A biztonságpolitikai szakértő szerint mindkét politikus – az orosz elnök és Orbán Viktor is – a mozgásterét akarta bővíteni ezzel a találkozóval: Putyin elsősorban a politikai mozgásterét azzal, hogy megmutatja ország-világ előtt, hogy őt bármikor fogadja egy EU- és NATO-tag ország vezetője.
Az orosz elnök egyébként egyértelműen egy világhatalom vezetőjeként volt jelen, ezt a szerepét is játszotta, és a sajtótájékoztatón is nagyon hangsúlyos politikai üzeneteket fogalmazott meg az ukrán válság kapcsán, ezzel is tágítgatva a politikai mozgásterét. Moszkva külpolitikájának a szankciópolitika bevezetése óta célja, hogy EU-s országokat kimozdítson az európai egységből, és nemcsak nálunk próbálkozik, hanem a cseheknél, szlovákoknál és Ausztriában is – mutatott rá Gálik.
Orbán pedig Magyarország gazdasági mozgásterét akarta növelni, a meglebegtetett, Törökországból érkező gáz lehetőségével, ami egyébként egybevág az unió energetikai több lábon állással, azaz a diverzifikációval kapcsolatos stratégiai terveivel – mondta a szakértő.
Az a néhány, Putyinnal megkötött szerződés önmagában nem jelent nagy elköteleződést Oroszország felé, de ebben a kiélezett helyzetben, amikor mindenki a politikai gesztusokra figyel, mindenképpen jelzésértéke volt. Ezért persze a magyar kormány számíthat valamiféle rosszallásra Nyugatról, és nemcsak Nyugatról, hanem a saját regionális szövetségeseinktől, a visegrádi országoktól, és elsősorban a lengyelektől is – figyelmeztetett. Hozzátette, hogy a magyar külpolitika egyébként is három érdek mentén kell, hogy érvényesüljön: az Európai Unión és a NATO-n belül kell megmaradnia, valamint az utóbbi időben kissé háttérbe szorult visegrádi országokkal kell fenntartania a jó viszonyt. Magát az európai belső kohéziót nem törte meg hazánk ezzel a lépéssel, és külpolitikai irányváltás sem történt például az ukrán válság kapcsán – mutatott rá Gálik Zoltán.
Arra a kérdésre, hogy valóban előnyös-e Magyarországnak az, ha a Gazprom hatalmas mennyiségű gázt tárol nálunk, a szakértő azt mondta, hogy ez stratégiailag fontos Magyarországnak is és Oroszországnak is. Moszkvának az ukrán tranzit elkerülése, Kijev kellemetlenkedésének rövid távú kivédése lehet a célja egy közép-európai elosztópont létesítésével. Hazánknak pedig a források diverzifikálását könnyíti meg, és stratégiai jelentőségünk növekszik egy ilyen elosztópontként, valamint ha máshonnan – akár orosz forrásból a Déli Áramlat alternatívája útján, akár más forrásból – gázhoz jutunk, azt ezekben a tárolókban tudjuk tárolni, ha van kapacitás, de a tőzsdei gázármozgások irányába is több játéktere lehet az országnak, illetve akkor sem kerülnénk bajba, ha például most kötelező lenne lehívni a fel nem használt, szerződésben rögzített gázmennyiséget a Gazpromtól.
Ezzel kapcsolatban egyébként Gálik elmondta, hogy bár az oroszok kellemetlenkedhettek volna azzal, hogy csak bizonyos kötbérért engedik, hogy Magyarország fokozatosan hívja le a fennmaradt gázt – ennek mennyiségéről Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter azt mondta, az ország 3-5 évnyi szükségletét fedezi –, mégsem lett volna jellemző, hogy ennyire betűhíven ragaszkodjanak az 1996-ban megkötött szerződéshez. Mint mondta, azóta sokat változott a világ, sokkal rugalmasabb a piac, felpuhult a rendszer, az oroszok itt a keménykedéssel pedig maguk ellen játszanának, hiszen elősegítenék a számukra mindenképpen hátrányos forrásdiverzifikációt, miközben az ő érdekük az, hogy minél szorosabban és minél közvetlenebbül magukhoz kössék a térség országait.
A világháborús emlékezet fontos része Putyin politikájának, és ez általában minden látogatásánál megnyilvánul – mondta Gálik az elnök budapesti koszorúzásaival kapcsolatban –, így nem volt meglepő, ami történt, sőt végül koszorúzással nyitott, és azzal is zárta például a sajtótájékoztatót is. Önmagában ez nem megalázó, bár azzal, hogy ilyen erőteljesen üzent az otthoni szimpatizánsainak – elvégre népszerűségét a kemény, hazafias imázsára építette –, és a világnak is megmutatta, hogy mit és hogyan akar, mi pedig végre is hajtottuk a kéréseit, mert nem tudtunk és nem is akartunk vele konfrontálódni, az legalábbis jelzésértékű volt. Ahogy az is – tette hozzá –, hogy nem a Szabadság téri szovjet emlékművet koszorúzta meg, hogy ne hozza kellemetlen helyzetbe az annak közvetlen szomszédságában szintén második világháborús, de ellentétes üzenetű emlékművet állító tárgyalópartnerét, a magyar kormányt (és ezzel nagy szívességet tett a Jobbiknak, akinek nem kell antikommunista szavazóinak emiatt magyarázkodnia a barátinak tartott oroszok lépése miatt), viszont beletenyerelt egy másik fájó pontba – magyarázta Gálik.
