Ami jelzi azt is, hogy nincs markáns váltópárt, amelyben bíznának a választók. Kiszelly szerint az adatok a szocialista párt népszerűségének csökkenését is mutatják, amely mögött a baloldal széttöredezettsége és a megosztottság áll. Erősödést csupán a Jobbik tudott felmutatni, ahova a kiábrándultak és a kétségbeesettek húznak. Hozzátette a népszerűség-csökkenésből a Jobbikon túl az LMP tudna még hasznot húzni, amelynek megvan az esélye az öt százalékra, viszont ehhez a párt világos üzenete még hiányzik. A DK-ról és a már szétvált Együtt– PM-ről szólva Kiszelly azt mondta, előbbi Gyurcsány Ferencnek köszönhetően inkább húz a parlamenti küszöb felé, míg utóbbi folyamatos leszálló ágban van, amin a PM kiválása csak tovább ront.
A Nézőpont Intézet kutatási igazgatója szerint a tavalyi adatsorok elemzéséből jól látható, hogy a kormánypártok támogatottságának sokszor hangoztatott csökkenése mögött elsősorban a választási év plusztámogatásának elvesztése áll. Csak a Nézőpont Intézet és a Medián mért 2013 végén a mostaninál jobb adatokat a Fidesznek, az Ipsos, a Századvég és a Tárki hasonló helyzetet látott. Ez is mutatja: a népszerűség forgandó, de nem azonos a hitelességvesztéssel vagy a kormányzóképességbe vetett bizalom elvesztésével. Mráz Ágoston szerint utóbbiaknál sokkal nehezebb visszatalálni a csúcsra, előbbinél a veszteség korrigálható. 2006 és 2014 ősze ezért nagyon különböző, minden vágyvezérelt kommentár ellenére: Gyurcsány Ferencnek akkor nemcsak a szimpátia-, de a hitelességi és alkalmassági indexe is megbicsaklott, a Fidesz esetében viszont csak elbizonytalanodtak egyes szimpatizánsok.
A politológus közölte, az éves visszatekintésben az is látszik, hogy a Fidesz ellenzéke nincs jó állapotban. Az MSZP népszerűsége még az Ipsos szerint is 4–5 százalékpontot esett a 2014. eleji adatokhoz képest egy év alatt. A baloldali periféria szintén átrendeződött az év során. Az Együtt tízről egy százalékra csökkent, míg Gyurcsány Ferenc „szektásodása” sikeres volt: a pártja 2014 végére tartósan a bejutási küszöb körül mérhető. Szerinte a Jobbik növekedése enyhe, de számára a „relatív többségi” választási rendszer és a hárompólusú pártrendszer nem kedvező, az ózdi példa is jól mutatta, hogy inkább a gyengélkedő baloldalból tud profitálni.
