Jelentős átalakulás várható a természettudományos (TTK) képzésekben a kormány tervei szerint. Az egyik legfőbb változás, hogy a mostaninál sokkal nehezebb lesz a TTK-s szakokra való bejutás, mert kevesebb diákot akarnak felvenni. – Jelenleg a TTK-k felvételi pontszámai rendkívül alacsonyak, a felkészületlen hallgatók tömegei pedig rossz hatással vannak a tehetséges diákok tanulmányaira is. A beiratkozott hallgatóknak jó, ha fele végzi el az alapképzést – olvasható a felsőoktatási stratégiában, amely szerint szerencsés lenne, ha ezeken a szakokon úgy szabnák meg a felvételi ponthatár minimumát, hogy hozzávetőlegesen csak annyi elsőéves jusson be, amennyi várhatóan végezni is fog.
Nemcsak a ponthatárokat emelhetik, de a szakállamtitkárság álláspontja szerint ezen a területen „a lehető leghamarabb” be kell vezetni az emelt szintű érettségi megkövetelését is a felvételin, legalább egy, a képzéshez kapcsolódó tantárgyból. Elképzelhető tehát, hogy itt a többi szaknál korábban, már 2020 előtt megjelennek az új kritériumok.
Változik a képzési szerkezet is, a tervek között szerepel, hogy több TTK-s alapszakot, például a fizikus vagy kémikus szakot osztatlan képzés formájában is elindítanák a jövőben, arra hivatkozva, hogy ezekben a szakmákban a BSc-végzettség „munkaerő-piaci értéke csekély”. Megmaradna viszont a kétciklusú (alap- és mesterszak felosztású) verzió is, mert, mint írják, nemzetközi kompatibilitási okokból kell a bachelor kiágazás a rendszerből azoknak, akik időközben jönnek rá, hogy nem tudják vagy nem akarják teljesíteni a mesterszak elvárásait.
A követelmények emelése rendkívül fontos az ELTE Természettudományi Karának dékánja szerint. Surján Péter lapunknak azt mondta: a mai helyzet senkinek nem jó, mert a felkészületlen, és az adott tárgyat elsajátítani nem képes hallgatók rontják az oktatás átlagszínvonalát, hátráltatják a rátermettebb diákok tanulását, és a végén, amikor kikerülnek a rendszerből, kudarcélménnyel, rossz emlékekkel távoznak. A kormány pedig a rájuk költött pénzt kidobta az ablakon, holott ugyanezek a diákok egy nekik megfelelő képzésben örömmel és sikeresen vennének részt. – Ha feleennyi diákból lenne biológus-, vegyész-, fizikushallgató, de kétszeres finanszírozással, mindenki jobban járna, és körülbelül ugyanannyian végeznének, mint most – fogalmazott a dékán, aki szerint az emelt szintű érettségit minél hamarabb meg kell követelni a felvételin.
Surján Péter a képzési szerkezet átalakítása kapcsán megjegyezte: néhány szak esetében valóban érdemes megfontolni az osztatlan képzésre való áttérést, hiszen alapszakos fizikust valóban nem keresnek a munkáltatók, legfeljebb a külföldi versenytárs egyetemek kínálnak számukra mesterképzéseket. Ezzel együtt fontosnak tartja, hogy az alapdiploma kiadására továbbra is legyen lehetőség.
Elodázhatatlan az emelt szintű érettségi bevezetése a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME) Természettudományi Karának dékánja szerint is. Pipek János megkeresésünkre elmondta: a Műegyetemre bejutó elsőévesek körében végzett felmérés szerint az emelt szintű matematikaérettségi 40 százalékról 80 százalék fölé viszi a teljesítési arányt a középszintű érettségivel rendelkező hallgatókhoz képest. – A magasabb követelményszint véleményem szerint nem riasztja el a diákokat, mivel a felvételire való felkészülést többnyire a „minimális erőfeszítés” motiválja, így alacsonyra helyezett léc esetén kicsit ugranak, magasabb léc esetén pedig nagyobbat. Feltéve természetesen, hogy elegendő időt biztosítunk a felkészülésükre – hangsúlyozta Pipek János.
A természettudományos szakok egyciklusúvá alakítását ugyanakkor nem tartja célszerűnek a dékán; mint mondta, a Műegyetem biztosan maradna a kétszintű, alap- és mesterképzés kombinációnál. – Egy alapszakot végzett fizikushallgató különböző műszaki mesterképzések felé is továbbléphet, sőt nemegyszer megtörténik, hogy valamely műszaki alapképzésen végzett hallgató csatlakozik a fizikus Msc-képzéshez. Nem beszélve arról, hogy már a BSc szintű felsőfokú diploma is komoly anyagi előnyt jelent például az államigazgatásban való elhelyezkedésnél – tette hozzá.
A felsőoktatási stratégia megreformálná az informatikaképzéseket is, amelyekben csökkentenék a legnagyobb mértékű lemorzsolódást okozó nehéz, elméleti alapozó tantárgyak arányát. Ezzel kapcsolatban Pipek János azt mondja, nem mindegy, hogy milyen szintű képzésről van szó. – Egy információtechnológiai szakképzésben bizonyára elfogadható az alapozó tárgyak súlyának csökkentése, azonban egy világszínvonalú képzés igényeivel fellépő egyetemi képzésben ez katasztrofális hiba lenne. A magas hozzáadott értéket előállító területeken dolgozó kollégák ugyanis a kimagaslóan jó matematikatudásukat hasznosítják, utalnék például volt matematikushallgatónkra, akit a Google svájci fejlesztőcsoportjába hívtak, de említhetnénk a modern orvosdiagnosztika kifinomult szoftvereinek fejlesztőit, vagy a mobiltelefon-kapcsolatok szerveződésének elemzőit is – hangsúlyozta a dékán.
