A műsorvezetők azonban még ekkor is Horváth András érveinek súlya alatt görnyedeztek. „De miért nem zárnak össze az emberek az állammal szemben?” – tett föl egyikük erőtlenül egy újabb kérdést, majd a másik így folytatta: „És ha már a feljelentésnél tartunk, Mink Andrásnak, a Nyílt Társadalom Alapítvány történészének egy írása jelent meg arról, hogy 1944-ben hogyan jelentették föl az emberek a házban lakó zsidókat önként és dalolva. Az, hogy most a vállalkozóját jelentjük fel, vagy a munkáltatóját, az nem előzmény nélküli.”
Nos, hazaértünk. Az egyre bonyolultabb és érdekesebb világról még mindig kizárólag a náci-antináci, igencsak leegyszerűsítő koordináta-rendszerben gondolkodni képes Klubrádió a magyar állampolgárok adóügyi bejelentését és az adóhatóság reakcióját a náci kollaboráns házmesterek és a náci gépezet működéséből vezeti le azt állítván, hogy a nemzetközi gyakorlattal ellentétben a magyarok származásuknál/kultúrájuknál fogva már csak ilyenek.
De miért is ostobaság ez? A kamillamezők kellemes illatában fürdő egyik svájci kanton magyar egyesületének volt elnöke, a rendkívül tisztességes, nyitott, és a magyarokat ’56-ban és utána is évtizedekig befogadó svájci társadalommal szemben végtelen hálát érző, Magyarországról elmenekült és a svájci demokráciában évtizedekig élő jogász nem volt képes elrejteni véleményét előlem pár éve a svájci társadalom álságos magatartásáról. Amely ország álszentségéről maga is tapasztalta, hogy az a nemzetközi sajtóban is általában tabu. Szerinte ha a besúgók társadalmáról kell beszélni, akkor a világon nem Magyarországról, hanem leginkább Svájcról lehet szó. Ahol a modern adóoptimalizálás mellett egyebek között a náci, kommunista és egyéb diktátorok oda menekített vagyonából jólétet élvező állampolgárok kutya kötelessége a mindennapos föl- vagy bejelentés a hatóságoknak. Ahol nemcsak akkor jelentik föl egymást az emberek, ha adócsalás gyanúját észlelik szomszédaiknál/barátaiknál/rokonaiknál és ismeretleneknél, hanem akkor is, ha észreveszik az ablakukból, hogy valaki éjjel a tilosban kel át a forgalom nélküli úton. És akkor is, ha valaki hallhatóan kritizálja Svájc valamely hazai vagy nemzetközi jogi gyakorlatát. Ahol a belügyminiszter évente megdorgálja a lakosokat, ha nem kellő számban érkezik tőlük bejelentés a hatóságokhoz. Ha tehát olyan országról akarunk beszélni, ahol az állampolgárokról a hatóságoknál kartonokat vezetnek folyamatosan – mondta a Svájcnak hálás és elkötelezett, sokat tapasztalt magyar jogász –, akkor az Svájc. Ahol azonban a média – ha egyáltalán aggályosnak érzi ezt a gyakorlatot – a Klubrádióval ellentétben nem nácizza le és nem ostorozza folyamatosan a saját társadalmát.
