Délután a Kossuth utca és a Veszprém szinte minden pontjáról jól látható húszemeletes toronyház egészen más arcát mutatta, mint szombat délelőtt. Az aktivisták színes dzsekijei és standjai ugyanis úgy tűntek el a szürke kövezetről, mintha már meg is tartották volna a kétharmad sorsát eldöntő időközi országgyűlési választást. Pedig fontos hely lesz ez, hiszen az itteni viszonyokat ismerő forrásunk szerint Némedi Lajos részéről „nagy húzás” volt bedobni a felújítást. Valóban, és beszéljenek megint a számok: a 130 lakásos, 1975-ben épült húszemeletesben 493-an laknak, főleg kispénzű, egyedülálló nyugdíjasok. A három lift közül negyven év alatt egyet sem cseréltek ki, úgyhogy az egyik mindig rossz. A fűtés igen korszerűtlen, ezért az nagyon sokba, több tízezer forintba kerül havonta. Veszprém megye újságjának, a Naplónak nyilatkozott a ház képviselőjelöltje, Ács Gyuláné is, aki elmondta: ha most nem indul el az egymilliárdos felújítás, akkor öt-hat év múlva már a húszemeletes bontását kezdhetik tervezni.
„Na de az önrész, az sem mindegy ám!” – ezt egy a házban lakó hölgy mondja kérdésünkre. Ő el sem tudja képzelni, hogy azt miből fogják előteremteni az itt lakók, mert mint mondja, sokan a közös költséget sem fizetik. Blöffnek tartja az ígéretet, a Kossuth utcát pedig szürke förmedvénynek nevezi. Ökölbe szorított kezében egy virágot szorít, néha úgy tűnik, legszívesebben korbácsként fordítaná a tervezők és/vagy a kivitelezők ellen. A toronyház aljában nyilvános WC is működik, arra jártunkkor épp a takarítónő öntötte ki a felmosóvizet. Fejét csóválja a felújítás szóra, és ő is a sétálóutca szürkeségéről beszél, meg arról, hogy azt nem lehet takarítógépekkel tisztítani, mert kimossa a homokot a kövek közül. „Azt meg söpörhetem össze én” – jegyzi meg, hozzátéve, hogy örülne neki, ha a húszemeletes felújítása nem lenne kamu, akkor örülne neki, ha azt nem így kiviteleznék.
