– Elképesztő méreteket öltött a műkincspusztítás azokban az iraki városokban, melyek az Iszlám Állam kezébe kerültek. Ön nemrég volt Kurdisztánban. A „bálványrombolás” helyszínein, Moszulban, Dúr-Sarrukínban, Hatrában és Korszabadban is járt már ezt megelőzően?
– Az öbölháború után jött az amerikai bevonulás 2003-ban, a kivonulás után pedig az Iszlám Állam fegyveresei kezdtek újabb háborúba, úgyhogy aki kutatni akart, az Szíriába ment. Magam is ott szerettem volna részt venni egy régészeti feltáráson, de mire sikerült volna megszervezni az utat, ott is kitörtek a harcok.
Dezső Tamás 1962-ben született Budapesten. Az ELTE BTK magyar és történelem szakán végzett, később régészetet is tanult. Közel 15 éve tanít az egyetem Assziriológia és Hebraisztika Tanszékén. Főbb kutatási területei közé tartozik az asszír hadsereg és az asszír harci sisakok. 2006-tól megbízottként, 2007-től megválasztott dékánként vezeti az ELTE bölcsészkarát, ő volt az ország legfiatalabban kinevezett kari vezetője. Több közel-keleti kutatóutat követően 2014 őszén két kollégájával Kurdisztánba is ellátogatott, ahol az Iszlám Állam közvetlen szomszédságában egy menekülttáborba kisebb pénzadományt vittek, és megkoszorúzták a Szaddám Huszein-éra áldozatainak szentelt kurd népirtás emlékművét.
Irakban és Szíriában már hosszú ideje nem lehet békés környezetben ásni. A fegyverzajtól mentesebb Erbilbe és Szulemánijjába eljutottam ásatási lelőhelyekről tárgyalni. Pedig az Irakban található műkincsek anyagi értéke – amellett, hogy kulturális kincsként is páratlan, ami ott van – becslések szerint vetekszik a földben rejlő teljes olajkészlettel.
– Ha végigtekintjük az Iszlám Állam főbb bevételi forrásait, mennyire előkelő a műkincs-kereskedelem pozíciója?
– A banki átutalások formájában érkező pénzügyi segélyek kockázatosak az Iszlám Állam számára, hisz online követhetők. A kezükön lévő olajkutakat, vezetékeket, finomítókat lehet bombázni, és lehet követni a Törökországba tartó csempészszállítmányokat is, így ez sem megbízható bevétel. Olyan pénzforrásra van szükségük, ami nem lenyomozható. A műkincs-feketekereskedelem ilyen, ráadásul régóta létező ágazat a Közel-Keleten, és rendkívüli tétel az IÁ büdzséjében.