Részben megerősítette a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága (BVOP) a Blikk értesülését, amely szerint a székesfehérvári fegyintézet egyik fogvatartottja évekkel ezelőtt erőszak áldozata lett. Bántalmazóit azóta elítélték, további sorsukról nem kaptunk felvilágosítást. A híradás szerint Sz. Márk támadóit életveszélyt okozó testi sértés miatt vonták felelősségre: W. Péter 10, M. Zoltán 4 és fél, J. Dániel pedig 4 év 8 hónap börtönt kapott.
Az eset 2010 decemberében történt: a Közép-dunántúli Országos Büntetés-végrehajtási Intézet egyik négyfős zárkájában három fiatalkorú fogvatartott bántalmazta negyedik, szintén fiatalkorú zárkatársát. Amint az eset a személyzet tudomására jutott, a zárkatársakat elkülönítették egymástól, valamint büntető- és fegyelmi eljárás indult az erőszaktevőkkel szemben.
A zárkában elhelyezettek mindegyike előzetes letartóztatásban lévő fogvatartott volt, közös elhelyezésük szabályszerűnek bizonyult, az őrszemélyzet nem követett el mulasztást – állapította meg a vizsgálat. A BVOP egyúttal jelezte, hogy a Blikk azon állítása, amely szerint a sértett és a támadói egy 34 fős zárkában voltak, nem felel meg a valóságnak, az országban ugyanis sehol sincs ekkora cella.
A lap részletesen beszámolt az Sz. Márkot ért borzalmakról is. Mint írják, a cellatársai arra akarták rábírni, hogy elégítse ki őket, s amikor ezt megtagadta, addig bántalmazták, amíg meg nem tette, amit követeltek. Az abúzus ezzel azonban nem ért véget. Három cellatársa később fajtalankodásra kényszerítette, illetve különböző tárgyakkal is megerőszakolták.
Az országos parancsnokság közölte: bár kiemelt figyelmet fordítanak a fogvatartottak közötti erőszak megelőzésére, minden atrocitást nem lehet elkerülni. A büntetés-végrehajtás évente átlagosan háromszáz esetben tesz feljelentést fogvatartottak egymás sérelmére elkövetett cselekményeinek gyanújával. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a fiatalkorú elítéltek életkori sajátosságaik miatt gyakrabban válnak áldozattá és elkövetővé, mivel személyiségük és belátóképességük még nem alakult ki teljesen. Az ő esetükben ezért különösen fontos, hogy a börtönökben rendszeresen foglalkozik nevelő, pszichológus és lelkész a fogvatartottakkal, valamint a munkavégzés és a közösségi programok is alkalmat adnak a feszültség oldására.
