A zsúfolásig megtelt Szent István-bazilikában Erdő Péter szentbeszédében úgy fogalmazott: egy-egy részlet finomítása nyugalmas, igényes, nagy egyetértésben élő korok feladata. „Nekünk, mai magyar és európai keresztényeknek nem adatik meg ez a fajta nyugalom. (...) Világosan látjuk és erősen érezzük, hogy itt most már hit vagy nem hit, kereszténység vagy nem kereszténység az igazi alternatíva” – mondta.
A bíboros rámutatott: „a történelem visszahozott minket hitünk kezdőpontjához, ami nem egy filozófiai eszme, nem egy szemlélődő ember természetes tapasztalása vagy spekulációja, hanem magának Jézus Krisztusnak a személye”. Jézus feltámadása a történelem középpontja. „Bevilágítja életünket, és végérvényes választ ad arra, hogy kik is vagyunk, mi, emberek. Szebb és nagyszerűbb választ, mint amit mi ki tudnánk találni. Nem csupán az anyagvilág egy érdekes képességekkel rendelkező terméke az ember, hanem örök értékű, halhatatlan személy, akit a teremtő Isten szeretetére és barátságára méltatott” – mondta Erdő Péter.
Szólt arról is: történhet bármilyen vészjósló vagy elkeserítő esemény az egyes emberek, a népek vagy az egész emberiség történetében, van egy biztos pont a kozmoszban és egyben túl a világmindenségen: Krisztus feltámadása. Ez az a szilárd pont, amire támaszkodva – Arkhimédész szavával élve – ki lehet fordítani sarkából a világot – fogalmazott a bíboros. Az ünnepi liturgia keretében Erdő Péter számos felnőttet keresztelt meg és részesített a bérmálás szentségében. A szertartás végén a hívek a bíboros vezetésével körmenetet tartottak a bazilika körül.
Ferenc pápa a római Szent Péter-bazilikában vezetett húsvéti virrasztás szertartásán úgy fogalmazott, Krisztus halálának éjszakáját a félelem és a fájdalom uralta. Miközben azonban a férfiak bezárkóztak, a nők voltak azok, akik hajnalban Krisztus sírjához siettek és elsőként léptek be az üres sírba. Az asszonyok szembesültek elsőként a feltámadás misztériumával, amelynek megértéséhez nem magas végzettség szükséges, hanem az, hogy „képesek legyünk befogadni a csodát és meghallani a csendet”.
„Ne zárkózzunk be önmagunkba, ne fussunk el az elől, amit nem értünk, ne hunyjunk szemet a problémákkal szemben, ne tagadjuk le őket” – hangoztatta Ferenc pápa. Az egyházfő hangsúlyozta, hogy a krisztusi misztérium megértéséhez alázat kell, önmagunk lealacsonyításával és a büszkeségünkről való lemondással. „Ismerjük fel, kik vagyunk (...) lépjünk túl kényelmes biztonságunkon, lustaságunkon és közönyünkön, amelyek fékeznek bennünket” – mondta Ferenc pápa.
A vigília több mint kétórás szertartása a Szent Péter-bazilika átriumából indult, ahol Ferenc pápa megszentelte a tüzet és meggyújtotta a húsvéti gyertyát. A gyertyát tartva a kezében Ferenc pápa és bíborosok és püspökök a Szent Péter-bazilika főoltáráig vonultak. A bazilika a szertartás elején sötétbe borult, csak az egyházfő által vitt húsvéti gyertya és hívők kezében tartott hétezer mécses világította meg. Amikor Ferenc pápa a főoltárhoz ért fokozatosan kapcsolták fel a bazilika világítását, majd a Krisztus feltámadását hírül adó énekre a bazilikát fényár árasztotta el.
A húsvéti virrasztáson többek között a világban hitükért üldözött keresztényekért imádkoztak. Ferenc pápa a szertartáson tíz hívőt részesített a keresztség és a bérmálás szentségében: négy olasz, három albán, egy portugál, egy kambodzsai és egy kenyai férfit és nőt. A legfiatalabb egy 2002-ben született kambodzsai lány, a legidősebb egy 1948-as kenyai nő volt.
