Svájci minőségű sajtok a Hargitáról, medveszalámi, kolbászok és egyéb hústermékek, tejfölök és vajak, lekvárok, szörpök, gyógyteák, havasi méz, fűszersók – néhány termék azok közül, amelyeket holnap és szombaton bemutatnak a budapesti Fény utcai piacon a székely ízek vásárán. A Székely Szeretetszolgálat vezetői úgy vélik, a klasszikus humanitárius tevékenység, vagyis az elesettek megsegítése mellett a székely gazdáknak is szükségük van a támogatásra, így megpróbálnak nekik piacot keresni az anyaországban.
– A rendszerváltás idején Erdélyben nagyon jó hírnevük volt a magyar élelmiszereknek: egy vajkrém, a kerek rágó vagy éppen a piros arany a minőséget és az anyaországot jelentette – mondja Domokos István kurátor. – Ezt a szimpátiát (egyébként örvendetes módon) ki is használták a magyar vállalkozások, elárasztva termékeikkel a Székelyföldet és egész Romániát. A baj az volt, hogy a legtöbb cég a multikra jellemző logikával működött: az ott megtermelt hasznot jó esetben Magyarországra, máskor pedig offshore vállalkozásokba mentették, és nem fektették be vagy forgatták vissza azon a területen. A fordított folyamatok nem indultak be: székelyföldi termékek huszonöt évvel a rendszerváltás után is csak nagyon esetlegesen jutnak el az anyaországba. Mi az elmúlt hónapokban a térséget bejárva felkutattuk azokat a székelyföldi termelőket, akik jó minőségű, lehetőleg vegyszermentes élelmiszereket gyártanak, és egy új üzleti modellben – ennek az a lényege, hogy a multikkal ellentétben mi nem hónapokkal az eladás után, hanem már az áru átvételekor kifizetjük a termékeiket – megpróbálunk piacot keresni rájuk az anyaországban. Nagyon örülünk, hogy a II. kerület polgármestere, Láng Zsolt és a Fény utcai piac vezetése mellénk állt ebben az úttörő kezdeményezésben, és a terveik szerint a következő hónapokban minden nagyobb magyarországi város piacán szervezünk egy ilyen vásárt. Ha sikerül, boltokat is nyitunk a nagyobb fővárosi piacokon.
– Otthon nem tudják eladni az emberek ezeket a termékeiket?
– Romániában is hasonlóan alakult a kiskereskedelem, mint Magyarországon: megérkeztek a nagy nemzetközi cégek, akik harsány módon hirdetik, hogy minden náluk a legolcsóbb, de arról nem beszélnek, hogy a termékeik nem jók, és sokszor tele vannak tartósítószerekkel és vegyszerekkel. És néha nem azt adják, amit az árcédulára írnak: virsli helyett húsipari hulladékot, húsvéti sonka címszóval „ragasztott” húst és sós páclét, s a sort sokáig lehetne folytatni. Erdélyben ráadásul kisebb az emberek vásárlóereje is, a dömpingárakkal és a nagyipari termelést preferáló értékesítési módszerekkel a kis mennyiséget, de jó minőségben termelők nem tudnak versenyezni, ezért sokan csődbe mentek, vagy súlyos kompromisszumokat kellett kötniük. Mi ezzel a kezdeményezéssel azt próbáljuk üzenni a megmaradt termelőknek, hogy érdemes kitartani, van piaca a minőségnek. Ráadásul Erdélyben évszázadok óta organikus módon művelik a földeket, ezek nem voltak túlvegyszerezve – nem véletlen, hogy a világ talán legismertebb biogazdája, Károly walesi herceg is ott vásárolt magának birtokokat és termeltet élelmiszert.
