Boross Péter volt miniszterelnök pénteken arról panaszkodott, hogy az 1945 és 1947 között a kommunizmus által elpusztított áldozatokról azért nem beszél az utókor, mert évtizedekig egy eltorzított történelem szolgálta a nemzet megalázását. Ön szerint a Nemzeti Emlékezet Bizottság (NEB) működése az igazság megismertetését milyen részletesen tudja majd szolgálni?
– A NEB tagjai idén februárban nyerték el megbízatásukat. Egy új intézmény működésének megkezdése mindig nehézségekkel jár. A megindult munka, különösen a történészi kutatások eredményei nem látszanak azonnal. Ennek ellenére nagyon remélem, hogy már az előttünk álló évben egyértelművé válik, hogy az intézmény képes lesz az alaptörvényben meghatározott rendeltetését betölteni.
A kommunista diktatúra működésének közérthető bemutatása, a bűnösök és áldozatok nevesítése egyedülálló lehetősége egy olyan testületnek, amelynek a törvény a rendelkezésre álló dokumentumok megismerésére teljes körű felhatalmazást ad, és amelynek tagjai valóban független, fiatalkoruk ellenére elismert történészek. Óriási felelősséget vállaltak azzal, hogy rajtuk múlik, milyen mértékben sikerül bepótolni az elmúlt 25 év azon súlyos mulasztását, hogy a rendszerváltoztatást követően a magyar állam hiteles és átfogó múltfeltárással nem szembesítette a társadalmat a kommunista önkényuralom működésével.
– Akár a NEB-re, akár a Sorsok Házára gondolunk, a holokauszttal, illetve a kommunista múlttal foglalkozó intézmények létrehozását hatalmas viták kísérik. Ön szerint érzékelhetővé válik majd rajtuk keresztül valamilyen egységes történelemszemlélet?
– Ezeknek a vitáknak az oka, hogy bár az önmagukat liberálisnak nevezők politikai képviselete Magyarországon megszűnt, a baloldal képtelen megszabadulni a tőlük öröklött múltszemlélettől. Ennek lényege, hogy a kommunizmus bűnei – szemben a nácizmuséval – lehetnek bocsánatosak, és elévülhetnek, valamint a kollektív bűnösség és az utolsó csatlós teóriáinak hangoztatása vagy hangoztatás nélküli érzékeltetése. Ha elfogadnánk, hogy tömeggyilkos rendszerek között van helye jogi vagy erkölcsi különbségtételnek, azzal az áldozatok méltóságának értékét ítélnénk meg eltérően. Ez szemben áll mindazzal, amit valamennyi jogállam az alkotmányában deklarál. Ezért volt fontos, hogy az Országgyűlés az előző ciklusban – az MSZP távolmaradása mellett – egyhangúlag fogadta el a lex Biszkuként ismertté vált igazságtételi törvényt.
– Éppen az alaptörvénynek az állami önrendelkezés 1944 és 1990 közötti hiányát rögzítő deklarációjára tekintettel fogalmazódik meg ismétlődő kritikaként, hogy a magyar állam nem ismeri el a felelősségét a német megszállás után történtekért. Ezt a vitát a Szabadság téri emlékmű csak felerősítette.
– Jól bizonyítja ezeknek az állításoknak a politikai motivációt tükröző egyoldalúságát, hogy a logika alapvető szabályait figyelmen kívül hagyva azt a vádat sohasem fogalmazzák meg, hogy a magyar állam vitatja felelősségét a kommunista tömeggyilkosságokért. Márpedig ha valaki – helytelenül – arra a következtetésre jut, hogy az önrendelkezés hiánya megszünteti az állami felelősséget, akkor ezt a következetesség jegyében a szovjet megszállás alatti kommunista rémtettekkel kapcsolatos vádként is illene megfogalmazni. Olyat mégsem olvastam sehol, hogy a Fidesz fel akarja menteni Rákosit, Kádárt és a magyar kommunistákat vitathatatlan bűneik alól.
– Miként illeszthető a Fidesz kommunista múlthoz való viszonyulásába Zoltai Gusztáv miniszteri főtanácsadói kinevezése?
– Szerintem sehogy. Egy volt kommunista munkásőr kormány-tanácsadói kinevezése kibékíthetetlen ellentétben áll mindazzal, amit a totalitárius diktatúrákhoz való viszonyulásunkról sokszor és sokan elmondtunk, ahogy az alaptörvény értékrendjével is összeegyeztethetetlen.
– Ön szerint véglegesen és megnyugtatóan le lehet zárni a holokauszt gyermek áldozatait bemutató Sorsok Háza körül zajló, meglehetősen szerteágazó politikai vitákat, vagy azok a milliárdos állami beruházással felépülő intézmény megnyitása után is folytatódnak?
– Nagyon jó lenne, ha le lehetne zárni. Schmidt Mária eddig is többször tárgyalt a magyar és a nemzetközi zsidóság képviselőivel, és bízzunk benne, hogy a történelmi tragédiának emléket állító múzeum létrehozatala kapcsán nem kell éveken át a Terror Háza megnyitása után megtapasztalthoz hasonló méltatlan vitákat folytatni. Ez a tárgyaló felek – elsősorban éppen az áldozatok emlékével szembeni – közös felelőssége.
