A napokban látott napvilágot egy kötet a magyar baloldal 2010–2014 közötti történetének, politikai stratégiájának, személyzeti politikájának, közpolitikai szemléletének bemutatásával. Egyúttal reflektál azokra a mélyebb ösztönökre is, amelyek a rendszerváltás utáni baloldalt jellemezték. „Nem gyászmunka, nem politikai szurkolói magazin, nem pártkiadvány” – írta a könyv szerkesztője, Böcskei Balázs, az Intézet a Demokratikus Alternatíváért (IDEA) vezetője.
Nincs benne szó maffiaállam-diskurzusról, nem játszható le, mint a bajai videó, nincs benne antiorbánizmus, és nincs benne egyetlen „bezzeg az MSZP/DK/Gyurcsány/Bajnai/SZDSZ/LMP” fordulat sem. Lapjain nem önsorsrontó elemzések sora található, hanem a II. Nagy Baloldali Történelmi Vereség okainak feltárása – egy vázlat arról, milyen lehet az új baloldali politika – nagyjából így összegezhető ez a gyorselemzés a balliberális oldalról, amit a kezünkbe vehetünk.
El kell választani egymástól a politikai kommunikációt és a valós viszonyokat, mivel a magyar baloldalon belül vannak olyan (személyi, politikai, kulturális és közpolitikai) strukturális hiányosságok és anomáliák, amelyeknek az ismerete az adott politikai pártokon belül is meg kell, hogy legyen, függetlenül attól, hogy az adott párt értelemszerűen nem kommunikálja azokat – mondta el Böcskei portálunknak. Ezek kezelése nem történt meg az elmúlt években, éppen ezért a baloldali politikusokkal szemben, és akár bennük is erős kétségek fogalmazódhattak meg már a kampányt megelőzően azzal kapcsolatban, hogy képesek-e egyáltalán a kormányváltásra – tette hozzá.
A szakember szerint a baloldal 2014-es választási veresége többek között a komplex és strukturális szembenézés elmaradása miatt is történt. Közpolitikai programok terén is csak a 2000-es évekbeli, számos előfeltevés alapján is revízióra szorult nézeteket porolta le. Egyszerre volt populista és technokrata. Azaz hitelesen nem is tudott reagálni arra, hogy 2010 óta mennyit, és hogyan változott Magyarország, az állampolgárok percepciója, vagy hogy milyen tényezők befolyásolhatják az egykori, de már felbomlott szocialista-liberális, illetve potenciális szavazói tömböt egy nyolcévnyi időszak után, amelyből négyet tulajdonképpeni legitimációs válságban kormányoztak. A személyi, alkalmassági kérdések terén, a nyilvánosság kezelésében, a civilekkel, az LMP-vel és saját értelmiségükkel való viszonyában is elmaradt a problémák visszavonhatatlan feltárása, így a baloldal egy, a maga módján „kis magyar globális” problémával áll szemben – hívta föl a figyelmet a politológus.
2012-re, amikor befordultunk az összefogás diskurzusba, akkor már lehetett sejteni, hogy ezen hibákat nem lehet kijavítani 2014 tavaszáig – hangsúlyozta az elemző. Holott kiemelkedően magas volt a bizonytalanok aránya, volt egyfajta objektív igény arra, hogy egy új narratíva vezesse ki a baloldalt a stagnálásból, ekkor történt Bajnai belépése. A DK leszállóágban, az MSZP immáron az egész négy év alatt megszokott stagnálás állapotában volt. Egy dolgot azonban nem mért fel a korábbi miniszterelnök, mégpedig hogy az MSZP-t hatalomtechnikában jelen erőviszonyok közepette nem tudja kicselezni, a szocialisták később is mindig egy lépéssel Bajnai előtt jártak – mutatott rá Böcskei.
„Új gazdasági-társadalmi modellt épít az Orbán-kormány, ennek világosan látszanak a kontúrjai és az ellenzékre nézve némely esetben súlyosan nehezített pályái. Átalakul az állam szerepvállalása, a jogi környezet, az egyén-közösség közötti viszony, a multinacionális cégekhez való viszony. Rendszerszintű átalakítás zajlik, amellyel szemben a baloldal csak a tanácstalan tagadás programjával lépett fel.” Az IDEA első embere szerint az Együtt–PM a baloldalon a rendszerváltás óta nem látott alaposságú balközép programja ellenére sem volt a baloldalnak olyan, minden további szereplő által képviselt, azonosulásra kész cselekvési terve, amely ne azt sugallta volna, hogy a korábbi szisztémát hozzák vissza. Túl kevés politikai és közpolitikai önreflexió volt az antiorbánizmus folyamatos kiüresedésének stratégiája közepette, és ezt a választók is érzékelték.
A szakember úgy látja, a magyar szavazók baloldali része még mindig várja a megváltót, de egyelőre a várakozásának belátható időn belül nem lesz embere. Míg Bajnaiban csak a kompetencia, a szakértő, a politikát depolitizáló vonások, addig Mesterházyban csak a konfliktusos, az alkalmasságot homályban tartó én volt meg – tette hozzá. Böcskei szerint annak érdekében, hogy a baloldali összefogás versenyképes legyen a jobboldallal, ahhoz személyi és közpolitikai minőségi garanciák kellenek. A baloldalnak számos szakpolitikai területhez, érdekszférához másképpen kell hozzáállnia, és a szervezeti és személyzeti politikáját is alapvetően kell a morális politika elvárásaihoz igazítania. A szembenézés nehezebb, mint azt politikai kommunikációs értelemben értelmezni lehet, de mivel csak egységgel lehet választást nyernie az ellenzéknek, így 2018-ra nézve nincs más lehetősége, mint a padlóról padlóra kerülés „stratégiájának” pártonként történő feltárása – zárta szavait a szakember.
