– Korábban elmondta, a békemenettel az erőszak ellen demonstrálnak. Milyen hatást várnak a felvonulástól, és mit válthat ki ez a baloldalon?
– A békemenet célja, hogy megpróbáljon egy békésebb, mérsékeltebb magatartásmódot népszerűsíteni, bizonyos módon ellensúlyozni azt az eldurvulást, amely elindult a baloldalon. Szándékunk, hogy együtt megmutassuk – a nemzeti oldal és az értékelvű, civil társadalom –, hogy lehetséges európai módon is véleményt kifejezni és élni a demokrácia adta jogokkal. Ez a törekvés akkor lenne igazán sikeres, ha a békemenet mintául szolgálna nemcsak az értékelvű konzervatív oldalnak, hanem az egész országnak. Ha ez a hatás elérné a baloldalt is, talán végre lennének olyan baloldali törekvések, civil megmozdulások is, amelyek képesek lennének úgy kampányolni, hogy elismerik a másik oldal létjogosultságát, értékeit, és elfogadják, hogy a nemzeti oldal is a demokrácia része, és megértik, hogy az akaratuk érvényesítéséhez nem az ellenfél szimbolikus megsemmisítése, hanem a tisztességes kampány és az európai hangnem vezet. Röviden: szeretnénk, ha a békemenet intézménye hosszú távon hatást gyakorolna mindkét politikai oldal gondolkodására, és segítene felszámolni a békétlenséget. Ha ebben partnerré tud válni a baloldali civil társadalom, együtt megszüntethetjük ezt a hideg-polgárháborús állapotot az országban, amely például a Clark Ádám téri vuduperformanszban csúcsosodott ki.
– Blogján azt írta, hogy Dopeman és Kónya Péter kiengedte a szellemet a palackból. Van rá esély, hogy egy békés tömegmegmozdulás hatására ők is visszább vesznek, és elsajátítják ezt a mérsékeltebb politikai stílust?
– Dopemant nem emelném ki külön, ő csupán egy eltorzult mellékszereplő ebben a színdarabban, és Kónya Péternél sem gondolom, hogy túl nagy eredményeket tudnánk elérni. Ami általuk, megbízóik cinkos hallgatása közepette történt, az eltávolít minket Európától, mert a „szobordöntögetős” uszítással olyan irányba tolják el az országot, ahol a társadalmi megbékélés minden lehetősége elveszik. Az igazi megoldás az lenne, ha a mérsékelt baloldal háttérbe szorítaná az összes hozzájuk hasonló, szélsőséges figurát. Fontos lenne, ha elhatárolódnának az uszítóktól, mert az ilyen, szolidaritásos performanszokat egyes elvakult emberek mintának tekinthetik, és ennek hatására elszabadulhat az erőszak.
– A Clark Ádám téri események után számítanak arra, hogy baloldali szélsőségesek esetleg a békemenetet is megtámadják?
– Minden óvintézkedést megteszünk, hogy semmiféle agresszió ne érhesse a menetet, de nem számítunk ilyesmire. Egyrészt – szerencsére – a baloldali rendezvények helyszínei eléggé távol esnek a menet útvonalától, másrészt pedig egy százezres tömegnek van akkora visszatartó ereje, hogy aki mégis erőszakos performanszokon törné a fejét, annak a felvonulók óriási száma, a békemenet ereje – mondjuk így – lekonyítsa az ilyen törekvéseit, és meggondolja magát.
– Az előző békemenet is komoly tömegeket mozgatott meg, most hány résztvevőre számítanak?
– Örülnénk, ha legalább annyian megjelennének, mint az előző megmozdulásainkon, amikor több százezren nyilvánították ki elkötelezettségüket olyan alapvető értékek mellett, mint a nemzet, a szabadság, a tisztesség. Nyugaton, sokkal nagyobb országokban jóval kisebb megmozdulásokkal is értek már el komoly eredményeket, egy tízmilliós országban egy 150-200 ezres tömeg hatalmasnak számít – és reméljük, képes lesz elindítani a pozitív változásokat.
