Túl régi történet ez ahhoz, hogy nyomára lehessen jutni, hány alkalommal beszélhetett egymással a kilencvenes évek olajos bűncselekményeiről elhíresült Portik Tamás és a Nemzetbiztonsági Hivatal egykori főigazgatója, Laborc Sándor azon a számon, amelyet második találkozójukon a bűnöző kapott a polgári elhárítástól. Ezt mondta a Magyar Nemzetnek több, neve elhallgatását kérő nemzetbiztonsági szakember, akik úgy vélték, a 2008 júliusában átadott hívószámról mára legfeljebb azt lehet kideríteni, hogy használták-e azt valaha is kapcsolattartásra.
Ismertetésük szerint a mobilszolgáltatókat egyebek mellett a hírközlési törvény kötelezi arra, hogy meghatározott ideig tárolják rajtuk keresztül létesített kapcsolatok adatait, köztük a hívások időpontját, a beszélgetések kezdeményezésének és fogadásának helyét behatároló cellainformációkat, valamint a hívások hosszúságának adatait. Ez az időpont alapesetben három év, és ennek leteltével a szolgáltatók törlik az adatokat, amelyek – tekintettel arra, hogy Portik közel öt éve egy, az elhárításhoz nem köthető számon léphetett érintkezésbe a főigazgatóval – már nem lelhetők fel a szervereken.
Mint ismert, a Laborc–Portik-találkozókon készült hangfelvétel leirata nyilvánosságra került. Ebből kiderült: Portik felajánlotta a titkosszolgálat vezetőjének, hogy terhelő adatokat szerez vagy kreál jobboldali politikusokról. A Portik–Laborc-találkozókról készült hanganyagok minőségével ugyan gondjuk van az ellenzéki politikusoknak, de azt ők sem állítják, hogy a felvételeket manipulálták. Az egykori titokminiszter, Szilvásy György saját maga és Laborc felelősségét mentegette a találkozók megjelent leirataival kapcsolatban a Hír TV április 25-i Rájátszás című műsorában.
Az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottsága április 30-án arról döntött, hogy a Portik–Laborc-találkozókat vizsgáló, paritásos alapon működő ténymegállapító albizottságot állít fel.
(Swendt Pál)
A teljes cikket a Magyar Nemzet szerdai számában olvashatják.
