Támadás amerikai pénzen

Ismeretlen szempontok alapján szavazott az Orbánt korruptnak minősítő szervezet.

Az Organized Crime and Corruption Reporting Project (OCCRP) szervezet kelet-európai és közép-ázsiai oknyomozó médiumokat tömörít (szám szerint tizenhetet), céljuk elvileg megismertetni a régió országainak közvéleményét azzal, hogy a korrupció és a szervezett bűnözés milyen hatással van a mindennapi életükre. A szervezet honlapján található információk szerint működésüket támogatja a Soros által alapított Open Society Foundation. Ismeretes, a Soroshoz köthető Center for American Progress százmilliókkal támogatta az elmúlt években a Bajnai Gordon nevéhez fűződő szervezeteket.

Az OCCRP egy másik támogatója pedig az Egyesült Államok Nemzetközi Fejlesztési Hivatala (USAID), továbbá az ENSZ Demokrácia-alapja (UNDEF). Van azonban további amerikai kötődés is, a szervezet vezetője, az Ukrajnában született Marina Gorbis felsőfokú tanulmányait – többek között – az Egyesült Államokban végezte, 2006 óta pedig az amerikai székhelyű Institute for the Future ügyvezető igazgatója.

Az OCCRP 2012 óta tagjainak a szavazatai alapján választja meg a régió – szerintük – legkorruptabb politikusait. Árulkodó, hogy a szervezet egyedüli magyar tagja a balliberális Átlátszó.hu internetes oldal. Az OCCRP honlapja szerint ugyanakkor eddig egyszer sem osztottak ki második helyezést. 2012-ben Ilham Aliyev azeri elnököt nevezték meg, 2013-ban pedig az egész román parlamentet. A 2014-es volt az első év, amikor a legkorruptabbnak nevezett Vlagyimir Putyin orosz elnök után Orbán Viktort, illetőleg Milo Djukanovic montenegrói kormányfőt is nevesítették. Ráadásul semmivel sem indokolták, hogy ezúttal több politikust is megneveztek, ahogy azt sem, hogy az általuk minősített személyek milyen alapon kerültek a listára.

A legkorruptabb politikusokról szóló megállapításaik komolyságát jelzi, hogy az angol nyelvű lapok közül viszonylag kevés és kevéssé mérvadó tudósított az idei „díjazásról”. A szervezet más témában írt tanulmányaival azonban a mérvadóbb angol nyelvű lapok – mint például a The Guardian, a The Economist és a The Times – is foglalkoztak. A mérvadóbb német nyelvű lapok közül több is hivatkozott már a szervezetre korrupciós ügyek kapcsán, Magyarországgal, illetőleg az idei díjazással kapcsolatos hírt a német nyelvű internetes orgánumokban nem közöltek.

A hazánkra nehezedő amerikai nyomásgyakorlás egyre szembetűnőbb. Hetek óta az egyik fő téma az Egyesült Államokból kitiltottak ügye. Noha a diplomáciában meglepően aktív André Goodfriend ideiglenes budapesti ügyvivő számtalanszor beszélt arról, hogy korrupcióval kapcsolatos bizonyítékaik vannak a listára felkerült hat magyar állampolgárral ellen, azokkal azóta sem hajlandó előállni a kormány többszöri kérésére sem. Ahogyan azóta sem tudni, hogy Vida Ildikón, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal elnökén kívül kik szerepelnek az amerikai kitiltási listán. Ráadásul csak néhány hete annak, hogy az Orbán-kormány megbuktatására korábban a polgárháború lehetőségét is felvető Charles Gati elismerte a Gyurcsány Ferenc vezette Demokratikus Koalíció egyik rendezvényén, hogy a kitiltási üggyel összefüggésben a korrupció emlegetése csak egy népszerű politikai húzás az amerikai diplomácia részéről.

A sorba illeszkedik, hogy Sarah Sewall, az amerikai külügyminisztérium egyik államtitkára nemrég arról beszélt, az Egyesült Államok nagykövetségei Közép- és Kelet-Európa két tucat országában a korrupcióellenes küzdelmeket támogató akciótervek összeállításán dolgoznak. Támadásba lendült John McCain republikánus amerikai szenátor is, aki hazánk kapcsán néhány hete úgy fogalmazott: „Egy nemzet annak a határára került, hogy feladja a szuverenitását egy újfasiszta diktátornak.”