Az első és a második világháború hőseiről Magyarországon 1989. május 29-én, Szekszárdon emlékeztek meg ismét nyilvánosan. Az első állami rendezvényt 1990-ben tartották meg. A magyar hősök emlékének megörökítéséről és a magyar hősök emlékünnepéről szóló 2001. évi törvény pedig ismét a magyar hősök emlékünnepévé nyilvánította minden esztendő májusának utolsó vasárnapját. Ugyanebben az évben alakította ki a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság a rákoskeresztúri Új köztemetőben a hősök temetőjének emlékparkját, ahol azóta minden évben megemlékeznek a magyar hős katonákról.
A magyar hősök emlékünnepe alkalmából egykori katonái sírjai között kerültek végső helyükre Dombay Miksa Ágostonnak, a 46. gyalogezred egykori zászlóaljparancsnokának hamvai vasárnap a szegedi Belvárosi temetőben. Holló József, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum volt főigazgatója a posztumusz tábornok búcsúztatóján elmondta, Dombay Miksa Ágoston Szeged hőse volt, az első világháborút csodával határos módon túlélte, de az önkény az életét követelte.
A nyugalmazott altábornagy felidézte: Dombay (eredeti nevén Diendorfer) Miksa Ágoston 1874-ben született Dorogon. Katonai tanulmányait a budapesti császári és királyi hadapródiskolában végezte, előbb hadnagyként a 26. gyalogezrednél, majd 1912-től századosként a szegedi 46-os közös gyalogezrednél szolgált. Az első világháború kitörésekor a szerb hadszíntérre vezényelték, majd az orosz, a következő év májusában pedig ezrede kötelékében az olasz hadszíntérre került. A szegediek második zászlóaljának parancsnokaként 1915 júniusától Doberdónál szolgált, ahol a fennsík kiürítéséig harcolt. A Doberdó mögötti harcokban súlyosan megsebesült. Felépülése után, 1917 júliusától az Isonzó mentén hadban álló szegedi 46-osok harmadik zászlóaljának parancsnokává nevezték ki. Ott a caporettói áttörésig eredményesen küzdött a túlerőben lévő olaszokkal. A világháborúban 52 hónapot szolgált különböző hadszíntereken. Szegedre 1918 novemberében érkezett meg, ahol 1919-ben az ellenforradalom egyik szervezője és vezetője volt. Részt vett a nemzeti hadsereg megszervezésében, és a kötelékében szolgált 1922-es nyugdíjazásáig. A második világháború után mint osztályidegent kitelepítették Jászapátiba, ahol 1952. október 3-án hunyt el.
