Németország mint jóléti állam valóságos mágnesként vonzza az alacsonyan képzett bevándorlókat – fejti ki a müncheni egyetem ifo gazdaságkutató intézetének elnöke, neves közgazdász-professzor, rámutatva, hogy miközben az Egyesült Államok után Németország a második legnagyobb bevándorlási célország, a bevándorlók iskolai végzettségét tekintve az utolsó helyek egyikét foglalja el a rangsorban.
„A bevándorlás, ahogy az most történik, úgy rossz, ahogy van” – szögezi le a lapban megjelent cikkében Hans-Werner Sinn. A bevándorlás társadalombiztosítási mérlege negatív – állapítja meg a professzor a Bertelsmann Alapítvány egy november végén megjelent tanulmányának egy részletére utalva, amelynek egészét – szerinte helytelenül – elemzők a bevándorlás nettó pozitív mérlege bizonyítékaként értelmeztek.
„Az ifo intézet számításai szerint a költségvetés nettó mérlege minden bevándorló után évente 1800 euró veszteség” – mutat rá cikkében a professzor. Az intézet kutatói olyan tételeket is bevontak a vizsgálatukba, amelyeket a Bertelsmann tanulmánya figyelmen kívül hagyott.
A közgazdász-professzor szerint az lenne a helyes megoldás, ha az Európai Unión belül az áttelepülők hazájuk szociális ellátását vehetnék csak igénybe és nem a célországét. A nem uniós tagországokból érkező bevándorlók kiválasztása és adóztatása pedig egy, a képzettség, az életkor, az egészségi állapot, a nyelvismeret és a vagyoni helyzet figyelembe vételével felépített pontrendszer alapján történne.
A professzor ugyanakkor egy korábbi cikkében hangsúlyozta, hogy a nyugdíjrendszer összeomlásának elkerülése és az elöregedés megakadályozása érdekében Németországnak nagyon is szüksége van a bevándorlókra, mégpedig elsősorban magasan képzett munkavállalókra.
Ha a fiatalok és az idősek arányának, ezzel párhuzamosan a járulékfizetés és az ellátás színvonalának jelenlegi szinten való tartását bevándorlással kellene megoldani, akkor ahhoz 20 év alatt 32 millió fiatal bevándorlóra lenne szükség. Ez szinte elképzelhetetlen – mutatott rá.
A német társadalomban nincs meg az ekkora tömeg befogadásához szükséges asszimilációs potenciál és tolerancia – fejtette ki Hans-Werner Sinn, az ifo gazdaságkutató intézet (ifo Leibniz-Institut für Wirtschaftsforschung an der Universität München e.V.) elnöke a Frankfurter Allgemeine Zeitung lapban megjelent cikkében, hangsúlyozva, hogy a német politikának ezért a születésszám növelése érdekében az adó- és nyugdíjrendszert az ösztönzési struktúra gyökeres átalakításával az aktív népességpolitika szolgálatába kellene állítania.
