A karizma a katolikus egyház tanítása szerint a Szentlélek kegyelmi ajándéka, amely az egyház javára végzett szolgálatban mutatkozik meg. Az Esztergom–budapesti főegyházmegye ifjúsági és családi napján tartott pódiumbeszélgetésen a bíboros emlékeztetett arra: Bölcskei Gusztáv református püspökkel már tavaly júniusban arról panaszkodtak a médiában, hogy „méltóztassanak már kiadni a végrehajtási utasítást”, ami azonban máig is csak részben történt meg. Erdő Péter rámutatott: jelenleg nem tudják, a hitoktató kap-e óradíjat, ha igen, akkor mennyit és kitől. Azt sem tudják, hogy hány gyereknek kell jelentkeznie egy adott felekezet hittanára ahhoz, hogy külön csoportot lehessen alakítani. „Sok mindent nem tudunk, és ez akadályozza a munkánkat” – fogalmazott.
Utalt arra, hogy a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) január 1-jével akart tájékoztató körlevelet kiadni a katolikus hittanra való beiratkozás módjáról, de nem tudták megtenni, mert nem jelent meg a köznevelési törvény erre vonatkozó végrehajtási utasítása. Nem történt meg annak ellenére sem, hogy közben április 8-ában állapították meg a hittanra történő jelentkezés határidejét – hangsúlyozta. Ekkor az MKPK elkérte a Klebelsberg Intézményfenntartó Központtól az összes magyarországi iskola címét, és központilag levelet írt mindegyiknek, amelyben arra hívták fel a figyelmet, hogy az iskolákban a katolikus egyház a hitoktatást vállalja. Az volt ugyanis a tét, hogy ha ezt nem nyilvánítják ki egy adott településen, akkor ott nem lehetett volna katolikus hittanra jelentkezni. Tehát érvényben volt egy jogvesztő határidő, ugyanakkor nem tisztázták, hogy mit kell tenni ezen a téren – összegezte.
Közölte, minden propaganda és konkurencia ellenére, akik felekezeti hittant kértek, azok többsége országos szinten katolikus hittant kért, de ez nem jelenti azt, hogy minden iskolában meg is tudják alakítani a hittancsoportokat. Elmondta, mindig azért harcoltak, hogy meg lehessen tartani a kötelezően választható hittanórákat is – az eddigi fakultatív hittanórákhoz hasonlóan – egyházi épületekben. Felhívta a figyelmet arra, hogy ez a többi felekezetnek is érdeke, ahol még kevesebb tanuló van, és csak több osztályból jön össze egy csoportra való gyermek. Ésszerűnek nevezte azt, hogy egyszerre ne öt osztálytermet kelljen az iskoláknak a hittanórák céljára bocsátani, mert nem lesz annyi helyiségük. „Továbbra is ezt kérjük”, de „nem látszik egyelőre nagy készség ez irányban” – jegyezte meg.
A bíboros kiemelte: ahol Európában létezik etika vagy erkölcstan nevű „civil” tantárgy, ott „annak a tartalmával mindenütt bajok vannak”. Véleménye szerint ha egy állam dönti el, hogy mit kell etika címén oktatni, akkor ahhoz kellene egy világnézeti egyetértés a minimális értékekben, de „ez bizony egy-egy országon belül sem nagyon van meg”, ráadásul még nemzetközi elvárásokkal is „bombázzák” az egyes országokat, hogy miket kell elismerni, miket nem szabad túlhangsúlyozni a tananyagban. Erdő Péter meglátása szerint „nehéz az etikaoktatás vonatkozásában teljesen optimistának lenni”. Hangsúlyozta, legyenek olyan etikatankönyvek, „amelyek nagyjából (...) a zsidó-keresztény értékrendnek az alapjait mégiscsak tartalmazzák”.
Kitért arra, hogy Európában az egyházi iskolák sokszor elvilágiasodtak, pedig fontos, hogy egy oktatási intézmény ne csak formálisan viselje a katolikus nevet, hanem a tanárok és a szülők is figyeljenek oda, hogy tényleg ilyen szellemű legyen az adott iskola. Ezzel összefüggésben beszámolt arról, hogy a magyarországi katolikus hittanoktatás már rendelkezik a teljes tankönyvsorozattal az általános iskola első osztályától az érettségiig. Ez megtalálható az interneten is, a tanároknak pedig úgyszintén minden segédeszköz rendelkezésre áll a hittanoktatás terén – fűzte hozzá.
Beszélt arról is, hogy az értékorientált pedagógia jegyében tanároknak és diákoknak összeállítanak egy olyan sorozatot, amely azt veszi számba, hogy egyházi szempontból mire érdemes még kitérni a hittanon kívüli tantárgyak esetében a tananyagban. Így készítenek egyebek mellett irodalmi, történelmi, művészeti témájú kiegészítő anyagokat. Ének-zene tantárgyból például kiadták, hogy mely katolikus énekeket kell ismernie a katolikus iskolákba járó tanulóknak – mondta.
Erdő Péter szólt arról, hogy a Katolikus Karitász ugyan viszonylag kevesebbszer szerepel a hírekben, „de a segítség mennyiségét illetően nem kell szégyenkeznünk”, mert „a nagy állami rendszerek után” sorrendben ez a katolikus segélyszervezet következik. A plébániai karitászcsoportok önkéntes segítőkkel jól megszervezve el tudják érni azokat, akiknek a legnagyobb szükségük van rá – állapította meg.
Az eseményen Erdő Péter átadta a Szent Adalbert-díjat Abos Imrének, a máriaremetei Kisboldogasszony-bazilika képviselő-testülete jegyzőjének és Réti Istvánnak, ugyanezen közösség világi alelnökének. A pódiumbeszélgetés után Erdő Péter koncelebrált szentmisét mutatott be a máriaremetei kegytemplomban.
A karizmák ünnepén a máriaremetei templomkertben mutatkoztak be többek között a főegyházmegye plébániái, családközösségei, továbbá katolikus intézmények, kiadók, illetve iskolák és a missziós tevékenységet végző közösségek. Az első karizmák ünnepét az 1994-es Esztergom–budapesti főegyházmegye zsinata után rendezték meg.
