelláiban, esszéiben és személyes megszólalásaiban mindig azt hangsúlyozza, hogy sok múlik azon, mikor milyen emberek kerülnek döntési helyzetbe, éppen ezért az emberi tényező igen lényeges a mindennapi életben. Az, hogy „jóakaratú és igazságos” döntéseket hozzanak, mindenkinek az érdeke, ő pedig írásaival, megszólalásaival ezt szeretné erősíteni – jegyezte meg.
Az állami díjjal újonnan kitüntetett író kiemelte: mélységesen elítél mindenféle kettős mércét és gyűlöletkeltést, és érzékeny az emberi nyomorúságra.
„Ne rontsuk el az életet”
Jókai Anna legutóbbi, Éhes élet című regényéről azt mondta: egy család tagjainak, illetve a velük kapcsolatba kerülő embereknek az élettörténetét mutatja be. Ma már nincs olyan család, amely csak önmagában élne, „függ a sorsunk attól, hogy milyen emberekkel bonyolódunk kapcsolatba” – fogalmazott. Mint mondta, a regény arról is szól, hogy „ne rontsuk el az életet”, mert fontos, hogy az egyes emberek ne hataloméhségből, karrieréhségből, siker- vagy szexéhségből alakítsák az életüket, hanem valóban a jóra legyenek éhesek, arra, hogy minél többet tudjanak segíteni, és megtalálják „azt az isteni valóságot, amelyet valójában mindannyian éhesen keresünk az életünkben”. Meglátása szerint a regényeknek lelki szolgálatot is el kell látniuk, amelyre „nagyon nagy éhség van a világban”. Beszámolt arról is, hogy a kiadó most készíti elő az Éhes élet harmadik utánnyomását.
Jókai Anna tervei között említette egy memoárkötet megírását. Elképzelései szerint benne lesznek munkásságán kívül az emberi kapcsolatai, az ország helyzetének áttekintése, valamint a véleménye. Őszinte memoárkötetet nagyon nehéz és veszélyes írni, de csak így érdemes – vélekedett.
