– Éppen az alaptörvénynek az állami önrendelkezés 1944 és 1990 közötti hiányát rögzítő deklarációjára tekintettel fogalmazódik meg ismétlődő kritikaként, hogy a magyar állam nem ismeri el a felelősségét a német megszállás után történtekért. Ezt a vitát a Szabadság téri emlékmű csak felerősítette.
– Jól bizonyítja ezeknek az állításoknak a politikai motivációt tükröző egyoldalúságát, hogy a logika alapvető szabályait figyelmen kívül hagyva azt a vádat sohasem fogalmazzák meg, hogy a magyar állam vitatja felelősségét a kommunista tömeggyilkosságokért. Márpedig ha valaki – helytelenül – arra a következtetésre jut, hogy az önrendelkezés hiánya megszünteti az állami felelősséget, akkor ezt a következetesség jegyében a szovjet megszállás alatti kommunista rémtettekkel kapcsolatos vádként is illene megfogalmazni. Olyat mégsem olvastam sehol, hogy a Fidesz fel akarja menteni Rákosit, Kádárt és a magyar kommunistákat vitathatatlan bűneik alól.
– Miként illeszthető a Fidesz kommunista múlthoz való viszonyulásába Zoltai Gusztáv miniszteri főtanácsadói kinevezése?
– Szerintem sehogy. Egy volt kommunista munkásőr kormány-tanácsadói kinevezése kibékíthetetlen ellentétben áll mindazzal, amit a totalitárius diktatúrákhoz való viszonyulásunkról sokszor és sokan elmondtunk, ahogy az alaptörvény értékrendjével is összeegyeztethetetlen.
– Ön szerint véglegesen és megnyugtatóan le lehet zárni a holokauszt gyermek áldozatait bemutató Sorsok Háza körül zajló, meglehetősen szerteágazó politikai vitákat, vagy azok a milliárdos állami beruházással felépülő intézmény megnyitása után is folytatódnak?
– Nagyon jó lenne, ha le lehetne zárni. Schmidt Mária eddig is többször tárgyalt a magyar és a nemzetközi zsidóság képviselőivel, és bízzunk benne, hogy a történelmi tragédiának emléket állító múzeum létrehozatala kapcsán nem kell éveken át a Terror Háza megnyitása után megtapasztalthoz hasonló méltatlan vitákat folytatni. Ez a tárgyaló felek – elsősorban éppen az áldozatok emlékével szembeni – közös felelőssége.
