A húsvét vasárnapján megszentelt ételnek a negyvennapos böjti időszak után különös jelentősége van, melynek korábban az egész magyar nyelvterületen mágikus erőt, gyógyító erőt is tulajdonítottak. Ennek a szokásnak az újjáélesztését tervezik húsvétkor a vegyes etnikai összetételű, német–székely lakosságú, 800 lelkes kistelepülésen – írta közleményében Csibi Krisztina, a Bukovinai Székelyek Országos Szövetsége elnöke. Hangsúlyozta, hogy az esemény a néphagyományok, a vidék értékeinek továbbélése szempontjából fontos, mely a kis falvak lakosainak identitását erősíti, a helyben maradást segíti elő és közösségépítő szerepe is jelentős.
A húsvéti ételszentelés, egyes vidékeken ételáldás a szentelményeknek egyik máig elevenen élő fajtája, a német nyelvterületen, főként Ausztriában, Bajorországban és Dél-Tirolban ma is elevenen élő nagyszombati szokás. Az élelmiszereket kosárban, fehér, hímzett terítőbe csomagolva viszik a templomba, melyekből húsvét vasárnapján reggelire fogyasztanak.
A szentelt ételek összetétele (sonka, tojás, kalács, torma, bor, túró, kolbász stb.) a böjti időszak végét jelzi. A kókonya olasz vagy vallon jövevényszó, eredetileg azt a tojást jelentette, melyet a húsvéti szentelt sonka levében szoktak megfőzni. A bukovinai székelyeknél a húsvéti szentelt eledelek (kalács, sonka, bárány, tojás, só) összefoglaló neve, az istensegítsi székelyeknél a húsvéti kalácsot jelenti. A székelyeknél húsvét reggelén, mise után volt az ételszentelés.
Az élelmiszereket kosárban, fehér, hímzett terítőbe csomagolva viszik a templomba, melyekből húsvét vasárnapján reggelire fogyasztanak.
