Balog Zoltán a legalább tíz gyilkosságért és két robbantásos merényletért felelősnek tartott NSU ügyére utalva kiemelte: „Ahogyan Németországban, úgy Magyarországon is csődöt mondtak a titkosszolgálatok. Szándékosság volt ez, vagy hanyagság? Ezt a kérdést tovább kell vizsgálni” – mondta a miniszter a német hírportálnak, amely Romagyilkosságok Magyarországon – Megemlékezés helyett gyűlölet címmel közölt összeállítást.
A cikkben hangsúlyozták, hogy a gyilkosságsorozat után öt évvel „gyakorlatilag nincs nyilvános megemlékezés”, és az akkori szocialista–liberális kormány képviselői közül mostanáig senki nem kért bocsánatot a túlélő áldozatoktól a hatóságok hibáiért.
Ugyanakkor Balog Zoltán református lelkészként augusztus 3-án minden évben istentiszteletet tart, amelyre meghívja a túlélőket és az áldozatok családtagjait, akik ugyancsak a miniszter kezdeményezésére kapnak humanitárius segélyt a kormánytól – tették hozzá a Spiegel Online csütörtökön közölt írásában, megjegyezve, hogy a pénzügyi támogatásra nagy szükség van, mert az érintettek többsége mélyszegénységben él.
Az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) az idén márciusban közölte, hogy a kormány a Fehér Gyűrű Közhasznú Egyesület javaslata alapján hetvenmillió forinttal járul hozzá a romagyilkosságok áldozatainak megsegítéséhez.
Felhívták a figyelmet arra, hogy a 2008–2009-es romagyilkosságok közvetlenül vagy közvetve érintett áldozatai csak a 2010-es kormányváltás után kaptak állami támogatást, és Balog Zoltán még 2010-ben, az akkori Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium (KIM) társadalmi felzárkózásért felelős államtitkáraként 8,5 millió forintot juttatott az áldozatok családjainak, és ebből egyebek mellett felújítottak négy lakóházat a Phralipe Független Cigány Szervezet segítségével.
Az NSU 2000 és 2007 között legalább tíz gyilkosságot követhetett el, nyolc török és egy görög bevándorlót, valamint egy rendőrt ölt meg. A neonáci terroristákat robbantásos merényletekért és bankrablásokért is felelősnek tartják. A háromfős csoport 2011 őszén lepleződött le, azután, hogy az egyik tag feladta magát, két társa pedig öngyilkosságot követett el.
Az NSU ügye egyrészt megmutatta, hogy a német hatóságok súlyos kudarcot vallottak a neonáci gyűlöletcselekmények feltárásában, másrészt hogy az országban jóval kiterjedtebb a militáns szélsőjobboldali szubkultúra, mint ahogy a szakértők addig gondolták.
