Arra a felvetésre, hogy ugyanannyi pénzzel egyszerűbben és hatékonyabban meg lehetett volna újítani a közoktatást, azt mondta: megspórolhatták volna az elmúlt két év gigantikus erőfeszítéseit. Jobb eredményt tudtak volna elérni, ha a nagy önkormányzatokat békén hagyják és a kicsiket megsegítik, és azokra a gondokra fókuszálnak, amiket többek között a PISA-mérés rendre megmutat. A rengeteg pénzből, elképesztő energiával felépített gigászi rendszerben most a legegyszerűbb feladat megoldása is harci tett – mutatott rá. Kifejtette: megvannak a tankönyvek (nagyrészt), az iskolaalapító okiratok, a pedagóguskinevezések: ezeknek örülnek. „Pedig ez volna az alap, az nem hőstett, hogy hatalmas erőfeszítéssel megoldjuk az általunk okozott problémát" – fogalmazott.
Szerinte a baj az, hogy a kialakított struktúra nehezíti meg azokat a dolgokat, amelyek eddig üzemszerűen, gyorsan, intelligensen működtek az önkormányzati intézmény-fenntartási rendszerben. A kormány sajnos instrumentális oktatáspolitikát folytat: eszközöket emel föl és hirdet mindent megoldónak, ahelyett, hogy józanul értékelné, milyen gondot akar megoldani, és ahhoz keresne megfelelő eszközöket. Az államosítás egy kicsit önmagáért való eszközzé vált – állapította meg.
Szólt arról is: több ponton szükséges volt a beavatkozás, a változtatások egy része – a sikeres országok gyakorlatát is nézve – megítélése szerint jó irányba mutató. Ilyen az óvodáztatás kiterjesztése, az egész napos iskola választhatósága, vagy minden nehézség ellenére a mindennapos testnevelés, a rossz helyzetű települések intézményeinek esetében a központi támogatás erősítése, vagy az általa is szorgalmazott közösségi munka megjelenése az oktatásban.
De vannak hibás intézkedések is, s olyanok is, ahol az irány jó, a problémát a túlzások okozzák, amikor átesnek a ló túlsó oldalára, és egy fejlesztést kötelezővé és kizárólagossá teszünk. Előbbiek közé tartozik például a szakképzés átalakítása. Rossz irányba tart szerinte az életpályamodell is, de itt is van mód a korrekcióra. Az eltúlzott mértékű beavatkozások között említette a fenntartás teljes körű államosítását vagy a tartalmi szabályozás uniformizálását, amiket indokolatlannak és komoly kockázatot hordozóknak tartok. Itt vissza fog lendülni az inga, kérdés, monitorozzuk-e a folyamatokat, illetve van-e, lesz-e elég bölcsesség elébe menni a szükségszerű korrekciónak – mutatott rá Pokorni Zoltán.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!