Karácsony, távol a szaloncukortól

Egymás társaságát keresik az ünnepek idején a külföldön élő, hazautazni nem tudó honfitársaink.

A világ négy különböző városában élő magyar családok meséltek lapunknak az ünnepek alkalmából arról, hogyan karácsonyoznak, messze az ilyenkor még inkább távolinak tűnő Magyarországtól. Elsőként a Svédországban, Märsta városban élő Gonda Zsuzsanna: – Két és fél éve költöztem ki, a párom öt éve él itt. A fiunk itt született, ő kétéves. Még tanulok, Gyuri pincérként dolgozik, egy fizetésből élünk. Ez lesz a harmadik karácsonyunk, nem szoktunk ilyenkor hazamenni, mert a rokonság szétszórva él. Lassan hagyománnyá válik, hogy egy lengyel családdal ünneplünk. Főzünk, ajándékozunk, és amikor a gyerekek már alszanak, megnézünk egy filmet – meséli a fiatalasszony.

És hogy rokonok híján kikkel találkoznak Zsuzsannáék? Az ottani magyarokkal. – A város, ahol lakunk, nem túl nagy, 24 ezren élnek itt, köztük magyarok is, sokukkal tartjuk a kapcsolatot. A közeli Stockholmban működik egy magyar ház, itt ilyenkor Mikulás-ünnepséget rendeznek. Oda már elvittük Simont, hogy ne csak a svédek Lucia-ünnepét ismerje meg december 13-án, hanem lássa, hogy a Télapó is itt van. Tavaly nagyon hiányoltam karácsonykor a havat, egyelőre most sincs nyoma. Viszont már délután háromkor, felhős, borús napokon még korábban sötétedik, ami elég nyomasztó lenne, ha nem világítana minden ablakban egy csillag alakú dísz vagy a híres svéd bútorboltból ismerős gyertyasor. Az első itteni karácsonykor szembesültem azzal, hogy nem lehet mákot kapni. Azóta mindig veszek Magyarországon, amikor hazautazunk. Őszintén bevallom, hogy töltött káposztát nem tudok főzni, igaz, én meg sem enném, mert vegetáriánus vagyok. Népszerű errefelé karácsonykor a julbord, ez svédasztalt jelent sokféle hallal, rákkal, süteménnyel. Létezik egy ünnepi kóla, a julmust, ez olyan, mint a szlovákoknál a kofola, vagyis érzelmileg is kötődnek hozzá az itteniek. Mézeskalácsot itt is sütnek, illetve lehet az üzletekben glöggöt kapni, ami előre elkészített forralt bor, otthon csak meg kell melegíteni.

Három és fél éve döntött úgy, hogy Németországba költözik a most 30 éves Katalin. Az egyedülálló anya hétéves kislányával két éve Hannoverben él. – Szakmát szeretnék tanulni. Eddig családi pótlékból és alkalmi munkákból tartottam fenn magunkat, minden különösebb probléma nélkül – avat be élete részleteibe. A karácsonyt eddig mindig Magyarországon töltötték, idén nem jut az utazásra pénz. A hannoveri magyarok közösségének 1500 tagja van, ezek közül Katalin szerint 800-an élhetnek ténylegesen a városban. A helyi magyarok Facebook-csoportja sűrűn szervez programokat, bált, disznótorost, magyar bulit, sörözést, focizást, majálist, közös részvételt miséken. A fiatal édesanya 50-70 magyart ismer, akiknek nagy részével tartja is a kapcsolatot. Mivel sokan nem tudnak németül, így vagy tanítja őket, vagy tolmácsol nekik.

– 2011 óta él az egész család Hannoverben. Négyen vagyunk, két gyermekünk 9 és 17 évesek – ezt már Katalin barátnője, Szabó Éva mondja. – A férjem festő, én házi segítő vagyok egy német családnál. Sajnos nem marad időnk ismerkedni, mert nagyon sokat dolgozunk. A legtöbb élelmiszer itt is kapható, de kolbászt, szalonnát, hurkát, vecsési savanyú káposztát Magyarországról hozunk. Idén sajnos nem tudunk hazautazni az ünnepekre, szabadságot kellett volna kivennünk, de elfogytak a napjaink. – Náluk a karácsonyi menü 24-én a szokásos halászlé és rántott hal lesz, a hozzávalókat könnyen be tudják szerezni.

– Háromszáz font lett volna, hogy hazajöjjünk, ezért idén is Portsmouthban karácsonyozunk – mondja lapunknak Gollowitzer Diána, a 200 ezres lélekszámú angliai városban élő magyar nő. A párjával albérletben lakó Diána már december elején megrendelte a fát, mivel 15-e után szinte sehol sem lehet beszerezni. Tavaly halat sem kaptak, ám idén nyílt a közelükben egy magyar termékeket árusító bolt, ahol az ünnepi halászlé legfontosabb alapanyagát is meg tudták rendelni előre. A kutyasétáltatóként dolgozó nő azt mondja, hiányoznak az otthoniak, de idén csak a barátja tud utazni, a két ünnep között. Év végére nem maradt meg az oda-vissza úthoz szükséges mintegy 120 ezer forint. Így most is kettesben ünnepelnek, ezúttal szaloncukruk is lesz. – Ezt tavaly más édességgel helyettesítettük, ugyanis sehol sem lehetett kapni. Idén ezt is a magyar boltban vettük.

Kovács Gabriella 15 éve Sydneyben él. A földrész egyik jellegzetessége, hogy a bevándorlók hozták magukkal a szokásaikat. A városokban sok a nemzetiségi üzlet, ahol a sajátos, otthoni termékeket és ételféleségeket könnyen be lehet szerezni. Valójában nem beszélhetünk a miénkhez hasonló, ausztrál karácsonyról, ők sajátos módon ünnepelnek. Az üzleteket, az utcákat díszbe öltöztetik, bőséges áruválaszték várja az embereket. Különlegessé teszi az ünnepet, hogy itt most tombol a nyár. – Hiányzik a hideg és havas környezet. December első hetében kezdődik az iskolai nyári szünet, egyidejűleg a karácsonyi készülődéssel. A munkahelyekről is ekkor mennek szabadságra az emberek, a tehetősebbek elutaznak – mondja az asszony.

Amúgy Ausztráliában karácsonykor a család együtt ünnepel, a legtöbben pulykát és bejglit sütnek. Fenyőfa kevés helyen van, vagy egyáltalán nincs, hiszen nem őshonos, a beszerzése pedig sokba kerül. A legtöbb családnál műfenyővel helyettesítik. Hiányzik a szaloncukor is, nem lehet kapni. Az ajándékozás pedig nem ölt akkora méreteket, mint Magyarországon.