Eltemették azt a hat hónapos kisbabát, akit január 17-én dobott ki édesapja az I. kerületi Attila úti társasház negyedik emeletéről, majd a férfi is kiugrott. A gyermek édesanyjának jogi képviselője lapunknak elmondta, elkezdik vizsgálni, van-e lehetőség jogorvoslatra, hibáztak-e a hatóságok. Berényi András korábban lapunknak azt mondta, hogy a sajtóhírekkel ellentétben egyelőre nincs szó arról, hogy a 28 éves anyuka beperelné az államot. Az ügyvéd szerint a bíróság és a rendőrség korábbi intézkedéseit kell majd megvizsgálniuk, ugyanis az édesanya többször jelezte a hatóságoknak, hogy élettársának indulatkezelési problémái vannak, és őt is többször megverte. Mint mondta, az anya arra is felhívta a figyelmet, hogy a férfi korábban is fenyegetőzött azzal, hogy ő bármit megtehet, „akár együtt kiugorhatnak az ablakon a gyerekkel”. Berényi András rámutatott, a legfontosabb cél, hogy senkivel ne történhessen meg a jövőben hasonló eset.
A januári tragédia előzményeit Póta Péter, a Fővárosi Törvényszék szóvivője idézte fel lapunknak. Mint mondta, O. György büntetett előéletű volt: egy régi, vagyon elleni bűncselekmény után 2009-ben zaklatás, garázdaság, rongálás és életveszélyt okozó testi sértés miatt indult ismét eljárás ellene.
– Az akkori élettársa szakított vele, ezt azonban a férfi nem tudta feldolgozni. Telefonon és személyesen is amiatt zaklatta a nőt, hogy folytassák a kapcsolatukat, majd az elutasítás után többször bement a sértett munkahelyére, ahol az egyik alkalommal megrongálta a berendezést, és végül a nőt is súlyosan bántalmazta – foglalta össze az esetet a szóvivő. Az eset miatt O. Györgyöt 2011-ben két év végrehajtandó szabadságvesztésre ítélték. Mivel az eljárás alatt majdnem két évet előzetes letartóztatásban volt, ezt az időt beszámították a büntetésébe, a terhelt így szabadon távozhatott.
Utána nem követett el törvénybe ütközőt, legalábbis 2014-ig nem került a bíróság látókörébe. A tavalyi ügye a 2009-eshez hasonlóan kezdődött: a férfi és új élettársa között megromlott a viszony, amit közös gyermekük születése után sem sikerült rendezni. A nő elköltözött az édesanyja I. kerületi lakásába, ahol nyáron megjelent a férfi. Mivel csak volt „anyósát” találta otthon, őt fenyegette meg.
– Azt mondta, megöli az asszony fiát, hogy megtudja, milyen érzés elveszteni valakit. De saját gyermeke megölésével is fenyegetőzött. Szavainak azzal adott nyomatékot, hogy karjában a csecsemővel az ablakhoz lépett, és kinyitotta – idézte fel Póta Péter.
A Fővárosi Törvényszék szóvivője kiemelte: sem a vádlott, sem a tanúk vallomása, sem a szakértői vélemény nem utalt arra, hogy a férfi szándékai komolyak lettek volna, máskülönben az ügyészség nem zaklatás, hanem minősített emberölés kísérlete miatt emelt volna vádat. Az elmeorvos, aki megvizsgálta O. Györgyöt, beszámíthatónak, de indulataiban labilisnak találta. Mivel minden adat, köztük a férfi beismerő nyilatkozta is rendelkezésre állt, a bíróság gyorsított eljárásban felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte a vádlottat, egyúttal elrendelte pártfogói felügyeletét, és indulatkezelési tréningre küldte.
– A bíróság a cselekmény súlyához képest szigorú ítéletet hozott. Ennél többet nem tehetett, hiszen senkit sem kötelezhet arra, hogy ténylegesen megváltozzon, és ne legyen indulatos, viszont megadta a változás lehetőségét, amikor kezelésre kötelezte – magyarázta a szóvivő.
Kérdésünkre Póta Péter elmondta, O. György volt élettársa és annak édesanyja részéről távoltartás elrendelésére vonatkozó kérés nem érkezett a bírósághoz, de azt az adott ügy keretei között nem is rendelhette volna el a bíró. Felhívta a figyelmet arra: a távoltartásnak alapvetően két fajtája van. Az egyik kényszerintézkedés, tehát a büntetőeljárás sikeres lefolytatását biztosítja. A másik a hozzátartozók közötti erőszak miatt alkalmazható távoltartás, amely családon belüli erőszak esetén hozzátartozóra elrendelhető szankció. Ennek neve: megelőző távoltartás, és a polgári bíróság dönt róla. Mivel O. György előzetes letartóztatásban volt az eljárás befejezéséig, a büntetőjogi távoltartás elrendelése jogilag kizárt lett volna. A jogerős határozat után pedig minden kényszerintézkedés a törvény erejénél fogva automatikusan megszűnik, tehát a tragédia szempontjából ez nem bírt jelentőséggel.
Ha a nő a büntetőeljárás befejezését követően még a tárgyaláson családjogi értelemben vett távoltartási kérelmet terjesztett elő, arról a büntető ügyszakos bíró, ahogy arra fentebb utaltunk, nem dönthetett volna, mert nincs rá hatásköre. A büntetőbíróság ilyen esetekben legfeljebb annyit tehet, hogy a kérelmet továbbítja a polgári bíróságnak, amely – nagyon leegyszerűsítve a folyamatot – egy családjogi perben dönthet a távoltartás elrendeléséről.
Póta Péter szerint érdemes megemlíteni, hogy a jogszabály ismeri az ideiglenes megelőző távoltartást is, amelynek elrendeléséről a rendőrség határozhat – legfeljebb 72 órára. Ez idő után a bíróság dönthet úgy, hogy további 60 napra elrendeli a távoltartást. Az erről szóló rendelkezések megszegése egyébként szabálysértési eljárást von maga után.
A Blikk számolt be arról, hogy a férfi mellé pártfogó felügyelőt rendelt ki a bíróság, a lap szerint azonban a lassú, bürokratikus eljárás miatt a pártfogó nem is találkozhatott védencével a tragédia előtti napokban. Mint írták, ez is hozzájárulhatott ahhoz, hogy a tragédia megtörtént, s az apa – ahogy kiengedték, és alkalma nyílt rá – beváltotta korábbi fenyegetését, és kidobta az emeletről a hat hónapos fiúcsecsemőt, majd maga is utánaugrott. Pedig a pártfogónak arra is lehetősége lett volna, hogy eltiltsa az erőszakos férfit a családjától.
A Pártfogó Felügyelői Szolgálat szakmai irányítását az Igazságügyi Hivatal végzi. Az ügyben ezért megkerestük a hivatal főigazgatóját, aki elmondta, téves a lap megállapítása, ugyanis a pártfogó felügyelőknek nincs lehetőségük arra, hogy korlátozzák a terhelt személyi szabadságát, vagyis eltiltsák őket például egy családtagjuktól, ugyanis ez bírósági hatáskör. A pártfogó felügyelő feladata az ítéletben foglalt, felügyeletre vonatkozó rendelkezések végrehajtása – szögezte le Szeiberling Tamás.
A pártfogó kirendelésének mechanizmusáról a főigazgató elmondta, hogy a fiatalkorúak esetében már a nyomozás megindításakor megkeresi a Pártfogó Felügyelői Szolgálatot a nyomozó hatóság, majd a felügyelő környezettanulmányt készít. Ezt követően az ügyész, illetve a bíróság döntéshozatala előtt pártfogó felügyelői véleményt kérhet a terheltről, ami tulajdonképpen egy szakértői vélemény. A szakvéleményben a pártfogó felügyelő felméri a kockázati tényezőket és a bűncselekményhez vezető okokat, s ebből szakvéleményt ír, ami az ügyészség, illetve a bíróság rendelkezésére áll döntésük meghozatala előtt.
Mint mondta, ugyanakkor a felnőttkorúak esetében nem készül környezettanulmány, viszont ha a bíróság vagy az ügyészség fontosnak tartja, akkor kérheti pártfogó felügyelői vélemény elkészítését. Ilyen esetben még az ítélet meghozatala előtt – jellemzően a pártfogolt lakóhelyén – találkozik a felügyelő és a terhelt, és megalapozott szakvélemény készül. Ezzel szoktak is élni a bíróságok, de az adott ügyben eljáró bíró döntésén múlik, hogy szükségesnek tartja-e az előzetes szakvéleményt, vagy nem.
A szóban forgó esetben nem készült pártfogó felügyelői vélemény, hanem a bíróság egy őrizetben lévő férfi esetében hozott döntést. Az ítélet január 10-én született – hét nappal a szombati tragédia előtt. A bíróságnak pedig három munkanap állt rendelkezésre, hogy írásba foglalja a döntését, majd további három napja van megküldeni az értesítést a pártfogó felügyelői szolgálatnak. Az értesítést e szerint a jogszabály szerint időben, január 19-én megküldték az ügyben illetékes Pest Megyei Pártfogó Felügyeleti Szolgálatnak. Az értesítés kézhezvételét követően a szabályoknak megfelelően a felügyelet haladéktalanul levelet küldött a pártfogoltnak, hogy jelenjen meg tizenöt napon belül a Pártfogó Felügyelői Szolgálatnál.
Kérdésünkre Szeiberling Tamás elmondta, hogy a Pártfogói Felügyelői Szolgálat évente több mint százezer ügyben jár el, és szerencsére ritka az ilyen tragikus eset, noha az ilyenekből egy is soknak mondható – mutatott rá a főigazgató.
