„A csalás a baloldal vérében van”

Kövér László házelnök szerint a szocialisták korábban profik voltak a negatív kampányban.

Kövér szerint a pártatlan igazságszolgáltatás működése igenis hagy némi kívánnivalót maga után. „A független magyar bíróság sem olyan lelkes a 2006-os történések rendőri túlkapásainak számon kérésében, mint amilyen lelkes volt akkor, amikor sorozatban vágta előzetes letartóztatásba azokat az embereket, akiket a rendőrök összevadásztak az utcákon” – fogalmazott.

Azzal kapcsolatban, hogy mégis a kormányt vádolják a bírói és ügyészi kar „lábhoz hajlításával”, azt felelte, a baloldalnak régi technikája, hogy azzal vádolja meg az ellenfeleit, amit maga készül elkövetni vagy már el is követett. Kijelentette: az igazságszolgáltatás függetlenségének értelmezésével kapcsolatban problémát jelent az, hogy a baloldal leváltással fenyegetőzik.

Az eddigi kormányzati munkáról szólva azt mondta, hozzákezdtek egy társadalompolitikai és egy gazdaságpolitikai stratégiaváltáshoz. „Világrekordot döntöttünk az egy törvényhozási ciklusra jutó törvényeket illetően” – fogalmazott.

Szólt arról is, hogy az ország gazdaságát ismét emelkedő pályára állították, növelték politikai és gazdasági mozgásterét. Hangsúlyozta, hogy nem oldottak meg minden problémát azokból sem, amelyeket a megelőző nyolcévnyi kormányzás hagyott maga után, ez a munka leghamarabb a következő négy évben fejezhető be.

Eredményként értékelte, hogy a nyugdíjasok pozíciója megőrződött, sőt a rezsicsökkentés által még javult is, eközben valós segítséget nyújtottak a családoknak, és a vállalkozások körében is sikerült elkerülni a nagyobb számú tönkremenetelt. Ugyancsak pozitívan szólt arról, hogy „minden áskálódás dacára” rég nem látott mértékben áramlott a külföldi tőke az országba.

A német megszállás áldozatainak emlékművével kapcsolatban osztotta a miniszterelnök álláspontját, miszerint az emlékmű nem igényel magyarázatot. Hozzátette: a kormány világos tanújelét adta, hogy méltó módon kíván megemlékezni több százezer zsidó honfitársunk elpusztításáról. Közölte: a háború végkifejlete olyan bűn, amely kitörölhetetlen a magyar történelemből, és ebben a magyar államnak is volt felelőssége.

Hazugságnak, „legjobb esetben a felajzott lelkiállapot számlájára írható tévedésnek” nevezte azonban azt, hogy az emlékmű arról szólna: a magyar állam el akarja hárítani a holokausztban való közreműködését, a felelősséget.
Miért ne mondhatnánk, hogy elutasítjuk, akár visszamenőleg is elhatárolódunk azoktól, akik kollaboráltak a náci Németországgal? – tette fel a kérdést. „De hogy egy rákosista mítosz és logika jegyében kilencmillió fasiszta bűneként kellene állandóan a fejünkre olvasni történelmünk eme tragikus periódusát, azt engedtessék meg nekünk, hogy ne fogadjuk el” – fogalmazott.

Szerinte az, hogy a magyar lenne a második világháború egyetlen bűnös nemzete, joggal utasítható vissza, „valóságos megbánást tanúsítva abban az értelemben, hogy nem vagyunk ugyan felelősek az elődeink tetteiért, de abból a következményeket, következtetéseket le akarjuk vonni és mindent elkövetünk azért, hogy mindez soha ne fordulhasson elő még egyszer”.

Közölte: a kiengesztelődés és kölcsönös megértés irányába kell vinni a vitát, nem a hecckampányok irányába, nem azt a látszatot keltve, hogy a Mazsihisz részt akar venni a választási kampányban, „hogy, hogy nem, már megint a baloldal oldalán”.